Após kedvence

Előnyére változott

Egy Polótól valahogy sosem várta senki, hogy új cukisági standardot jelöljön ki a kisautók körében. A VW harmadik legfontosabb modellje a márka többi autójához hasonlóan a kissé fantáziátlan, de korrekt és okos gyerek szerepét játszotta. Az a fajta osztálytárs, akit titokban kiröhögnek a többiek, mert elpityeredik, ha négyest kap, viszont mindenki róla másolja a házit szünetben. A legfrissebb generáció annyiban tesz túl külsőségekben elődjein, hogy nagyon visszafogottan ugyan, de megjelennek öncélú formai játékok lemeztestén. Hókotrószerű első szoknya, szigorúan feszítő tekintet, masszív hátsó. VW szempontból telitalálat a formaterv, illik a márka arculatába, annyit pont változott, hogy újként lehessen azonosítani, annyit viszont pont nem, hogy azok, akik eddig konzervatív ízlésük egyedüli képviselőjét látták benne, ne rohanjanak azonnal a Fabia felé.

Meglepetések helyett

Az anyagválasztás, sőt, igazából minden, ami a minőségérzettel összefügg, ajtócsukódási hang, kezelőszervek kattanása, kárpitok, kidolgozási minőség mind-mind felsőbb osztályok standardjait idézik. Tíz évvel ezelőtt felső középkategóriás prémium autók utasterei néztek ki így, vagy inkább ennél rosszabbul, a mai elvárásokat figyelembe véve is bátran indulhatna a Polo mondjuk egy Mondeo vagy Insignia ellen ebben a relációban, és erőlködés nélkül győzne.

Annak, hogy mindent azonnal és intuitív módon megtalálunk benne, az az ára, hogy semmilyen módon nem tud meglepni bennünket az autó. Van, akinek ez érték, más az újdonságot, az izgalmat keresi egy friss modellben. Ők csalódni fognak.

Fő a biztonság

A menetstabilizáló elektronika hazánkban is az alapfelszerelés részét képezi, ezért dicséret illeti az importőrt. Hat légzsák, két elektromos ablakemlő (elöl) és Mp3-as CD-lejátszó sem hiányzik még a legolcsóbb kivitelekből sem.

A Golfnál már megértük, a Polónál úgy tűnik, még várnunk kell arra, hogy az a fránya légkondi magától értetődő legyen. Az alaptípus gyengébb műanyagokat tartalmaz.