Connect with us

technokrata

Teszt: WayteQ Libra – face-Bladeing ZTE módra

wayteqlibra

Mobil tesztek

Teszt: WayteQ Libra – face-Bladeing ZTE módra

A másfél éve óriási sikert aratott ZTE Blade utóda, a WayteQ Libra mai tesztünk szereplője. Mint a címben is utaltam rá, gyakorlatilag változtatás nélkül ugyanaz, mint a ZTE Blade volt, minimálisan megváltozott a külseje, de más nem történt.

Történt 2010. októberében, hogy a T-mobile gondolt egy nagyot és kártyásan 32.000 Ft környékén kihozott egy olyan – android 2.1-et futtató – készüléket, ami hihetetlen rövid idő alatt eladási rekordot döntött.
Két okból is zseniális volt az ötlet, egyrészt ilyen processzorral, ilyen kijelzőfelbontással akkoriban csak legalább 2x ennyiért lehetett készüléket kapni, másrészt így sokan olyanok is vettek okostelefont, akik sajnáltak volna 40-50ezer forintot kiadni rá.
Ez volt a ZTE Blade.

Ráadásul itthon addig szinte ismeretlen módon, szervizháttér nélkül kezdték el forgalmazni, ami azt jelentette, hogy senki nem tudta javítani, alkatrész sem volt hozzá, tehát ha meghibásodott mondjuk a hangszórója (típushiba), akkor egyből adtak egy új készüléket. Jómagam 2010. novemberében csábultam el, akkoriban fő telefonnak egy Samsung Galaxy S-t hajtottam, mellé jól jött kistesónak.

Szerettem nagyon, mert lehetett szeretni, kellemes fogása volt, matt, tapadós bevonat, futott rajta az Angry Birds, jól hallottak és én is jól hallottam a túloldalon lévőt, tehát egy olcsó/jó telefonnak minden ismérve teljesült. Rövidesen megérkezett rá a 2.2-es android, a Froyo, ezzel egyúttel feloldódott egy buta korlátozás, szoftveresen ugyanis az 512 MB RAM-jából a fele le volt tiltva. Immáron 2.2-essel, a korábbi memória duplájával lehetett használni, mindenki boldog volt.

Na, itt, ezen a ponton állt meg a ZTE, 2011 szeptemberben ezen a ponton hozta be az utódot. És itt tart most is, annyival kibővítve, hogy közben érkezett GingerBread (2.3.5) rá, de az új típus, a WayteQ Libra semmi más technikai paraméterben nem tér el!
Ezt én sem akartam elhinni, amikor elkezdtem foglalkozni a készülékkel a tesztidőszak elején, de aztán aprólékosan meggyőződtem róla.

Jobb oldalt látható a régi ZTE Blade, bal oldalon pedig a keresztségben WayteQ Libra-nak nevezett “utód”.
Némi magyarázat, miért is a kettős névhasználat (az előlapon, a hangszóró alatt továbbra is ZTE, a hátoldalon pedig WayteQ logo), hogy a ZTE ugyanazt a készüléket szolgáltatói függőséggel ZTE néven, függetlenül azonban WayteQ néven árulja. Hogy ez mért jó neki, az nem derül ki, de tulajdonképpen nem is számít.

Mint láthatjuk, első ránézésre annyi változás történt, hogy zömökebb lett (nekem a Blade-ben épp a “nyurgasága” tetszett), valamint alul a gombok más kialakítást kaptak, ez viszont pozitív változás, a Blade gombjaival nem voltam elégedett, sem az elhelyezkedésükkel, sem a nyomáspontjukkal. A Libránál erre már semmi panasz nem lehet! Ebben tényleg történt mégis egy kis előrelépés. Ugyanúgy megmaradt – az összes Samsungból (a zászlóshajónak számító Galaxy SII-ből is és a Galaxy Note-ból is) hiányzó – LED, amely elmulasztott eseményre (hívás, SMS, E-mail) figyelmeztet. Ez a Libra esetében is a jobb szélső (vissza) gomb alatt található. Nagyon nagy ötlet, kár, hogy más gyártó elvétve használ ilyet.

Jól látszik, hogy hátul sincsen – a feliratokon kívül – lényegi változás, tényleg csak a fröccsöntő gépben a sablont dolgozták át kissé. Maradt a 3,2 MP-es, sajnos igen erős kihívásokkal küszködő kamera. Fényképezésre  igazán semmilyen fényviszonynál nem alkalmas, kevés fénynél életlen és zajos, sok fénynél bár éles és megszűnik a zaj, de beégnek a világosabb dolgok. És ez még csak az állókép, ami még elmegy, a video viszont csak VGA-t (640×480 pixel) tud, ráadásul csak 15 képkocka/mp sebességgel, ami épp csak annyit ér, hogy ki lehet pipálni, ez is van benne. Használni csak végszükségben érdemes.

Oldalról jól látszik, hogy elhagyták a csillogó ezüst-díszítést róla, pedig az igazán szép volt, vékonyította a készülékházat. Pozitív változás, hogy minimálisan (talán 3-4 tizedmilliméterre mindössze) süllyesztve van az érintőképernyő, ezáltal ha kijelzővel lefelé rakjuk le valahová, nem fog karcolódni a kemény műanyag (nem Gorilla Glas) felület. A digitális adatkapu – ami egyben a töltés is – mindkét modellnél teljesen azonosan van megoldva, “mosolygósan” a többi készülékhez képest pont fordítva, fejjel lefelé kell beledugni a microUSB csatlakozót.

A hátlap alatt sincs meglepetés, teljesen azonos a SIM és a microSD fészke, típusazonos az akkumulátor is, jól látszik jobb oldalt alul a fóliaantenna egyezősége is.

