Teszt: HTC TyTN II – a mobiltelefonok császára!?

Nem is olyan rég a HTC neve még csak alig néhány emberke számára csenget ismerősen, mára viszont jelentősen nőtt a HTC szó hallatán értelmesen nézők, a gyártót a kellő tisztelettel övezők száma. Ebben persze nem kevés szerepe volt annak is, hogy a korábban csak az okostelefonok tervezésével és gyártásával, de forgalmazásával nem foglalkozó tajvani cég 2006-ban végre előbújt a sötétből, és végre piacra dobta első saját márkajelzésű termékeit.

A HTC a tavalyi esztendő közepén adta ki sokak által várva várt, igazi mindenes okostelefonját, a korábban Hermes fejlesztési kódnevet viselt TyTN-t, mely rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, azonban tény ami tény, korántsem volt hibátlan, avagy tökéletes masina. Ezzel természetesen a HTC is tisztában volt és az elmúlt hónapokban apait-anyait beleadott a TyTN utódjának kifejlesztésébe.

Az utódmodell sokat sejtető kódnevet kapott, ami nem volt más, mint a Kaiser. Ez elég egyértelmű utalás arra, hogy az újdonság az okostelefonok császára szeretne lenni, lássuk hát, hogy a nemes egyszerűséggel csak TyTN II névre keresztelt kütyü pontosan mire is képes a gyakorlatban!

Design

Ahogy azt már megszokhattuk, a mobiltelefon szektorban a nagy tudáshoz az esetek túlnyomó többségében nagy méret és nagy tömeg társul. Nos a HTC TyTN II egész pontosan 3 milliméterrel vékonyabb lett, mint elődje volt, de persze még így is jelentősen nagyobb, mint egy átlagos mobiltelefon. A méretcsökkenés tehát mindenképpen örvendetes, a tömeg azonban sajnos növekedett, még pedig 14 grammot, így most már nem kevesebb mint 190 grammot nyom a mérlegen a masina.

Míg az előlap metálszürke színben pompázik, addig a telefon többi része teljesen fekete. Mivel a hátlap puha tapintású műanyagból készült, a második TyTN-t egyszerűen jól esik kézbe fogni, és a bordázott oldaléleknek köszönhetően vajmi kevés esélye van annak, hogy véletlenül kicsúszik a kezünkből a telefon.

Baloldalra került a hangtárcsázás és a diktafon funkció multifunkciós gombja, valamint a tekerhető és egyben be is nyomható Jog Wheel, mely alaposan megkönnyíti az egykezes használatot. Ezenkívül ugyanitt keresendő még a telefon kis OK billentyűje. Az On/Off billentyűt a jobboldalon érdemes keresnünk, csakúgy, mint a kamera exponáló gombját. Míg a felső él teljesen csupasz, addig lent több mindent is találhatunk: gumifül alá rejtett microSD bővítőslotot, miniUSB csatlakozót, Reset gombot és az érintőkijelzőhöz használatos, nem teleszkópos, hanem hagyományos cerkát.

A display alatt csak a legfontosabb kezelőszervek kaptak helyet, azonban az adatbevitel nem csak az érintőkijelző segítségével oldható meg, hiszen a TyTN II-ben egy teljes értékű QWERTY billentyűzetet is elrejtettek a fejlesztők. Amennyiben a fedlapot egy laza mozdulattal eltoljuk balra, akkor egyrészt felbukkan a billentyűzet, másrészt pedig az LCD képe elfordul jobbra 90 fokkal. És akkor most jön a slusszpoén: a kijelzőt tartalmazó felsőrész maximum 40 fokban felhajtható, és ily módon egy mini notebooká alakítható át a smartphone. A SIM kártyát egyébként a kijelző mögötti rejtett slotba kell becsúsztatni.

Kijelző

A TFT technológiájú folyadékkristályos kijelző 2,8 colos képátlón és egész pontosan 58×44 milliméteres felületen tárja elénk a különböző vizuális tartalmakat, vagyis pontosan akkora, mint a kereskedelmi forgalomban ezekben a napokban debütált Nokia N95 8GB LCD-je. Lényeges különbség azonban, hogy míg a megújult N95 kijelzője nem érintésérzékeny, addig a TyTN II LCD-je igen.

