Csaltak a márkaszervizben!

Vagy legalábbis csalni akartak. Barátnőm nemcsak a tepsikhez és a lábosokhoz ért, jól is vezet. Ám mindig beparázik, ha valami gond van a kocsival, főleg ha szervizbe kell vinni; mert hogy majd miket kérdeznek, és neki biztosan fogalma sem lesz arról, hogy például mikor és milyen olajat tettek a motorba, vagy milyen fajta féktárcsát óhajt a régi helyett. Néha okosítom a témában, ettől függetlenül még nem elég magabiztos.

Egy hete esedékes volt a kötelező szerviz japán márkájú autóján, már jött a para, csillapítottam: “Egyetlenem, minden rendben lesz!” Mivel éppen nem értem rá én a szervizbe vinni az autót, adtam a kezébe egy kanna olajat, egy olajszűrőt és egy légszűrőt (így szoktuk, sokkal olcsóbb, ha mi visszük a cuccokat), és elbocsátottam azzal az útravalóval, hogy a maradék olajat hozza vissza, jó lesz, ha kell utántölteni. Tudtam, hogy nagyjából 3,7 l-t nyel el a szerkezet, vagyis az 5 literesből marad még bőven.

Délután csörög a telefon: a csajom az, azt mondja, nem kapta a kezébe az olajat, gondolta, berakták a kocsiba, de se híre, se hamva. Aztán visszament a szalonba, ahol a recepciós nő lerázta azzal: ő nem tudja, nézze meg a szervizben, és hogy biztosan nem maradt egy deka olaj sem. Ott egy olajos kezű fazon csak hümmögött, aztán vakarta a fejét, végül előadta az asztal alsó polcáról a maradékot…

A drágaságom nem szokta a sérelmeket “kikaparom a szemedet te büdös görény” jellegű mondatokkal megtorolni, és nem is csapja oda a táskáját… Pedig megérdemelték volna. Nem mondom a márkát, így is elég nagy trutyiban vannak, és bizonyítani is nehéz lenne, hogy a szaki el akarta csenni az olajat.

Ehhez hasonló esetből Dunát lehetne rekeszteni. Kifizetődő lenne ráébredni minden autós cégnek arra, hogy a szerviz elég fontos terep, ahol az ügyfél egy életre szóló jó vagy rossz következtetéseket tud levonni a márkával kapcsolatban. Csapatépítés, némi vezetői odahatás, egy kiadós oktatás, és rendben lehetne minden!

Vollner Károly