A dobozban minden szükséges dolog megtalálható, a hálózati töltő okosan, USB-hüvellyel ellátva, így megvan a beledugható hosszabbítóval egyből az adatkábel is, egy szerény képességű, számomra kényelmetlen headset, egy vastag, többnyelvű (köztük magyar is) leírás, valamint egy kártya, mellyel – a lefestett réteg lekaparása után leolvasható kóddal –  egy komplett Sygic Voucher Edition (komplett EU-térképpel) tulajdonosai lehetünk. Ez önmagában 40 €-t ér, ami a készülék árának több, mint 1/3-a. Szerintem jó üzlet.

Szándékosan hagytam végére az operációs rendszert.
Ennyire változtatás nélküli natív androidot nem is tudom, melyik készüléknél látni. Sajnos képernyőfotókat nem tudtam készíteni, mert gyári képlopási lehetőség nincs a rendszerben, bár lehetne a marketről rátelepített programmal kijelzőképet menteni, ám azok mind csak rootolt készüléken mennek. A 2.3.5-ös rendszer viszont nem rootolható a megszokott, egyszerű módok egyikével sem, csak CWM felrakásával, azt meg nem lehet eltüntetni csak úgy, furán nézne ki tesztről a rootolva, moddolva visszaadott készülék.
Szóval marad az, hogy a kedves olvasó elhiszi nekem bizonyíték nélkül is, hogy pontosan ugyanaz itt is minden, mint a ZTE Blade-n, ugyanaz a kijelzőfelbontás és ugyanazok a sebességek is, lehetőségek is.

Amit viszont ki tudtam próbálni (az alap funkciókon kívül), az a GPS navigáció (a gyári Google Maps-szel, a Sygic kód-kártyáját nem akartam lekaparni). Meglepődtem, milyen gyorsan talált pozíciót és milyen jól tartotta azt. Igaz, hogy “csak” 3,5 collos a kijelző, de ha valaki ezt a kompromisszumot hajlandó elfogadni, akkor hasznos társra lel út közben, esetleg eltévedve is ebben az legalsó árszegmensben forgalmazott készülékben.
Az akkumulátor készenléti ideje sokkal jobb, mint a nagy átlagnak, elmehet 2,5-3 napot is egy töltéssel, ha nem izzasztjuk meg nagyon. Na persze, szerény, 600 MHz-es processzor, kisfogyasztású kijelző, jól kezelt WLAN, ez mind együtt eredményezi a korrekt fogyasztást.

Véleményem szerint ma már ezzel a tudással igen elavult a készülék, hiszen 1,5 évvel ezelőtt, a megjelenéskor is az alsó szegmensbe volt pozicionálható, azóta az élmezőny már a csillagokban jár, 4magos, 1,5 GHz-es processzorok, GB-nyi RAM-ok, HD kijelzők és egyebek jelzik a a csúcsot. A ZTE megmaradt az “olcsón még épp használhatót”  koncepciónál.



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

WayteQ Libra

  Megjelenés éve: 2011
  Pro:  
  - Kellemes tapintás
  - Igen olcsó ár
  - Nagyfelbontású kijelző
 
  Kontra:  
  - Olcsó anyaghasználat
  - Lassú processzor
  - Belső háttértár hiánya
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 3,5"
  • kijelző felbontása: 480 x 800"
  • kijelző típusa: TFT LCD"
  • eszköz mérete: 56.5 x 114 x 12.1 mm
  • tömeg: 108 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: Qualcomm MSM7227, 600 MHz, Qualcomm Adreno 200 GPU
  • memória: 512 MB
  • háttértár: 0 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: microUSB, 3,5 mm audio
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 3,2 MP, 2048x1536 pixel
  • video chat:  
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS900, UMTS2100
  • WiFi: 802.11 b/g
  • Bluetooth: 2.1 + EDR
  • GPS: A-GPS, Geotagging
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android v2.3.5 (Gingerbread)
  • spec. szoftverek: Google Maps, Youtube, Gmail, Google talk, Picasa
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 1250 mAh
  • tapasztalat: 2-3 nap is akár
 

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Technokrata a Face-en

Tesztek

kiemelt-kep
2018-volkswagen-arteon-photos-and-info-news-car-and-driver-photo-676567-s-original
SAN BERNARDINO, OCTOBER 29: Shipping orders go by on a conveyor belt at Amazon's San Bernardino Fulfillment Center October 29, 2013 in San Bernardino, California. Amazon's 1 million square-foot facility in the hard hit San Bernardino County has created more than 800 jobs at the center. Fulfillment centers are where products sold by other vendors on Amazon.com store their inventory. (Photo by Kevork Djansezian/Getty Images)
20170802_093113

Tesztek

Kipróbáltam a Kingston legújabb SD-kártya olvasóját

2017. augusztus 3. csütörtök
SAMSUNG CSC
SAMSUNG CSC

Mobil tesztek

Teszt: Megvizsgáltuk, milyen az új Honor 8 (video)

2017. május 23. kedd
uobelqc8

Mobil tesztek

Teszt: Megnéztük magunknak a Huawei P10 Plus-t

2017. május 4. csütörtök
SAMSUNG CSC

Laptop tesztek

Teszt: Fujitsu Lifebook U747 – A pehelysúlyú bajnok

2017. április 14. péntek
SAMSUNG CSC

Audió Eszközök

TESZT: iFrogz – Coda Wireless család

2017. április 11. kedd
SAMSUNG CSC

Okosóra tesztek

Teszt: Casio Edifice EQB-600

2017. március 28. kedd