A QVGA, vagyis 320×240 pixeles felbontástól így 2007 vége felé járván már abszolút nem esünk hanyatt – ehhez az attrakcióhoz legalább egy 640×480 pixeles VGA kijelzőre lenne szükség. Ezzel együtt nem sok kritika érheti a 16 bites színmélységű, vagyis 65 ezer színárnyalat megjelenítésére képes panelt, melynek fényereje tíz, betűmérete pedig öt fokozatban állítható.

Ami a kijelzőt igazán egyedivé teszi, az nem más, mint a HTC által rávarázsolt tartalom, vagyis konkrétan a HTC Home nevezetű Today plug-in. Ez a hasznos és egyben pofás megoldás már az alapkijelzőn közli velünk az üzenetekkel, hívásokkal és profilokkal kapcsolatos információkat, illetve segítségével elforgathatjuk az LCD tartalmát és a fényerőt is szabályozhatjuk. Ami a legjobban tetszett, az az időjárással kapcsolatos funkció: az internet segítségével folyamatosan frissülő alkalmazás nem csak az aktuális időjárási helyzetet, hanem négynapos előrejelzést is közöl velünk, ráadásul teszi mindezt abszolút informatív és tetszetős formában.

A kijelző alatt a következő kezelőszervek találhatók: egy ötállású navigomb, két funkciógomb, két híváskezelő gomb, valamint egy-egy Windows, Explorer, Outlook, illetve OK billentyű. Az LCD feletti két LED egyrészt az új üzenetekről, másrészt a Wi-Fi, Bluetooth és GPS kapcsolatok állapotáról informál bennünket.

A teljes értékű QWERTY billentyűzet összesen 41 gombot vonultat fel, melyek térközök nélkül, szorosan egymás mellett sorakoznak és jól eltalált nyomásponttal bírnak. A felső szekcióba került a Cap és Fn jelzőfény, illetve a két funkciógomb. Komoly negatívum, hogy a billentyűzet nem rendelkezik ékezetes magyar karakterekkel, így azok előcsalogatása elég nehézkes, bár könnyen megtanulható.

Kamera

A hátfal felső szekciójába, az extra hangszóró közvetlen közelébe került a digitális fényképezőgép optikája, mely gyakorlatilag teljesen védtelen az összekarcolódás ellen. Nem tudom mi a magyarázata annak, hogy egy ilyen felsőkategóriás szuper-mobilból kimaradt a LED-segédfény, illetve, hogy a digitális zoom miért csak az alacsonyabb felbontásokban használható, és hogy miért olyan darabos működésű.

Ha ezeken sikerült túltenni magunkat, érdemes áttekinteni, hogy pontosan milyen felbontásokat is használhatunk a 3 megapixeles, négy különböző minőségi beállítással rendelkező kamerával: 2.048×1.536, 1.600×1.200, 1.280×960, 640×480, 320×240 és 160×120 pixel. Az elkészült képek minősége nem kiugróan jó, mindenesetre némileg meghaladja az átlagot. Fontos, hogy bár egyetlen felirat sem hirdeti büszkén, de a kamerából bizony nem hiányzik az autofókusz, mely ugyebár az expógomb először félig, majd pedig teljes mértékben történő lenyomásával használható és elég gyors.

Az expohang kikapcsolható, van dátumbélyegző és keretbefotózási lehetőség, ezenkívül pedig a kontraszt, a szaturáció, a színtelítettség és az élesség is manuálisan állítgatható. Panorámakép módban 3, 4, 5 vagy 6 darab felvétel készíthető, négyféle irányban és VGA felbontásban. Sport módban 3, 5, 7, vagy 10 fotót lőhetünk gyors egymásutánban, ugyancsak VGA felbontásban és három különböző sebesség mellett. A Burst mód nagyban hasonlít a Sportra, csak ilyenkor akár harminc felvétel is készíthető, egészen addig, amíg a kameragombot nyomva tartjuk.

