Már megint kihúzták a Youtube-dugót

Az Internet előtti időkben az elnyomó diktatúráknak viszonylag egyszerű dolguk volt a helyi tömegtájékoztatást illetően: mivel a média a hatalom kezében volt, tetszőlegesen változtathatta, szerkeszthette a megjelenítendő híreket. Természetesen azokat a tartalmakat, amelyek igazán kínosak voltak az adott rezsimre nézve, közzé sem tették. A Világháló megjelenésével azonban eltűnt az egységes, könnyű cenzúra eszköze a diktátorok arzenáljából. Jó példa erre Kína, amely ugyan saját kormányzati tűzfalával igyekszik elzárni lakosait a „nem kívánt” információktól, mégis időről időre beleütközik a nyugati demokráciák szólásszabadságának vívmányaiba.

Ezt elégelte meg nemrég a rizs hazájának vezetése, és döntött úgy, hogy elérhetetlenné teszi a Youtube-ot, mint „minden gonosz egyik forrását”. Történt ugyanis, hogy a világ legnépszerűbb videomegosztó site-ján olyan filmek bukkantak fel, amelyek nem átallottak beszámolni a tibeti helyzetről. Tudni illik, hogy 1949-50 folyamán a frissen alakult kommunista Kína, Mao Ce-tung utasítására nekilátott „felszabadítani” a hegyvidékekkel bőven ellátott országot. A buddhista szerzetesek egy jó része, élükön a dalai lámával, végül kénytelen volt elmenekülni az országból, és a szomszédos Indiában folytatta függetlenségi törekvéseit. Kína azóta is országa elkülöníthetetlen részének tekinti Tibetet, és komoly erőket vet be a himalájai vidék „elkínaiasítása” érdekében. Néha indulatoktól sem mentes tiltakozási hullám söpör végig az országban, természetesen a kínai rendfenntartó erők megtorlásait kiváltva. Ezekről az eseményekről azonban a kommunista vezetés szeret hallgatni, sőt, népét igyekszik „megkímélni” az ott történtekről való tájékoztatástól.

Visszakanyarodva a Youtube esetéhez: az Olimpiára minden erejével készülő Kína úgy döntött, hogy helyi szinten blokkolni fogja a videomegosztóhoz való hozzáférést. Ezt megelőzően olyan neves site-ok elérhetőségét már lehetetlenné tette a rezsim, mint a CNN, a BBC World és a Google News. Úgy tűnik azonban, hogy a Youtube-bal túl messzire ment, és betelt a pohár. A nyugati sajtó özönvízszerűen zúdította felháborodását a helyi vezetésre, élükön a The New York Times-szal és a brit The Times-szal. A napi hírek legfontosabbjai között kapott helyet még olyan államokban is, mint Oroszország és Törökország, amelyek pedig nem éppen teljes sajtószabadságukról ismertek. De Kanadában és Írországban is vezető hírként adta tegnap a média a történteket.

Kína azonban igyekszik szebbik arcát mutatni, főleg most, hogy a világ figyelme a nyári játékok miatt rá irányul. Ennek jele, hogy a nyugatiak által lakott szállodákban sokkal finomabbá vált a cenzúra; az ott jártak beszámolói alapján még a Tienanmen téren 1989-ben történt eseményekről is lehet tudakozódni (míg egy „mezei” Internet-kávézóból ez, legalábbis ha történelmi hűségre törekszünk, lehetetlen).

Youtube, mint a szólásszabadság szócsöve
Egyre több elnyomó rezsim ismeri, ismerte fel, hogy milyen jelentősége is van a Youtube-nak. Ezek között a kínai csak az utolsó a sorban; a sort tavaly Myanmar kezdte: az ottani vezetés azt követően döntött a szolgáltatás blokkolása mellett, miután több olyan videó is felkerült a site-ra, ami egy kormányellenes tüntetésről készült. A helyi irányítást ugyanis kellemetlenül érintette, hogy fegyvertelen tüntetőket üldöző katonákról készült felvételeket lehetett megnézni a Youtube-on. Ám az intézkedés túl későn jött és ellentétes hatást ért el – a nemzetközi tiltakozást főként a szolgáltatás blokkolása váltotta ki.

Ennél is nagyobb botrányt kavart Pakisztán esete az amerikai szolgáltatással. A helyi, Pervez Musaraf irányításával regnáló muzulmán vezetés utasítást adott a Youtube blokkolására, amit azonban nem megfelelően hajtottak végre. Egy konfigurációs hibának köszönhetően szerte a világon elérhetetlenné vált a videomegosztó szolgáltatás, azonnal ráirányítva a közvélemény figyelmét az Indiával folyamatosan konfliktusban álló országra.