Connect with us

technokrata

Teszt: Android Note – olyan, mintha…

DSC07477

Mobil tesztek

Teszt: Android Note – olyan, mintha…

Első ránézésre azt gondolnánk, ez egy Note. És az is, csak nem Samsung és nem Galaxy. Viszont cserébe 50000 forint körül vehetjük meg, két SIM-kártyát kezel egyszerre, teljesen magyar és még szép is.

Mesélték nekem barátaim, hogy Kínában csuda dolgokat vehet az ember. Nézegettem is az interneten, a különböző webáruházakban, hogy egészen jó dolgokat ígérnek név nélküli telefonok már 100 USD körül, de alapelvem, hogy interneten tízezer forinton felüli tételt nem rendelek. De egészen más a helyzet, amikor Kínából hazatérve az ember barátja a kezébe nyomja a kész cuccot – ami első ránézésre halálpontosan úgy néz ki, mint egy Samsung Galaxy Note – hogy nézegesse meg. Nos, nézegetem én ezt már vagy két hete és nem nagyon találok kivetni valót benne. Merjünk-e tehát ilyen klónt venni magunknak? Erre próbálok válaszolni ebben a tesztben, szigorúan az ezen a telefonon ért benyomások alapján. Kendőzetlen tények következnek.

Előre szólok, hogy az Almás cég és a Samsung közötti, a másolásról szóló kakaskodások a fasorban sincsenek ahhoz a pofátlansághoz képest, amit a kínaiak elkövettek ezzel a készülékkel. A dobozon nemes egyszerűséggel egy olyan kép látható, amelyen ha az avatott és avatatlan szem is a Samsung TouchWiz-hez hasonló (vagy azzal teljesen azonos) kezelői felületet vél felfedezni, az nem véletlen. Persze a készülékre már nem ez került, annyira azért nem voltak pofátlanok, vagy inkább bátrak.

Mindenesetre csiripelik a madarak, hogy a boltban az ember kérhet a készülék hátlapjára “Android” feliratot – ahogy azt a tesztünk tárgyát képező modellnél is tette bölcs gazdája – és kérhet akár Samsung feliratot is. Ez utóbbit nem javaslom, már csak a félreértések elkerülése végett sem. A VÁM-on nem nagyon szeretik az ilyen márkanevekkel visszaéléseket és akadt már el ismerősömnek órája azért, mert egy háromcsíkos sportmárkához hasonló jelek voltak a szíján. Szóval csak óvatosan!

Ha már a dobozzal kezdtem, nézzük, mit kapunk benne! Magát a készüléket, amelyről később. A tartozékok között – mint minden rendes kínai klónnál – azonnal kettő darab akkumulátort találunk, egyenként 3200 mAh-s – brutális, de hazudott – kapacitással. Teljesen felesleges dolog ez, hiszen – annak ellenére, hogy az akkumulátorok a feliratuk ellenére valójában úgy 2000 mAh-sak lehetnek – kitartanak simán egyenként is estig. Persze azoknak, akik sokat utaznak, jól jöhet a plusz akksi, főleg ingyen.

Egyébként utángyártott – és a gyárinál naná, hogy nagyobb – akkumulátorokat úgy 2000 forint körül rendelhetünk szintén Kínából, megkockáztatom, hogy bár-mi-lyen telefonhoz. És a készülék amúgy szabványos microUSB-s csatlakozóval kényeztet minket, azaz bárhol és bármivel tölthető. Az extra akkunak tehát azok fognak inkább örülni, akik terepen nyúzzák a telefont, mindenféle töltési lehetőségtől elvágva. Ezzel a két akksival átlagos használat mellett három-négy napot karistolhatunk el.

A dobozban tanyázik még egy hálózati adapter, amely USB aljzatra ad ki energiát és hozzá egy microUSB-USB adat- és töltőkábel. Mindkettő természetesen fehér, ahogy az manapság sajnos egyre divatosabb. És egy fehér headset, amelytől nem várnánk sokat, pedig egészen jól szól. Nincs rajta hangerőgomb, de hívásfogadó gomb és mikrofon természetesen van, emellett fehér volta ellenére egészen csinos. Nameg kényelmes, legalábbis nekem pont a méretem. Egy méretben jön ugyanis, aki kisebb vagy nagyobb hallójárattal rendelkezik, annak keresnie kell helyette másikat. Kapunk még egy használati útmutatót, ami tök kínai, de szó szerint. Más világnyelven egy kukk nincs benne.

