Shiba inu: a japán plüsskutya

A shiba inu egy japán négylábú, amely bundája alapján teljesen olyan, mintha egy plüssállat lenne. Nagyon vonzóvá vált a kutyabarátok számára, de senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy olyan, mint egy japán spitz, ennél jóval több hozzáértésre lesz szükség a kutyanevelés terén, és bőven van mozgásigénye is.

A “kicsi kutya”-ként fordítható fajta alig 13 kg, ez a legkisebb a japán kutyafajták között. De vajon mióta létezik és mit kell tudni róla? Miben változtak a modernizáció és a technológia fejlődésével? Ebben a cikkben minden kiderül.

6-féle kutyafajtából “készült”

A shiba inu kinézete terén különlegesnek számít. Az biztos, hogy szükség lesz a Falatozoo.hu állateledel webáruház kutyafésű termékkategóriájából választani számára egy megfelelő darabot az ápoláshoz.

E kutyafajta felálló füle háromszög alakú, ezáltal erősen figyelővé válik az arckifejezése. A farka a hátvonala fölé kunkorodik, szorosan tapad az állathoz. A rövid szőrrel rendelkező állat vörös vagy cserfekete lehet, ritkán szezámszínű. Utóbbi a vörös és a fekete kombinációjából jött létre.

A jellegzetessége, hogy “urajiro” mintázata van, tehát a nyaka, a mellkasa, valamint a hasa és néha a farka alján, a lábai belső felén fehér színű szőrzete van.

Ha tehát összegezni akarjuk a kinézetét, akkor elmondható, hogy a japán kutya nagyon természetes jelenség, a vörös árnyalatának köszönhetően olyan, mintha róka lenne. Ápolni és gondozni nem nehéz a szőrzetet, hiszen megannyi eszköz áll rendelkezésre ehhez.

Hogyan került a világ minden részére?

Pont azért, mert Közép-Japánból származik, annak is a hegyvidékes tájairól, nem csak sétáltatásra alkalmas. Anno kisvadak levadászására használták őket, valamint gyakran fácánok és madarak vadászatának segítői is voltak az emberek mellett.

Ekkor még nem kereszteződtek semmilyen más fajtával, hiszen csak ezen a területen fordultak elő. Később azonban, a 19. század végén a britek számos négylábút hoztak be a területeikre, ekkortól kezdve már pointerekkel és szetterekkel is keveredtek.

A fajtatiszta jegyeket viselő shiba inu mára ritkaságnak számít, a célzott tenyésztése 1928-ban kezdődött meg, 1934 óta pedig kötelező standardja is van. Az előzőekhez képest a mostani ebek valamelyest erősebbek és nagyobbak, de azért még mindig hordozzák a fajta jellegzetességeit. Manapság az akita inu mellett ez a legnépszerűbb fajta Japánban, de származási országán túl kevés helyen találkozhatunk vele.

Okos és erős

Ez a fajta eszes és független, tehát sokat kell foglalkozni vele ahhoz, hogy lefoglaljuk és nevelt állat legyen belőle. Nem jól viselik az alárendeltséget, óvják és védik a területeiket, nem szeretik az idegeneket és nem veszett ki belőlük a vadászösztön sem. Bizalmatlanok mind az emberekkel, mind az állatokkal.

Kiváló választások őrkutyának, védik, amit mondunk, cserébe nem ugatnak feleslegesen. A szocializációjukat már kölyökkorban el kell kezdeni, akkor később sem lesz gond velük a viselkedés kapcsán. Ha a shiba inu olyan neveltetést kap, akkor könnyen össze tud barátkozni a család minden tagjával.

További friss híreket talál a Technokrata főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!