File-csere: megállítani nem lehet, tegyük hát tönkre…

A Tulsai Egyetem egyik professzora, John Hale és az intézmény egy volt diákja, Gavin Manes a napokban védették le rendszerüket, mely a file-cserét hivatott tönkretenni. Az általuk kifejlesztett szoftver az eddig minden akció ellenére stabilan kitartó, sőt, egyre növekvő felhasználói táborral bíró peer to peer file-cserélő szolgáltatásokat a jogtulajdonosok saját érdekeire használja fel. A program képes olyan állományokat megosztani a hálózatokon, melyek az eredetivel megegyező névvel és hasonló tartalmakkal rendelkeznek, ám hibák találhatók bennük. Például egy ilyen csaliafile lejátszása alatt hallhatóvá válnak a ˝gondos kezek˝ által beleillesztett zörejek és rövid szünetek a dalban.

Hale és Manes azt akarja elérni, hogy a felhasználók – a sok gyenge minőségű zeneszám letöltéséből bekövetkező frusztráció miatt – maguktól hagyjanak fel az illegális file-cserével. Mivel a peer to peer szoftvereket fejlesztő cégekkel való megegyezésre nem sok esélyt látnak, ezért – az általuk kifejlesztett szoftverrel felvértezve – ugyanúgy csatlakoznak a hálózatokhoz, ahogy bárki más: egyszerűen megosztanak néhány file-t. Ráadásul olyanokat, amelyek az adott hálózatban is megtalálhatók (ám ottlétük jogsértő), csak éppen a szoftver módosítja a dalokat a fent már említett módon.

A professzor elmondta, hogy szabadalmuk leírja a szoftver architektúráját is, melynek révén lehet a csalifile-okat létrehozni és elhelyezni a file-cserélő hálózatokban. ˝Rendelkezünk a csapdafunkció megvalósítását szolgáló stratégiával, melynek létrehozására sok időt fordítottunk.˝ – mondta Hale, aki azt is megjegyezte, hogy szerinte eljött az ideje a szoftver alkalmazásának, mert a kalózkodás elleni harc taktikája is változóban van. A professzor elárulta, hogy mindebből pénzt is szeretnének csinálni: a zeneipar felé értékesítenék a technológiát – később persze a filmipar irányában is lépni szeretnének.

A két úriember csupán pár dologról feledkezik meg: a hashing algoritmusok file-cserében való terjedéséről és a rangsorolásról. Az előbbi alkalmazásával minden file egyedi azonosítót kaphat, amit kizárólag a tartalma határoz meg (ergo egy kis manipulálás után azonnal ki lehet szűrni, hogy nem a közkézen forgó állományt osztotta meg valaki); míg a rangsor lehetővé teszi, hogy maguk a csereberét folytatók rangsoroljanak egy-egy állományt. E kettő ötvözésével a fenti megoldás mit sem ér – node megszokhattuk, hogy a kalózkodás technológiában mindig pár lépéssel a jelenséget üldözők előtt jár.