Sikerek és bukások: A Nokiától a Xiaomi-ig

Csak alig két napja, hogy napvilágot láttak a 2015-ös év első negyedévének okostelefon eladási adatai. Ebből az olvasható ki, hogy a listavezető továbbra is a Samsung, aki egymaga a piac közel egynegyedét tudhatja magáénak. Mögötte ott az Apple, amely az előző negyedévben utolérte a koreaiakat, ám velük ellentétben csökkent a részesedésük, így most a stabil második helyet foglalják el. Harmadikként a Motorolát bekebelező Lenovo futott be, mely az előző negyedévben a Huawei osztozkodott. Érdekesség, hogy mindkettejük részesedése csökkent, de most egyértelműen a Huawei került a negyedik helyre. Ötödiknek vissza tudott kapaszkodni az LG, ahol bizonyára nagy az öröm, hogy vissza tudtak vágni a kínai gyártóknak. Egy helyet visszaesett, ám még így is előkelő hatodik a Xiaomi, az elmúlt évek egyik legdinamikusabban fejlődő gyártója (és az elmaradásuk elég minimális, szóval az LG helye nincs biztonságban). A további helyeken sorrendben a ZTE, Coolpad, TCL (Alcatel) és a Vivo található.

Így állunk tehát most, és ami biztosan szembetűnik, hogy valóságos tolongás van kínai gyártókból (a TOP10-ből heten kínaiak). A nagy nevekből már csak a Samsung és az Apple tartja magát. De hol van a Nokia (Microsoft), a BlackBerry, a Sony vagy épp a HTC? A számok alapján sehol, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy ez változni fog. Sőt! A kínai cégek megállíthatatlanul törnek előre, amire persze részben az is a magyarázat, hogy hazai pályán jelentős előnnyel indulnak, illetve a kínai piac az elmúlt években óriási fejlődést mutatott. Ám ezek a cégek nem hülyék, hiszen ki elégedne meg a helyi vásárlókkal, mikor ott a világ többi része. Márpedig ha elindul a globális „invázió“, akkor az nem sok jóval kecsegtet a többieknek. A fenti listában szereplő Lenovo és Xiaomi például már ezen az úton jár, a jelek szerint komoly sikerrel. Mindkét márka egyre több és több helyen jelenik meg, hazánkban is mindkettő hivatalosan forgalmazza készülékeit. A titok persze nem csak ebben rejlik, hanem abban is, hogy többé a kínai telefon nem valami filléres gagyit jelent, ami csoda, ha bekapcsol. Az említett két márka felsőkategóriás telefonjai bátran megállják a helyüket a neves konkurensekkel szemben, ráadásul a legtöbb esetben olcsóbbak is azoknál. Az alacsony ár kiváló minőséggel párosítva pedig gyorsan bevonzza a vevőket.

Jelenleg már a Samsung és az Apple „harcáról“ van szó, ám volt már egy hasonlóan dinamikus hatalomátvétel korábban is. 6-8 évvel ezelőtt meg se kérdőjelezhettük a Nokia elsőségét, aki akkoriban még többségében a klasszikus nyomógombos telefonjaival uralta a világot. Szó szerint is, mivel a piaci részesedése 40% környékén járt, tehát közel minden második eladott telefonon Nokia felirat díszelgett. Nem kevésbé meghökkentő, hogy ekkoriban a második helyet a BlackBerry foglalta el. Ám 2007-ben óriási felhajtással bejelentésre került az Apple iPhone első generációja. Sokan (köztük a Nokia is) kinevette a készüléket, mondván, a gyenge műszaki paraméterek (még 3G se volt benne) és a méregdrága ár párosa nem jelent veszélyt senkire. Csakhogy elszámították magukat, mégpedig nagyon. 2009 végére már a harmadik helyen tanyáztak, a Nokia ekkor már szintén rendelkezett teljes érintőképernyős készülékekkel. A Symbian kezelhetősége azonban fasorban se volt az iPhone rendszeréhez képest, a rezisztív és kapacitív kijelző különbségeiről nem is beszélve.

