Teszt: THL T6 Pro – csinos, okos, olcsó

Nem könnyű manapság a vásárlók dolga, hiszen tucatjával állnak a műszaki áruházak polcain az egymáshoz hasonló, de más-más márkanéven érkező kínai csodák. Az ember egy kicsit fél is, hiszen sohasem tudhatja, hogy nem bújik-e meg egy záptojás a kosárban és nem húzunk-e bele valami rettenetesbe, amikor nagy nyugodtan leemeljük a polcról – valóságban vagy virtuálisan – az adatai alapján szupernek tűnő készüléket. Éppen ezért nagy felelőssége van a teszternek is, amikor kezébe kap egy ilyen készüléket, mint a THL T6 Pro, hiszen tőlünk várja az olvasó, hogy megmondjuk, meg szabad-e venni nyugodt szívvel. Már most az elején szólok, hogy igen.

Mivel elég sok okostelefon – és annak látszó tárgy – megfordul a kezeim között, az évek során kialakult bennem egyfajta rituálé. Ennek első mozzanata, hogy amikor megkapom a tesztkészüléket, azonnal, még gyári szűz állapotában átengedek rajta pár tesztszoftvert és az eredményekből nagyjából már sejthetem, hogy mire számítsak a használat során. Nos, a THL T6 Pro ezen a beugrón nem bukott meg, a jelenleg nála 20 ezressel drágábban kapható “neves” készülékek közé kúszik fel és valahol a HTC One és LG G3 környékén kapaszkodik meg. Így aztán egy dolog már biztos: akinek az a legfontosabb, hogy a pénzéért – ami a mai napon konkrétan 44 magyar ezrest jelent – minél több értéket kapjon, annak ilyen – vagy ez a  – telefon való.

Ha az első lépcsőt meglépte a modell, nézzük a következőt! Jöjjenek az érzések! Hiszen a telefonunkkal napi 24 órában kell együtt élnünk, nagyon nem mindegy, hogy az ember miként néz rá. Na, itt sincs hiba, mert szerencsére ez a telefon is mellőz minden gagyiságot és kifejezetten kellemes a megjelenése. Úgy is mondhatnám – és mondtam is a címben -, hogy csinos. Kifejezetten örülök neki, hogy a gyártók – kezdve a koreaiakon és folytatva a kínaiakkal – egyre inkább hanyagolják a szappantartó-dizájnt, azaz nem feltétlenül törekednek a kerekded formákra. Itt ez abban nyilvánul meg, hogy a készülék a feltétlenül kerekítendő pontokon kerek, így a zsebbe csúsztatásnál vagy a kézben tartásnál kifejezetten kényelmes, de ahol csak lehet, szögletes és ezzel elegáns is egyszerre.

Kifejezetten szeretem azt is, hogy mostanság az oldallapok megtörése is divat lett, azaz az egyébként is vékonyka készülékeknél – ami esetünkben 8,2 millimétert jelent – még vékonyabb hatást keltenek azzal, hogy az oldallapon rafinált díszítéseket helyeznek el. A THL T6-nál ez egy krómszerű műanyag elem, amely mindkét oldalon körbefut és amellett, hogy stabil fogást ad a készüléknek, még szép is. A krómos hatású keret közepébe jobb oldalon a bekapcsológombot, bal oldalon a hangerőszabályzót ültették, ezek így nagyon szép vékonyak és jól kitapinthatóak. Az oldallapon felül a szabványos hangszórókimenet és mellette a szabványos micoUSB csatlakozó kaptak helyet, alul pedig csak a hátlap lepattintásához szükséges “körömhely” van és ennyi.

Az oldallapokat elhagyva kellemes előlap fogad, 143,9×71,6 milliméterbe sikerült belepakolni mindent. Ebbe fért bele egy 5 colos kijelző, mely amúgy 720×1280 pixel és ez éppen elég is neki. Ez majdnem 294 PPI-t jelent ugyanis, ami több mint elég. A képernyő alatti sávban az android kezelőgombjai találhatóak, fizikailag azaz nem a képernyőn kell tapogatóznunk. Mindig látszanak, a fekete alapon ezüstösen csillognak. A képernyő oldalán hagyott perem lehetne kisebb is, és alul-felül is kicsit pazarlóan bántak a helyekkel, de ez sem zavaró és jól jön a telefon fekvőképernyős használatánál, mert van az ujjainknak hely. Az előlap néhány tized milliméterrel belesüllyed az oldallap által képezett keretbe, ez nagyon alkalmassá teszi arra, hogy egy képernyővédő fóliát helyezzünk el rá, amit kapunk is hozzá az árában.

A hátlap nem fekete, hanem egy nagyon sötét kék árnyalatot kapott. Kicsit érdesített, emiatt jól megfogható és kevésbé gyűjti az ujjlenyomatokat. A gyári dobozban kapunk egy műanyag tokot is, amely átlátszó és tökéletesen alkalmas megvédeni a készüléket a kisebb leejtésektől. Ráadásul nem lesz tőle sokkal vastagabb. Persze ebbe a tokba helyezve elvész az oldallap szépsége és a kezelőgombok is nehezebben elérhetőek, de legalább megvan a döntés lehetősége, hogy nekünk mi a fontosabb. A hátlapon kidudorodik egy kamera, ezért kicsit kár, mert az asztalra helyezve billeg tőle. Van a kamera mellett villanófény is, jól használható, bár a kamera nélküle is egész jó még beltérben is. Erről még később szólok.

