Elosztott hálózatok: börtön jár a jó szándékért?

Vannak olyan feladatok, melyek nagy számítási teljesítményt igényelnek. Ha ezek az adott cégen belül gazdaságosan nem megoldhatók, akkor általában a Világhálón lógó kihasználatlan számítógép időt próbálják megnyerni. Több ilyen hálózat is kialakult az idők során: egyesek Földön kívüli életformák után kutatnak, mások kódot törnek és létezik egy olyan fajta is, melyben a számítógépek rákkutatásra áldozzák egyébként fölösbe menő számítási kapacitásukat.

Ezen elosztott hálózatokban pontosan nyilván van tartva, ki mennyi adatot fogadott, illetve fejtett meg. A feladatokban részt vevők között egyfajta rivalizálás alakult ki akörül, ki tud használható eredményt felmutatni, ki küldi vissza a legtöbb adatot stb. Nem csoda, hogy aki becsatlakozik, egy idő után igyekszik a környezetét is meggyőzni arról, lépjen be a hálózatba (persze az ajánló csapatát erősítve).

Egyeseken annyira eluralkodott az önkéntes segítségnyújtási szándék (a feladatban való részvételért ugyanis legtöbbször a jóleső érzésen kívül semmi sem jár), hogy másoknak nem tetsző módon próbálják terjeszteni az igét. Így járt egy Georgia-beli amerikai kollégium rendszergazdája is: a Distributed.net-hez csatlakoztatta az intézmény PC-it, ezzel remélvén növelni saját számítási teljesítményét.

David McOwen, az ügyben vétkesnek talált fiatalember egy év próbaidőt kapott, valamint 2100 dollár pénzbírság megfizetésére és 80 órányi közmunkára ítélték. A 2000. februárja óta tartó kódtörési lázban égő McOwen a börtön mellett 400 ezer dollárnyi büntetésre is számíthat, ha az elkövetkezendő egy évben hasonló mértékben eluralkodik rajta a segítési szándék.

Nem ez az első, hasonló ügy: tavaly hasonló perpatvar keveredett, akkor a SETI@home kapcsán.