Teszt: Sony Xperia ZL – Messzi földről jött ismerős

A 2013-as Sony modellpaletta csúcsán az Xperia Z helyezkedik el. A gyártó minden lehetséges helyen reklámozza, látványos médiakampányt készítettek hozzá, akit érdekelnek az okostelefonok, az biztosan hallott már róla. Ennek fényében igencsak meglepő, hogy a hasonló kvalitásokkal rendelkező, ám megfizethetőbb áron megvásárolható Xperia ZL-ről gyakorlatilag sehol sem esik szó. Pedig az itthon hivatalosan forgalomba nem kerülő készülék sokak számára érdekes lehetne.

Csomagolás/külső

Az Xperia mobilokra jellemző dobozban érkezett a tesztkészülék, ami még a mostani csomagolások között is kifejezetten vékonynak számít. A telefon alatt a szokásos tartozékok foglaltak helyett, mégpedig a töltő, a microUSB kábel és a jó hangminőségű EX300-as headset, melyet a készülék tetején lévő jack csatlakozóba helyezhetünk. Amikor az ember elsőként pillant rá az Xperia ZL-re, könnyedén azt hiheti, hogy átverés áldozata és a nagyobbik testvérét kapta meg.

De szó sincs erről, a fóliát levéve azonnal feltűnik, hogy a hátlap más anyagból van. Igen, az olcsóbb ár miatt le kell mondanunk az üveg hátlapról, a helyét egy recés borítású műanyag vette át. Apró figyelmesség, hogy az Xperia logó fémből készült, ha az ember  hátlappal felfele teszi le a telefont – például mert zenét hallgat az ott elhelyezett hangszóróról – akkor igencsak minőségi látványt nyújt. Ha már a hátoldalon járunk, felfedezhetünk egy apró kis fedelet az alsó harmadánál, itt rejtőzik a microSD és a microSIM foglalata.

A 8 megapixeles kamera kiemelkedik a felületről, hiszen egy apró dudoron pihen, alatta pedig a LED villanó foglal helyet. Pozitív, hogy az Xperia Z-vel ellentétben a ZL kameragombbal is rendelkezik, így a kijelző összetapicskolása nélkül is készíthetünk képeket. Az előlapot elfoglalja az 5″-es, FullHD felbontású kijelző. Érdekes, hogy bár a panel elvileg megegyezik az Xperia Z-ben lévővel, én valahogy mégis gyengébbnek éreztem. Szemből nincs baj, de ha egy picit is elfordítjuk a telefont, azonnal fehéredik a kép.

Reméljük, hogy a jövőre érkező utód már IPS kijelzővel lesz szerelve. Igazán ez sem rossz, de azért jobbat várna az ember ennyi pénzért. Meglepő, de az 1,3 megapixeles előlapi kamera a felső rész helyett a jobb alsó sarokba költözött. Ez olyannyira szokatlan, hogy az első indításkor még figyelmeztet is rá a telefon, hogy ne a szokásos módon fogjam, mert letakarom a lencsét. Újabb különbség, hogy a csatlakozók szabadon vannak, itt már nincs fedél fölöttük. Itt el is érkeztünk az Xperia ZL legnagyobb hátrányához a testvéréhez képest, nevezetesen, hogy ez a készülék nem por- és vízálló.

Hardver/Szoftver 

Aki az Xperia ZL mellett dönt az biztos lehet abban, hogy a jelenleg elérhető egyik legjobb hardver lakozik majd a telefonjában. A fedél alatt egy négymagos, 1,5 GHz-en működő Qualcomm processzor kapott helyet, mely mellé 2 GB RAM és 16 GB beépített memória került. Az első bekapcsolás utáni hercehurcák végeztével a jól megszokott, igazi Sony-s felület tárul elénk, ami hála a megfelelő hardvernek gyorsan teszi a dolgát.

Nem térnék ki minden funkció ecsetelésére, megtettem azt korábban az Xperia Z tesztjében, most inkább a különbségeket írom le. A Z reklámkampányának egyik fontos momentuma volt a speciális, különlegesen megmunkált bekapcsológomb.

