Pont ugyanaz

Az idei évtől a Forma-1-es csapatok javaslatot tettek a pontrendszer átalakítására. A hivatalos indoklás szerint a létszámbővülés miatt volt rá szükség (a tavaly tízcsapatos mezőnyből a Toyota kivált, de három új istálló érkezett: a Lotus, a Virgin és a HRT) – valójában a nézettség fokozása, s így a bevétel maximalizálása az örök cél. Túl az idény harmadán lássuk, jobbat vagy semmi extrát sem kapunk-e a pénzünkért.

Hét év után a csapatok, valamint az FIA úgy határoztak, hogy a 2010-es évadtól módosítanak a pontrendszeren. A változtatások célja az volt, hogy előzésre, valamint a jobb helyezések megszerzésére sarkallják a versenyzőket, noha badarság azt gondolni, hogy ezek a fiúk jódógukban nem tesznek meg mindent a pályán. Az F1 hetedik pontrendszerétől azt várták, hogy nagyobb kockázatvállalásra ösztökéli a feleket.

A változtatásra hivatalosan a mezőny kibővülése miatt volt szükség, bár az egyértelműnek látszott, hogy az újoncok valószínűleg olyan tetemes hátrányban lesznek: nekik ásó-kapa, hogy az első 8 vagy 10 helyezett kap pontot. Lesz esélyük a pontszerzésre, bár jelen állásban ezt kivárni erősen szakállnövesztő tényezőnek tűnik. Az újítás másik indoka az volt, hogy a nagyobb pontkülönbség miatt a versenyzők többet kockáztatnak majd – ezt is sokan kétségbe vonták. Arról nem beszélve, hogy helyezések közötti pontkülönbségek arányukban minimálisan térnek el az eddigitől.

Az új pontrendszer leosztása 25-18-15-12-10-8-6-4-2-1 szemben a régi 10-8-6-5-4-3-2-1-el. Fajsúlyosabb az első hely, így a pilóták jobban hajtanak az egyszerű pontgyűjtés helyett. “Nem mintha amúgy nem kockáztatnának a versenyzők, de ha két pont helyett jelentősebb a különbség az első és második hely között, akkor még jobban küzdenek” – indokolta a lépést Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke. Nos, a valóság némileg árnyaltabb ennél, továbbra is jellemző szituáció a vonatozás. Néhány kör után mindenki megtalálja párját, akivel leutazhatja a futamot, az élmezőnyben továbbra is ritkán történik előzés, eltekintve néhány erőtlen próbálkozástól (vagy látványos marhaságtól).

Bár a nagy pontkülönbségek miatt a szezon első harmadában több változás is volt az összetettben, és voltak, akik egy gyengébb helyezés vagy kiesés után több pozíciót is veszítettek, úgy tűnik, a versenyzők nyugodtan veszik tudomásul helyüket a tabellán. Érdekesebb, hogy a középmezőnyben, az utolsó pontszerző helyek valamelyikéért mekkora a harc. Ez azért meglepő, mert az új értékelési szisztéma eredetileg a győztest hivatott jutalmazni, ami az aktuális helyezések tekintetében csak részben vált be.

Mark Webber két diadallal a listavezető, a szintén két elsőséggel büszkélkedő Jenson Button a második, Hamilton és Alonso (1-1) a harmadik és negyedik helyen áll az összesítésben. Ez mindjárt torz képet fest a jelenlegi állapotokról, mert győzelmeiket tekintve ugyan egálban állnak, teljesítményük minimum hektikus, semmiképp sem nevezhető konstansnak. Jól járhatnak azonban olyan pilóták, mint Alonso, aki egy közepes kocsival, eltekintve a szezonnyitó diadalától sunyin pontokat lopkodva a negyedik helyen áll, úgy, hogy hibát hibára halmoz – a tavalyi elszámolással ez nem sikerülhetett volna neki (hasonlóan gyalázatos géppel).

Láthatóan alig van különbség. Szinte semmi. Csapatilag már meg is kíméljük az olvasót (és magunkat) a táblázatosditól: a tavalyi számítás szerint is eggyel vezetne a McLaren (172/69) a Red Bullal szemben (171/68). A Ferrarinak 58, a Mercedesnek 39, a Renault-nak 29, a Force Indiának 9, a Williamsnek 1 pontja lenne. A Toro Rossónak és a Saubernek még egy se.

Messze a hajrá, és a technikai hibák miatti kiesés a végelszámolásnál okozhat meglepetést, az osztható pontok száma miatt ismét kiegyenlítettnek tűnik a zárás. Pontok tömkelegét gyűjtik a pilóták, de ugyanúgy szoros az állás. Aki tud, a győzelemre hajt, mert az éri a legtöbbet…