Shoot Me If You Can: számháború mobillal

Taeyoon Choi jegyzi azt a számháborúra emlékeztető „Shoot Me If You Can” művész-projektet, mely során a résztvevők városi környezetben, szaladgálnak át a belvároson egy kamerás mobillal vagy digitális kamerával a kezükben. Csapatokat alkotnak, és feladatuk, az „ellenséges” csapat tagjainak lefényképezése. Ha ez sikerül, a fotó alapján a „lelőtt” játékos kiesik.

Taeyoon Chicago-ban tanult, ám jelenleg Dél-Koreában, Szöulban tevékenykedik. Elmondása szerint főként az emberek szórakoztatása érdekli, ám jelenleg inkább az foglalkoztatja, hogy az ember, mint egyén, hogyan alkalmazza a technológiát, és a művészet hogyan kapcsolódik a helyi kultúrákhoz. Új projektje is ezeket a témákat feszegeti, a Koreában jelenleg tapasztalható, szempillantás alatt végbemenő kulturális változásokra fókuszálva. A legnagyobb változás pedig éppen a koreai társadalomban zajlik, és ehhez sok köze van a technológiáknak is. A kérdés, hogy ez miként fejezhető ki a művészettel?

A technológiák közül a mobiltelefonoké az egyik vitatható vezető szerep. A nyilvános tereken történő „megfigyelés” számos problémát váltott már ki, a lényeg, hogy nem mindegy kinél van a kamera: a rendőrség kezében vagy egy magánszemélynél. Mindenesetre Koreában nem kedvelik egyik verziót sem, ironikus, de ennek ellenére mégis egyre nagyobb a kereslet a kamerás mobilkészülékek iránt.