Férfiasabb én

Sok vetélytársánál olcsóbb

Tetszik tudni: RAV4, Tiguan, Kuga, stb. Ezért is népszerű. Főleg, ha azt vesszük, hogy 5 millióért is kapni (khm, 1,6 fapad).

Mind baromi drága, egy ilyen I-Way Qashqai is, de hiszen a divat pont nem a spórolásról és az észérvekről szól. Tesztalanyunk ára 6,7 millió forint. Az 1,5-os dCi 106 lóerővel nagyjából ugyanennyibe kerül. Pár extra még (18-as kerék, bőr-szövet ülés, metálfény), és lazán 7 fölött vagyunk. Most jöhetne az ennyiért már ezt meg azt is lehetne kapni mondat-, mit mondat-, bekezdés- és értekezésfüzér A8-as Auditól 7-es BMW-n át karibi kéróig (Havanna ltp.), hagyjuk.

Megítélés

Nissan? Japán, nem? Nem. Nem teljesen. Illetve ki tudja. Tény, hogy az ilyen magyarféle helyeken nem annyira kedvelik a francia autókat. Sokszor joggal. Más tészta, hogy még egy-két ilyen Toyota-visszahívási botrány, és oda a japánkultusz is, de lényeg a lényeg, hogy a Nissan-Renault házasságból a szemellenzősöknek pusztán az marad meg, hogy francia. Hogy megbízhatatlan. Hogy szétesik. Erősítsünk még a pusztító sztereotípiára? Legyen ennyi elég. Szerintünk a márka, illetve a Qashqai megítélése is finoman szólva vegyes.

Az összkép tehát csinosan zavart

Adott egy menő, korhű, tudással és szolgáltatások hadával kitömött városi vagány. Mutat, nem gagyi, nem olcsó, nem is rossz. Egyáltalán nem rossz autó. Csak.

Csak van jobb, nem is egy. Nyilván még több pénzért, de akkor is. Szigorúan az autót nézve, az autót, mit vezetni szeretünk, utazni és mosolyogni benne, nem a brutál havi törlesztőkön és a csúf értékvesztésen, avuláson, az átlagosnál hipergyorsabb jellegmúláson agyalva. Meg a szervizszámlákon. Ám amilyen tempóban történnek a dolgok, illetve amilyen tempóban a Nissan is frissíti magát, a képet magáról, úgy bármi lehet, meg annak a fordítottja is.