2010 végére az Apple már beérte a BlackBerry-t, ebben az évben került piacra az iPhone 4, mely drasztikus újításokat hozott kívül-belül. Mindez a 2011-es évben ütött be, de nagyon. Az első negyedévben átugrották az egyébként még növekvő pályán lévő BlackBerry-t, majd a második negyedévben jött az igazi pofon, ekkor már az Apple volt az élen. Ráadásul míg a világ az iPhone-nal foglalkozott, egy Samsung nevű koreai vállalat elképesztő sebességgel tört előre, és 2011 végére nem csak a Nokiát, hanem az Apple-t is lenyomta és elfoglalta helyét az eladási listák élén. A negyedik negyedévben a Nokia még megcsípte az első helyet, de ez volt az utolsó alkalom. Még a következő évet sikerült harmadikként zárni és ekkor a BlackBerry is befért a TOP5-be. A kanadai vállalat 2012 első negyedéve után eltűnt a toplistákról, majd egy negyedévvel később a Nokia is követte őket. Ekkor a finnek már összebútoroztak a Microsofttal, de a Windows Phone-ra váltás túl későn jött. Sokáig tartott, mire az első Lumia telefon megjelent, a rendszer első verziója pedig kb. Olyan buta volt, mint a 2007-es iPhone. Ekkor már az Android és az iOS uralt mindent, úgyhogy meg kellett elégeniük a harmadik hellyel.

Zárásképp pedig kicsit boncolgassuk az okokat is, amik ide vezettek. Elsőnek biztos sokan azt hoznák fel, hogy a kínaiaknak rengeteg pénzük van. Ez részben igaz is, a Huawei és a ZTE köztudottan az állam támogatását is élvezi (bár most már nem nagyon van rá szükségük), ám a többieknél nem ez a helyzet. Példának az alig négy éve alakult Xiaomi pont ideális. Gyakorlatilag nulláról indultak, bemutattak egyetlen készüléket, viszont bevetettek több trükköt a költségek leszorítására. Egyrészt nincsenek márkaboltok, a mobilokat online webshopon keresztül árulják (most már viszonteladók is vannak a láncban, nálunk is így megy az értékesítés). Már ezzel jelentős megtakarítást érnek el, de a Xiaomi korábban egyáltalán nem költött marketingre, reklámokra, ez ma sem változott sokat, nincsenek óriásplakátok, méregdrága tévéreklámok, de még az interneten se botlunk sűrűn hirdetésekbe.

Még olyan trükköket is bevetnek, hogy a gyártáshoz szükséges alkatrészeket kisebb tételekben, folyamatosan rendelik, ezzel ha olcsóbbá válik valamelyik részegység, akkor ezt tovább tudják adni a vevők felé. Mindehhez hozzájön a közvetlen kapcsolat a végfelhasználókkal, ezáltal a visszajelzések azonnal eljutnak a céghez. A folyamatos visszajelzés pedig a támogatás területén is meglátszik, sűrűbben és gyorsabban érkeznek például a szoftverfrissítések. Ez az a terület, amibe a legnagyobbak bicskája is bele tud törni, amelynek aztán a felháborodott és elégedetlen tulajdonos a végeredménye. Kevésbé költségtakarékos, ám nagyon hasznos apróság az is, hogy sok esetben kijelzővédő fóliát vagy akár hátlapot, tokot is találunk a mobil alapcsomagjában, ilyesmivel a nagyoknál szinte sosem találkozni (pedig egy fólia gyakorlatilag nem tétel többezres nagyságrendben). A fentebb említett spórolások, illetve a vevőkhöz való közvetlen, interaktív hozzáállás a jelek szerint kifizetődő. Az említett Xiaomi ma már többmilliárd dollár értékű vállalat, vezetőjét a kínai Steve Jobs-ként emlegetik, ami biztosan nem véletlen.

Az Android, mint rendszer sikere sok gyártót húzott magával, elvégre a megszűnés fenyegette Motorola is megmenekült általa (ehhez azért kellett a Google, majd a Lenovo általi felvásárlás is). És a most feltörekvő kínai gyártók is ebben a helyzetben vannak. Úgyhogy tetszik vagy sem, a Google és az (részben) általa elindított Android volt az, amely teljesen felforgatta a mobilpiacot. Természetesen kellett az Apple és az iOS is ehhez, ráadásul az amerikai vállalat úgy tudott a legnagyobbak közé emelkedni, hogy az elején csak egyetlen készüléket árult, de most is csupán négy modellből áll az egész paletta, ennél pedig még a BlackBerry-nek is több van. Hogy mit hoz a jövő? Nem érdemes komolyabb jóslatokat megfogalmazni, hiszen az elmúlt alig 6-7 év alatt immár egy második nagy átrendeződés zajlik le a szemünk láttára. Annyi biztos, hogy a kínai gyártók előretörése egyelőre megállíthatatlan, a kínálat folyamatosan bővül, a telefonok ár/érték aránya, minősége és műszaki paraméterei egyre jobbak, ami nekünk, végfelhasználóknak mindenképp jó.