Windows okostelefonon – mennyire használható?

Közel két hét telt el azóta, hogy a Microsoft, a Samsung és a T-Mobile hazánkban is bemutatta a dél-koreaiak Omnia 7 okostelefonját és a Windows Phone 7 operációs rendszert. Előbbinek nagy vesztenivalója nem volt, lévén androidos készülékei, köztük a Samsung Galaxy S, kedvező fogadtatásra leltek a piacon; a Microsoftnak viszont igencsak össze kellett kapnia magát. Korábbi Windows Mobile 6.5 operációs rendszere ugyanis már messze nem felelt meg a mai modern, érintőképernyős okostelefonok felhasználóinak.

Két hét erejéig nálunk járt a Samsung Omnia 7, így kipróbáltuk, mire képes az új platform. Ezúttal nem is maga a készülék az igazán érdekes, hanem a WP7, de mielőtt rátérnénk a szoftveres háttérre, nem mehetünk el szó nélkül a dél-koreaiak telefonja mellett. Először is érdemes tudni, hogy a Microsoft volt az első, aki hivatalosan is definiálta, hogy szerinte mi számít okostelefonnak, milyen kiépítettségtől kezdve alkalmas annak a felhasználói élménynek a biztosítására, amit a mérnökök eredetileg megálmodtak (néhány példa: minimum 5 megapixeles fényképező, 1 GHz-es processzor, 8 GB háttértár).

Azt már most kijelenthetjük, hogy az Omnia 7 megfelel ezeknek a feltételeknek (különben nem is használta volna bemutatójához a Microsoft). A tekintetet elsőként természetesen a hatalmas, 4 colos méretű, 480×800 pixeles felbontású Super AMOLED kijelző ragadja meg – pontosan olyan LCD-t kapott a telefon, mint a Galaxy S. Ám azzal ellentétben a szögletesre tervezett Omnia 7 nagyon masszívnak hat, jól összerakott készülék, nem nyikorog – többek között olyan húzásoknak köszönhető ez, mint az alumínium hátlap. Apropó, hátlap: egy apró pöcök segítségével lehet lepattintani, és ez nagyon egyszerűvé, kényelmessé teszi a műveletet. Amire egyébként szükségünk is lesz, hiszen az 1500 mAh-s akkumulátor alá került a SIM-kártya foglalata. A kis energiatárolón olvasható „Made in Korea / Finished in China” felirat pedig sokat elárul mai globalizált világunkról.

A telefon tetején kapott helyet a mini Jack aljzat, melyhez természetesen fülhallgató is jár (a távirányítóval szerelt füles érdekessége, hogy többféle dugót mellékeltek hozzá). Mellé került mikro USB csatlakozója, amiért külön dicséret illeti a Samsungot: végre nem az előbb-utóbb leszakadó gumis porvédő takarja el a nyílást, hanem egy kis pöcköt kapott fém csúszka. Jobboldalra került a bekapcsológomb, alá pedig a fényképező gombja, míg baloldalra álmodták a mérnökök a hangerőszabályzót. Természetesen USB adatkábelt és szintén univerzális soros buszos csatlakozót kapott töltőadaptert is kapunk az okostelefonhoz.

Ablak a világra
Amint az az október végi hazai bemutatkozáskor is elhangzott, a Microsoft komoly energiát ölt a Windows Phone 7 kifejlesztésébe. Az operációs rendszeren már dolgoztak egy ideje a mérnökök, és ez meg is látszik rajta. Bekapcsolását követően nem az iPhone-ról jól ismert felület fogadja az embert (amit az Android gyakorlatilag majdnem egy az egyben lekoppintott), hanem saját designnal és elrendezéssel rukkoltak elő a redmondiak. Elsőre furcsa is egy kicsit, hiszen míg a nagy riválisoknál az oldalirányú görgetés a megszokott, itt igazából csak egyszer lehet vízszintesen képernyőt váltani. A Microsoft ugyanis minden lényeges elemet a kezdőlapra rakott, amelyen függőleges irányban lehet böngészni. Ezt a Start Menü érzést csak erősíti az emberben a jobbra gördítés után előbukkanó funkció- és alkalmazáslista, ahol tételesen megtalálunk mindent, kezdve az AccuWeather.com-os időjárás-előrejelzőtől, az ébresztőórán és a fényképezőn keresztül a Maps-ig illetve a beállításokig.