A videófelvevő az MPEG4 és H.263 formátumokat támogatja és mivel a VGA felbontásról ezúttal le kell mondanunk, be kell érnünk a közepesnek mondható 352×288 pixellel. A készülék előlapján, a kijelző felett egy második, VGA felbontású kamerát is elhelyeztek a fejlesztők, ami ugyebár elsősorban videóhívásokhoz lett kitalálva.

Szolgáltatások

A HTC TyTN-ben egy 400 MHz-es Samsung processzor teljesített szolgálatot, a HTC TyTN II-ben viszont már egy Qualcomm MSM 7200-as chip kapott helyet. Ez egyébként nem is egy egyszerű processzor, hanem egy multifunkciós chipset, melyben van például egy 400 MHz-es ARM11 alkalmazás processzor, egy 274 MHz-es ARM chip, egy fejlett DSP, valamint egy akár még egy 8 megapixeles kamerát is kezelni képes multimédiás megoldás. Majd´ kifelejtettem, hogy még egy GPS-vevő is benne, mely közel olyan jól teljesít, mint a jó öreg SiRFstar III! Megjegyzendő továbbá, hogy mind az SDRAM, mind pedig a flash ROM a duplájára nőtt, így most már 128 MB, illetve 256 MB van a készülékben.

HSDPA már az első TyTN-ben is volt, de még ˝csak˝ 1,8 Mbit/s-os letöltésre volt képes, a második TyTN viszont már 3,6 Mbit/s-mal szívja magába az adatokat, a maximális feltöltési sebessége pedig 384 Kbit/s. Talán már mondanom sem kell, hogy az UMTS, az EDGE és a GPRS sem hiányzik a wireless szolgáltatási körből, ezenkívül pedig még A2DP profilos Bluetooth 2.0-át és 802.11b/g kompatibilis WLAN-t is kapunk a pénzünkért. Egyéb kívánság esetleg?

Szoftveres fronton is történtek változások, hiszen a Windows Mobile 5.0 átadta a helyét a friss Windows Mobile 6.0-nak. Az Office Mobile programcsomaggal Word, Excel és PowerPoint állományaink kezelhetők, és *.doc, valamint *.xls file-okat mi magunk is létrehozhatunk a telefonon, ezenkívül pedig még egy Adobe Reader LE is van a készüléken. A Comm Manager szoftver révén egy helyről kontrollálható az összes wireless funkció, az Encryption alkalmazás titkosítja a memóriakártyára mentett adatokat, a WorldCard Mobile pedig egy az integrált kamerát használó, névjegykártya beolvasó megoldás.

A négynormás (GSM 850/900/1800/1900 MHz) HTC TyTN II gyári alapcsomagjának részét képezi többek közt egy bőrtok, egy vezetékes sztereó headset, egy USB kábel, egy tartalék stylus és egy kijelzővédő fólia.

Konklúzió

Eddig nagyon ritkán kellett csalatkoznunk a tajvani gyártóban, és bizony a HTC TyTN II sem okozott csalódást, sőt! Akik egy gyors adatátvitelre képes, full billentyűzetes, érintőkijelzős, GPS-es, nagy felbontású kamerás okosságra vágynak, aligha találnak majd ennél jobb választást. Gratulálunk HTC, remek munka! (De azért még mindig van mit fejlesztgetni-javítgatni.)

Pozitívum: jó minőség, profi csúszka megoldás, dönthető érintőkijelző, microSD bővíthetőség, 3 megapixeles AF kamera, GPRS, EDGE, UMTS, HSDPA, Wi-Fi, Bluetooth 2.0, integrált GPS-vevő, irodai alkalmazások, jól használható névjegyzék és telefonkönyv, gyors működés.

Negatívum: az LCD és a videófelvevő nem VGA felbontású, a kamera nem vakus, nincs FM rádió és 3,5 milliméteres audio csatlakozó, az alapcsomagban lehetne egy memóriakártya is, nincsenek magyar ékezetes betűk a billentyűzeten.

A cikk írásakor a HTC TyTN II mintegy 160-180 ezer forintba kerül a kiskereskedelmi forgalomban.