Mi történik amikor a hobbid lesz a munkád – avagy hogyan ne égj ki a szoftverfejlesztés világában?

Varga Bálint, a Cubicfox digitális termékfejlesztő cég CTO-jaként napi szinten szembesül ezzel a jelenséggel, ami teljesen általánossá vált az iparágban. Ebben a cikkben megoszt veletek pár személyes tippet, amikkel elkerülhetitek a fásultságot, hogy ugyanolyan szenvedéllyel kódolhassatok, mint amikor még az újdonság varázsa tartott ébren éjszakánként.

Sok ember amikor először találkozik fejlesztéssel, először lát kódot, először próbálgatja a szárnyait, azonnal magával rántja a programozás világa, mint egy fekete lyuk a galaxisban, aminek bár nem tudni pontosan mi van a másik oldalán, minden vágyad megtudni azt. Mások van, hogy több ízben ismerkednek az informatikával, mire teljesen elhivatottá válnak. Hol megégetik magukat azzal hogy hirtelen túl nagy fába vágják a fejszéjüket, hol apróbb sikerélmények helyezik megfelelő magasságba a következő kapaszkodót, hogy így tudjanak egyre feljebb és feljebb mászni.

Akárhogy is kerül valaki ebbe az elsőre hideg és teljesen ismeretlen univerzumba, egy biztos, hogy közös bennünk: Soha nem elég. Mindig vágyunk arra, hogy újabb és újabb kihívásokkal találkozzunk, első látásra megoldhatatlan problémákkal küzdjünk, és tovább és tovább feszegessük saját képességeink határait.

Így van ez akkor is, amikor valaki épp hogy csak elkezdte az első pár sor Python kódját írni, és így van ez akkor is, amikor rengeteg tapasztalattal a háta mögött a sokadik Node.js backendjét készíti, amik bár mind hasonló sémára épültek, mindegyiknek teljesen más íze, szépsége volt. A folyamatos tanulási és felfedezési vággyal minden nap újabb és újabb kirakós darabok kerülnek a helyükre, és minden nappal eggyel csökkennek a felfedezhető planéták a végtelen térben.

Varga Bálint, a Cubicfox digitális termékfejlesztő cég CTO-ja

Aki tényleg megtalálja a hivatását a fejlesztésben, annak egyszer eljön az a pillanat, amikor az éjszakákon át tartó debugolásokat felváltja egy munkahely, ahol valamilyen formában de kötöttségek között kell gyakorolni az eddig szabadon szárnyaló szenvedélyét. Ez sok embert különböző módon érint. Van aki irodába és közösségbe szeret járni, van aki magányos farkasként élvezi a legjobban fejlesztés szépségeit. Van aki kora reggel a legaktívabb, van aki délelőtt teljesen használhatatlan. Egy dologban hasonlítanak egymásra, az eddig kedvtelésből végzett szórakozás hivatássá, és kötelezettséggé vált. Ez persze első hallásra sok mindenkinek egy valóra vált álomnak tűnhet, és az is, de mindig a legédesebb jutalommal kecsegtető lehetőségeknél kell a legjobban vigyázni. Nagyon könnyű beleszaladni akaratlanul abba, hogy a hajthatatlan kíváncsiság és annak a tudata, hogy azzal keresel pénzt amit imádsz, arra késztet, hogy a munkaidőd lejárta után

“csak még ezt befejezem”. “Csak még ezt megnézem mert napközben nem volt rá időm”. “A munkahelyemen java-ban fejlesztettem, pythonozok kicsit itthon.”

A legtöbb cég pedig kifejezetten örül az extra, ingyen munkának, így könnyen kihasználják a tenni akarást. Szerencsére viszont egyre több olyan céget látni, mint a Cubicfox is, ahol tudják és értik, hogy a jó fejlesztő nem csak szorgalmas, de kipihent is.

Ezen a folyamatosan megjelenő, egyre újabb és elegánsabb technikai megoldások megjelenése sem segít. Így nagyon egyszerűen egy olyan helyzetben találhatja magát az ember, mintha napról napra egyre kevésbé élvezné, amit csinál. Mintha az egészből elkezdenének kiveszni a színek. Mintha folyamatosan húznál egy kötelet, és amikor azt látod hogy fáj tőle a kezed, nem érted, és csak még erősebben húzod, mert szeretnéd visszakapni azt az érzést, amikor régebben a szociális kötelezettségeid végeztével alig vártad, hogy hazaérj, és végre kipróbálhasd, hogy tényleg fog-e működni a módszer amit az étterem asztalnál gondoltál ki.

A dolog iróniája, hogy pont azzal lehet újra megtalálni az esszenciát, ha nem húzzuk tovább a kötelet, hanem engedünk rajta egyet, és arra koncentrálunk, amit valójában szeretünk a fejlesztésben, megfelelő határokat szabva, hogy az élvezhető maradjon.

Az életünk hatalmas részét tölti ki a munkánk, így nagyon fontos, hogy azt úgy töltsük el, hogy kihozzuk belőle a lehető legtöbbet, és mindeközben a lehető legjobban érezzük magunkat. És ezt bizony csak kiégés és túlhajtás nélkül lehet. Fontos felismerni, amikor valakinek az IT területén teljesen kívül eső hobbira, kikapcsolódásra van szüksége. Ami egyes embereket feltölt, az másokat nem biztos. Amit valaki munka szintjén végez, lehet hogy pont abban találja meg valaki más a munka utáni megnyugvást. A legfontosabb része a folyamatnak a felismerés. Felismerni azt, hogy hiába szereted azt amit csinálsz, ha nem tudsz benne megújulni, kiszakadni, újra kezdőnek érezni magadat bizonyos részeiben, akkor a számodra legjobb szakma is csak egy hétköznapi munkává válik.

Őrizzétek meg a tüzet azzal, hogy nem tesztek rá a kelleténél több fát, és éghetetlen anyagokat sem!

A Cubicfoxnál különös figyelmet szentelünk arra, hogy a munkatársaink meg tudják teremteni a saját életükben a megfelelő work-life balance-t. Hazánkban az elsők között vezettük be a 4 napos munkahetet, a fejlesztők személyes fejlődését pedig egyéni fejlődési tervvel támogatjuk, mert tudjuk, hogy csakis a kiegyensúlyozott és motivált programozó lehet igazán hatékony a munkájában. Kövess minket a közösségi médiában, hogy betekinthess hétköznapjainkba.

További friss híreket talál a Technokrata főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!