A cyber-háború és következményei

Amióta számítástechnika létezik, azóta léteznek hackerek is. Amióta pedig hackerek léteznek, a kormányok a számítástechnikát, mint haditechnikai eszközt is vizsgálják. Nem csak hadászati eszközök fejlesztésére, hanem más hálózatokba történő bejutásra és információszerzésre is. Ezek azonban még mindig a békésebb eszközökhöz tartoznak. Az amerikai kormány a tavalyi év óta komolyan foglalkozik a cyber-háború stratégiájának kidolgozásával.

Az alapokat George W. Bush teremtette meg, amikor 2002. júliusában aláírta a számítástechnikai háborúra vonatkozó direktivát. Ezek értelmében a kinevezett csoportnak egy bevetési tervet kell kidolgoznia, az atomfegyverek bevetésének szabályozásához hasonlóan.

2003. január 22-én 50 szakértő Harvey Sapolsky vezetésével megvitatta a cyber-háború kidolgozásának eddig elért eredményeit. Az akkori vita kétes eredményt hozott, ugyanis a szakértők jelentős része azt a véleményt osztotta, miszerint egy cyber-támadás kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. Az egyik probléma az, hogy a célország áramellátásának, pénzügyi forgalmának akadályozása a civil lakosságra is veszélyt jelent (például kórházak maradhatnak áram nélkül). A másik probléma pedig az ellentámadás, melyre lehetetlen tökéletesen felkészülni.

Mindezek ellenére lehetséges, hogy egy iraki háború esetén Amerika cyber-támadásokat is bevet, például a lehetőségek tesztelésére.