A készüléket beüzemelve látjuk, hogy a hátlap mögé dupla SIM – egy normál és egy micro – helyezhető el, mint minden rendes kínai telefonba. Melléjük kerülhet a microSDHC kártya, amelyből 32 GB-ig fogad. Az akkumulátort látva kis csalódás ér minket, mert sajnos csak 1900 mAh-s, amitől kicsit félünk eleinte. Aztán persze a készülék hozza az elvárható egy napot üzemidőben és én egy okostelefontól többet nem is nagyon várok. A jól eltalált képernyőfelbontás miatt nem nagyon erőlködik az MTK csipszett, így a fogyasztása sem túl nagy a normál használatban. A dupla SIM is dual standby-os, így a fogyasztáson igazából nem lehet észrevenni, ha egy SIM megy vagy ha kettő. Az mindenesetre tény, hogy az akkumulátor cserélhető és ha egy nem elég, akkor vehetünk még egyet. A WayteQ forgalmazza a készüléket – mi is tőlük kaptuk, amit ezúton is köszönünk – így nyugodtak lehetünk abban is, hogy lesz is hozzá mindig alkatrész.

Ha már szóba került: én magam SOHA nem vásárolnék kínai készüléket Kínából, mert túl nagy kockázatot látok benne. Aki megengedheti magának, hogy kidobjon 40 ezrest az ablakon, az megengedheti magának azt is, hogy inkább idehaza, garanciával és igazi szervizháttérrel vásároljon telefont. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ez a készülék úgy sikerült ilyen olcsóra, hogy közben valós biztonságot nyújt a WayteQ csapata, akik mögé teszik a megbízható szervizhátteret. Nekem például ez az egyik legfontosabb szempont, amikor telefont vásárolok, mert sajnos égettem meg már magamat “nagy márkák” hányaveti szervizeinél. A WayteQ szerencsére ezen a téren is rendben van.

A THL T6 Pro egy nyolcmagos készülék, amelyben egy MTK MT6592-es SOC dolgozik és megver jó néhány nagyobb frekvencián működő Qualcomm, vagy Nvidia és persze Samsung Exynos rendszert is. Mindezt teszi úgy, hogy kevesebbet fogyaszt. Igen alul van foglalkoztatva, mert simán mehetne 1,6 GHz-en is és azt is bírná, de jó döntés volt alább skálázni és ezzel spórolni az akkuval. Persze akik szeretnek tuningolni, azoknak nyitott a terep. Mindenesetre az biztos, hogy ez a konfiguráció vagy 3 órán át bírta 3D-s játékokkal, és ez nem semmi ám.  Az már csak hab a tortán, hogy a belső tárhelyre feltett MP4-es filmeket majdnem 5 órán keresztül képes volt játszani egy feltöltéssel, így aki sorozatfüggő, az is imádni fogja.

A CPU-t segíti egy Mali-450 MP egymagos grafikus processzor, amely erősebb játékoknál akadhat, de a játékok 90%-át döccenés nélkül viszi. Az MTK MT6592-es SOC-et a HTC, a Lenovo, az Acer is beleteszi az okostelefonjaikba és emellett még vagy 30 kevésbé ismert gyártó készülékeiben is megtalálható. Nem fekete ló tehát ez a csipszett és erre még csak gyanakodnunk sem kell, mert szépen dolgozik. A THL T6 Pro a mindennapi használatban egy gördülékenyen működő telefon, nagyon ritkán érhetjük tétovázáson.

A képernyővel kapcsolatosan kell kötnünk kompromisszumot, mert csak két érintést képes érzékelni egy időben, így azok az alkalmazások, amelyek igazi multitouch-t igényelnek, nem használhatóak jól vele. A képernyőre más panaszunk nem lehet, élénk színeket lehet kicsalni belőle, a betekintési szöge is majdnem tökéletes és a fényereje is elég. Az árhoz képest a felbontása nagy, ilyen olcsó készülékekbe maximum QHD képernyőket szoktak pakolni, így hirtelen nem is tudnék ebben az árfekvésben hasonlóan nagy felbontású telefont mondani.

Korábban említettem a kamerát, amely megér egy misét. Ugyanis egészen jó képeket csinál, még beltérben, villanófény nélkül is. A baj főleg a színekkel van, de ez a hiba utómunkával jól javítható, azaz egy kis fotósoppolás után senki nem mondja meg, hogy a fotó egy olcsó fényképezőgépbe épített kamerával készült. A videóképessége is jó, 4:3 képaránynál 1092×1088 képpontos videót tud a hátlapi és 640×480-asat az előlapi kamera. 16:9 képaránynál a hátlapi kamera fullHD videót készít, mégpedig 50 képockával másodpercenként. Sajnos 3GP formátumban.

A telefonban van GPS, ráadásul meglepően jónak is találtam. A tetőtérben is fogott jelet, szabadban pedig egészen nagy biztonsággal és hamar tette ezt. Így a készülék navigálásra is tökéletesen használható, a navigációs szoftverek futtatása meg sem kottyan neki. Autóban, menetzajban is elég jól hallhatóak a hangutasítások és a jó helyen lévő gombok miatt az univerzális tartókban sem nyomódik be semmi véletlenül. A készülék tetején elhelyezett töltőnyílás lehet kényelmetlen, mert a töltőkábel elég murisan fest felfelé elvezetve, viszont az biztos, hogy oda könnyebb bedugni, mint alulra.

Mindent összevetve kinek ajánlanám a THL T6 Pro-t? Főleg azoknak, akik magyar garanciával akarnak az árához képest nagyon jó teljesítményű, szép telefont maguknak. Azoknak is ajánlom, akik élvezni szeretnék a dupla SIM áldásait. Filmnézésre is alkalmas, zenehallgatásra is ajánlom és a játékok nagy részével is simán elboldogul. Ennyi pénzért nem vártam ilyen jó készüléket, ez tény.