Elvesztettük egy kollégánkat

Az idősebb korosztály talán emlékszik még a “kék”, Számítástechnika című, havonta megjelenő újságra, amely a KSH illetve a SZÁMOK majd SZÁMALK kiadványaként a PC előtti számítástechnika világában az informatikusok számára egyedüli forrásként szállította a híreket, szakcikkeket, tudnivalókat. Attila ennek a lapnak az iskoláját járta ki, mielőtt a 80-as évek közepén – az újsággal együtt – át nem került a kiadói fronton is áttörést hozó, első amerikai-magyar vegyesvállalathoz, a mai IDG elődjét jelentő Computerworld Informatika Kft-hez, ahol Futász Dezső alapító igazgató a hírlevél műfaj magyarországi meghonosítását bízta rá. 1991-ben (amikor az alapító igazgató távozott a cégtől) Attila úgy érezte, hogy ez a műfaj egy önálló vállalkozásban is megállja a helyét, kollégáival együtt megalapította a Prím Kft-t (a mai Prím Online valamikori bölcsőjét), és szerkesztette, kiadta a maga idejében úttörőnek számító nyílt rendszerekkel foglalkozó OpenX hírlevelet, és a telekommunikáció világát körbejáró TávLap-ot. Ezek a hírlevelek azonban nem tudtak eltartani egy kiadót, így a későbbi összeolvadások során Attila megvált tulajdonrészétől a cégben, de az informatikai újságírás és főleg a hírgyártás élete végéig elkísérte, előbb a hírleveleket szerkesztette tovább, majd a Monitor hetilap főmunkatársa volt, és 1996-98 óta, amióta (előbb a Monitor online változataként, majd önállóan) él a Prím Online, ezen online hírportál vezető szerkesztője, újságírója volt. Újságíró helyett talán pontosabb kifejezés a kicsit régies hangzású, polgáribb: hírlapíró. Az újságíró elmegy a sajtótájékoztatóra, beszámol a hallottakról, de ha véletlenül kérdez, ha valaminek utánajár, akkor muszáj egy jelzőt is odaírni a foglalkozása elé: ő már “tényfeltáró” újságíró. A hírlapíró elé nem kell jelző, ő ilyen ember, nem azt írja meg egy cégről, egy termékről, amit a PR-os világgá akar kürtölni, hanem utánajár annak, amit hallott, kérdéseket tesz fel, nyomoz, faggatózik, és az esetek igen nagy százalékában VALÓDI HÍRT ad közre.

Kovács Attila egyike volt az utolsó hírlapíróknak, és szakmánk dicsőségére tette mindezt a számítástechnika és a távközlés világában. Mindenkit ismert, mindenki ismerte, s – az olykor kellemetlen kérdései ellenére – mindenki tisztelte, szerette. Míg sok sajtóorgánum esetében egy-egy eseményre a médiumot, a lapot hívják meg, hozzánk sokszor a szerkesztőség címére is Attilának névreszóló meghívó érkezik: legutóbb néhány napja kértek tőle sürgős visszajelzést, hogy részt tud-e venni az egyik nagyvállalat monstre sajtóeseményén…

Már nem tud. Attila több éves – türelemmel viselt – súlyos betegség után, tegnap este itt hagyott bennünket. A hét első felében még dolgozott, s bár arra már nem volt ereje, hogy a tőle megszokott módon felemelje a telefont, és minden információt körbejárjon, korábbi feleségének – de azelőtt is, azóta is az élete legfontosabb – társának segítségével azért megszűrte leveleit, és kiadta, hogy a postaládába beesett információk közül mit továbbítson Kati a szerkesztőségbe, és mit ne. A munkakedv nem hagyta el, csak az erő. A magyar informatika első fél évszázadának egyik legjelentősebb tudósítója immár megvívta összes csatáját, és 2010. november 10-én befejezte hírszerkesztő életét.