Ez itt is megvan, sőt mellé egy infravevőt is beépítettek a mérnökök, amihez kapunk egy remek távirányító programot.

Az Xperia Tablet S-ben már bizonyított alkalmazás itt is hasonlóan jól működik, játszi könnyedséggel összebarátkoztathatjuk az otthon lévő eszközeinkkel.

Persze leginkább a Sony termékeket szereti, a 2000-es évek közepe óta megjelent termékek hibátlanul működnek vele. Amennyire jól irányítja a készülékeket, annyira nem szeret velük együttműködni.

Bizony, míg az Xperia Z HDMI porttal rendelkezik, itt hűlt helyét találjuk, vezetékes kapcsolatot maximum a microUSB kábellel hozhatunk létre (bár a HDMI is megoldható adapterrel). Elvileg a kamerát is örökölte a ZL, ám tapasztalataim szerint ez nem teljesen így van. Bár a mostani hóval és esővel tarkított tavaszi időjárás nem igazán kedvez a napos időben készült képek készítésének, az Xperia ZL mégsem hozta az általam elvárt szintet.

A 13 megapixeles kamerán hiába próbál meg segíteni az Exmor RS technológia, a képeken lévő tartalom áldozatául esik a nagy zajszűrésnek, a végeredmény az olajfestményekre hasonlít. Ennek fényében meglepő, hogy a szoftver különösen okos, rengeteg beállítási lehetőségünk van, az ISO-tól kezdve a HDR módon át a képstabilizátorig mindent babrálhatunk.

Csak sajnos a párizsiból így sem lesz vadhús. Szerencsére a telefon próbál javítani a renoméján, a FullHD felbontású videókkal teljesen elégedett voltam. A zenelejátszást sem érheti kritika, a Walkman szoftver még mindig kiváló, és az EX300-as fülhallgatóval jó párost alkotnak. A zene szerelmesei élvezhetik az FM rádiót, a HSDPA képességnek hála az internetes rádiók sem fognak akadozni.

A Sony készített egy autós felületet is, amelyet elindítva előre beállított csempék között lépkedhetünk, így a navigáció, vagy a zenelejátszó a kocsiban is kezelhetővé válik. Az 5″-es kijelző amúgy is GPS-barát, a beépített vevő gyorsan információkhoz juttatja az amúgy remek Google Maps-et. Nem feledkezhetünk meg az akár 5 GHz-en működő WiFi-ről sem, a beépített Bluetooth is a legújabb, 4.0-ás verziójú. Bár a Sony nem bízta a véletlenre, és egy 2370 mAh-es akkumulátort helyezett a ZL-be, a készülék így sem bírja egy napnál tovább, ez már csak ilyen.

Végítélet

Maga a készülék az elmúlt néhány nap során alapvetően pozitív benyomást tett rám. Bár a kijelzőnél láttam már jobbat, a FullHD felbontás továbbra is elképesztő, ha nem lett volna mellette a saját IPS panelos iPhone 4-em, akkor egy szó nélkül hibátlannak mondtam volna. Így csak 4-est érdemel. A kamera sajnos közepes, remélem, hogy egy szoftverfrissítés során javítanak rajta. Az infraport külön tetszett, élveztem, hogy egy meglehetősen tetszetős készülék kiváltott vagy egy tucat távirányítót. Amit viszont nem értek, az az Xperia ZL létezése. Mi értelme volt megcsinálni? Gyakorlatilag az infra és az olcsóbb ár az egyetlen mentsvár mellette, de az ember csak addig foglalkozik vele, amíg a kezei közé nem kerül az Xperia Z. A teljesen üveg ház és és a vékonyabb kivitel mindenki fejét elcsavarja, így aki hajlandó egy kis pénzt még rááldozni, az mindenképpen válassza azt. Aki nem, az sem jár rosszul, de mindig ott lesz a bogár a fejében, hogy alig többért jobbat is vehetett volna.

A készüléket a VIP-Phone-tól kaptuk.

Köszönjük!