De időzzünk még kicsit a főoldalon! Bátorfi Zsolt, a magyar Microsoft fejlesztői platform szakértője a bemutatón csempéknek nevezte az egymás mellett és alatt sorakozó hubokat, amelyek a korábbi okostelefonoknál megismert ikonokat helyettesítik. Innen lehet telefonhívásokat kezdeményezni, az emberek hubon érhetők el ismerőseink – függetlenül attól, hogy a telefon kontaktlistájában vagy a Facebookon rögzítettük -, lehetőségünk van fotómegosztásra, teljes mértékben működő Microsoft Office indítására, az Internet Explorer használatára, de ugyaninnen hozzáférhető az Xbox Live Games és a naptár is. Ugyanakkor hiába döntjük be a készüléket 90 fokkal, a feliratok irányultsága nem változik.

Mielőtt rátérnénk az egyes funkciók bemutatására, még pár szót a külsőségekről. A kék-fehér designt magára öltő kezelőfelületre mindig és mindenhonnan odanavigál a kijelzőpanel aljára került, természetesen Windows logós Home gomb, függetlenül attól, melyik alkalmazást használjuk. A készüléken emellett két fix, de érintésérzékeny gomb kapott még helyet a navigációra. Baloldalra a back gomb került, melynek működése értelemszerű: az egyes alkalmazásokból képes visszafelé lépkedni addig, amíg el nem érjük vele a főoldalt, illetve a böngészőben a megszokott funkció szerepét látja el. Jobbra pedig a keresőt rakták a Samsung mérnökei, és nem az ő hibájuk, hogy ennek működésén még lenne mit csiszolni. Ugyan egy érintéssel előhozható vele a Bing, ám ahelyett, hogy rögtön pozícionálná magát a keresőmezőbe, és már lehetne is beírni a kívánt kulcsszavakat, a redmondi szolgáltatás hátterét bámulhatjuk addig, amíg egy további érintésre be nem navigáljuk magunkat a keresőmezőbe.

Ne hubozzunk, bele a közepébe!
A Microsoftot dicséret illeti azért, amiért mert szakítani a kialakult okostelefon-felülettel, és hasonlóan pozitív, hogy ez nem öncélú, a „többiektől különbözni akarok” reklámfogás, hanem valódi tartalommal van felruházva. Mindezt úgy érte el a redmondi fejlesztő, hogy közben a közösségi élmény cseppet sem csorbult. Az emberek hubon keresztül tarthatjuk ismerőseinkkel a kapcsolatot, például értesítést kaphatunk, ha valaki keresett, függetlenül attól, hogy hívott, SMS-t küldött vagy a Facebookon üzent ránk. Olyan apróságokra is figyeltek például, hogy a FB-on ismert kontaktjaink avatar fényképe a telefonszámok listájában is megjelenik, így segítve a másik fél felismerését.

Ambivalens érzést váltott viszont ki a WP7 böngészője. Tudni kell, hogy nem a legújabb, IE9-es változatot kapta meg a masina, hiszen ez még PC-s környezetben is bétaverziós állapotban van, hanem Internet Explorer 8 dolgozik rajta. Az asztalitól eltérő módon képes az érintések értelmezésre, egyszerre akár többre is. Nagyításhoz például ugyanaz az – egyesek szerint obszcén, előjátékra emlékeztető – mozdulat használható, mint a többi okostelefonos platform esetében. Ez azonban nem működik tökéletesen, néha pont ellentétes hatást vált ki az ujj-játék, mint amit szeretnénk, és tapasztalataink szerint a görgetés is okozhat néha akaratlan kizoomolást. A böngésző címsora csak „félig” intelligens: magától nem javasol kulcsszavakat, webcímeket, viszont korábbi tevékenykedésünk eredményéből már képes ötletekkel előállni. Hasonlóan riválisaihoz, az IE8 WP7 változata is képes „füles böngészésére”, ami tulajdonképpen több ablakost jelent, hiszen a fülek maguk nem jelennek meg a kezelőfelületen.

