Újabb veszélyes mérföldkőhöz érkezett a légkör szén-dioxid-koncentrációja májusban; 50 százalékkal magasabb volt, mint az iparosodás kezdetén, és a növekedés aránya nagyobb, mint valaha – jelentette be az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA).

A légkör szén-dioxid-koncentrációja májusban 419,19 ppm volt, ami 1,82 ppm-mel magasabb az előző év azonos időszakához képest, és 50 százalékkal magasabb, mint az iparosodás kora előtti, stabil 280 ppm – ismertette a számokat Pieter Tans, a NOAA klímakutatója.

A szén-dioxid-koncentráció májusban éri el éves csúcspontját az északi féltekén, még az előtt, hogy a növényzet teljesen virágba borulna, és a virágok, levelek, magvak és hajtások magukba szívnák a szén-dioxid egy részét.

“Az 50 százalékkal magasabb szén-dioxid-koncentráció egy új szintet jelent, ami nem jó jel” – hangoztatta Natalie Mahowald, a Cornell Egyetem klímakutatója. “Ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legrosszabb következményeit, jóval keményebben kell dolgoznunk azért, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást.”

Számtalan tanulmány kimutatta, hogy a klímaváltozás több mint egyszerű hőmérsékletemelkedés. Szélsőségesebbé válik az időjárás, a viharok, gyakoribbak lesznek az erdő- és bozóttüzek és a szárazságok, emelkedik az óceánok vízszintje, savasodik a vizük. Az emberek egészségére is hatással van, több a hőség okozta elhalálozás, nőnek a pollenek okozta megbetegedések.

A légköri szén-dioxid-koncentráció megugrása nem jelent rekordot, főként a La Niña jelenség miatt, amely ideiglenesen lehűti a Csendes-óceán vizét – magyarázta Ralph Keeling, a Scripps Óceánkutató Intézet geokémikusa. Az ő édesapja volt az, aki elkezdte megfigyelni 1958-ban a szén-dioxid-koncentrációt a hawaii Mauna Loa-hegy tetejéről, és kidolgozta a híres Keeling-görbét.

A Scripps intézet, amely kissé másképp számítja ki a szén-dioxid-koncentrációt, azt közölte, hogy a májusi csúcs 418,9 ppm volt.

Bár a pandémia alatt a járvány feltartóztatására elrendelt korlátozások miatt mintegy hét százalékkal csökkent a közlekedés, az utazások és más tevékenységek, ez túl kevés volt ahhoz, hogy jelentős hatással legyen a szén-dioxid-kibocsátásra. A szén-dioxid mintegy ezer évig vagy tovább marad a levegőben, így a kibocsátásban bekövetkező éves változás nem jelez sokat.

A tízéves átlagos növekedési ráta azonban szintén rekordot döntött, jelenleg eléri a 2,4 ppm-et évente.

Forrás: HVG