Windows Live ID birtokában lehetőségünk van játszani és egyéb alkalmazásokat is letölteni – utóbbiak jelentős része más platformról más ismerős lehet. Ez egyben a kulcsa is a Windows Phone 7 sikerének, hiszen ha a hozzá létező alkalmazások köre nem széleskörű, és nem bővül elég gyorsan, akkor könnyen érdeklődését veszthetik az emberek iránta. Ezt biztosítandó, a Microsoft számos megállapodást kötött szoftverfejlesztőkkel (köztük magyarokkal is), így a tartalom dinamikus bővülésére lehet számítani.

Külön figyelmet érdemel az 5 megapixeles kamera kihasználása, azaz a fényképezés. Egyszerű kezelőfelületet kínál, hiszen csak a digitális zoom, a beállítások, illetve a fényképezés/videózás választógombja kerül a képernyőre, a kijelző zömét a kamerán keresztül látott kép foglalja el. Sajnos ez már nem mondható el az állítgatásoknál – a túl szélesre húzott menü eltakarja a kép javát, és csak egy vékony oszlopban láthatjuk, hogy az éppen eszközölt beállítás mit változtat a képen. E tekintetben viszont elég gazdag a lehetőségek tárháza. Állítható az autófókusz (normál és makró mód), a fehéregyensúly (alapértelmezettként automatikus, de lehet napfényes, felhős stb. viszonyoknak megfelelőre állítani). Különböző képeffektusokkal (negatív, szépia, mono, antik, zöld, kék) lehet feldobni a képet, illetve konfigurálható a kontraszt, a szaturáció, az élesség és az ISO érzékenység is. Emellett be lehet állítani a fénykép minőségét (alacsony, közepes, magas), valamint a vaku használatát (mindig bekapcsolt, kikapcsolt, automatikus).

Ugyan a Nokia N8-as 12 megapixeles kamerájával nem ér fel, de az egyszerű kompakt gépeket szinte teljesen kiváltja az Omnia 7, mely 720p-s felbontású videókat is képes készíteni. Sajnos itt is találkozhatunk azzal a meglehetősen idegesítő és teljesen felesleges húzással, miszerint a fényképezés pillanatában hangot ad ki a készülék. Ugyanakkor pozitívum, hogy az éppen elkattintott kép nem tűnik el valahol egy feneketlen mappában, hanem egy ujjmozdulattal előgörgethető a képernyőre. Innen azonnal törölhetjük, kedvenceinkhez adhatjuk, feltölthetjük SkyDrive-ra vagy akár meg is oszthatjuk ismerőseinkkel, esetleg háttérképként használhatjuk.

Ítélet
Még háromszor ennyit lehetett volna írni a telefonról, hiszen rengeteg lehetőség rejlik a Samsung Omnia 7-ben – és ezt elsősorban a Windows Phone 7 operációs rendszerének köszönheti. Nem említettük például a látványos átmenet-effektust, ami görgetésnél jelentkezik, nem írtunk az Office használatáról, sem arról, hogy egy komplett médialejátszó, a Zune HD van a készülékben, aminek „köszönhetően” az iTunes-hoz hasonlóan lehet csak multimédiás állományokat felmásolni a memóriába. A készülék pár percnyi nyomkodással nehezen ismerhető meg, mindazonáltal erre bátorítanánk mindenkit, akit egy kicsit is érdekel a Windows-os Samsung mobil. Az viszont látszik, hogy Redmond megemberelte magát, és ha versenyelőnyre nem is tett szert telefonos operációs rendszerek tekintetében riválisaival szemben, behozta lemaradását.