És ne felejtsem el megemlíteni a hátlapot, amelyből kétféle áll rendelkezésünkre. Az egyik kutya közönséges, sima, rápattintós hátlap. Nem is erre szeretném fecsérelni a szót, hanem inkább a másikra, amely egy hátlappal egybeépített képernyővédő első borítás egyben. Nagyon praktikus és tökéletesen védi az előlapot. Zsebre téve így semmi baja nem lehet a képernyőnknek akkor sem, ha valami odakavarodik a telefon mellé a zsebünkben. Ha lenne ilyen hátlap, még talán az eredeti Note-hoz is használnám. Okos. Kár, hogy nem erősítették meg kicsit a csuklós oldalán, így sajnos hajlamos lepattanni és beengedni a port a készülék belsejébe.

Ami nincs, az a ceruza. Ne keressük. Persze ennyiért nem is vártuk volna el. Így aztán ez a modell csak egy Note-nak kinéző, óriásképernyős valami, ami azért így is megdobogtatja a szívet. Mert a ceruzán és az iránytűn kívül szinte teljes Android készlettel felvértezték, azaz mindenféle szenzor belekerült. Mozgásérzékelős, közelségérzékelős, fényérzékelős (bár utóbbi kissé el van hangolva és főleg sötétben kisüti a szemünket). Minden megvan tehát, hogy az Android előnyeit élvezzük. Ahogy említettem, teljesen magyar nyelven (is).

A gépről hivatalos termékinformációk természetesen nincsenek, így arra tudok hagyatkozni, amit én magam mértem és egyéb szoftverekkel ki tudtam nyerni. Nagy segítségemre volt most is az Elixir2, amely szerint egy ARMv7 procsesszor (Rev 10, V7l) van benne, amely egymagos és 166,8 MHz-től 1 GHz-ig dolgozik. Gyanítom, hogy ez egy MTK csipszett. A RAM 474,6 MB, amiből a rendszer betöltődése után szabad nagyjából 150 MB és ez mindenre elég. Azt írja az Elixir, hogy 43,7 MB-nél kezd el a rendszer majd leállítani háttérszolgáltatásokat. Ilyen nálam nem volt. Nem is akadt meg soha a masina, bár az elmúlt két hét alatt számszerűen 3, azaz három alkalommal lefagyott, helyesebben ilyenkor hirtelen magától újraindult.

A ROM 503 MB, amelyből a szoftverek telepítésére rendelkezésünkre áll úgy a fele. Ez nem túl sok, nagyjából 100-120 alkalmazás telepítésére lehet elég, ha extra nagy dolgokat nem telepítünk. Persze ha az ember ésszel dolgozik bele, akkor elég lehet. Nem kell olyan szoftvereket telepíteni, amelyeket csak szökőévenként használunk, hiszen a Google Playről minden nagyjából 2 perc alatt lerántható, ha szükség lenne rá. Persze az is igaz, hogy csúcsidőben nekem 174 alkalmazás volt telepítve a telefonomon, pedig én aztán mindenfélét felpakoltam. Feleslegesen.

A képernyő 480×800 pixeles, ami 240 ppi-t jelent ezen a hajszál pontosan 5 colos (127 milliméteres) képernyőn. Ez nem sok, de kevésnek sem mondható. A képernyő egyébként első ránézésre egyértelműen egy sima LCD, annak minden előnyével és hátrányával. A színei elég fakóak és főként a szürkéknél látszik, hogy “mákos”. A fényereje viszont erős, még napsütésben is tökéletesen meglátható. A nagy képernyőhöz képest kis felbontás szabad szemmel nem nagyon észlelhető, egy előnye viszont elvitathatatlan: nem dolgoztatja meg a processzort.

Ez jól jön a nagyobb mozgatást igénylő feladatoknál, de videózásnál is. A DixX filmek a saját lejátszóval is tökéletesen szaladnak még nagy felbontásban is, mkv-vel (1080-as felbontásnál) már akad, élvezhetetlen. Persze mkv-t ne akarjunk SD-kártyáról nagyon lejátszani, hiszen a Fat32 úgysem tud egyben tárolni ekkora fájlokat. DivX-eszésre viszont tökéletes ez a gép, a beépített hangszórók hangereje is elég a filmek élvezetéhez.

A GPS átlagos, sem rosszat, sem túl sok jót nem tudok róla elmondani. Természetesen a helyzetünket hamar elkapja és viszonylag megbízható, de belvárosban azért sikerült zavarba hozni a magas épületek közötti szűk utcákon. A GPS a fényképek készítésének meghatározására is alkalmas (Geotag), amely fényképek egyébként 8 megapixeles maximális méretben készíthetőek el. Csak azoknak javaslom fényképezni ezzel a telefonnal, akiknek nincsenek nagy igényeik a minőség terén. A  videófelvevő sajnos 3GP-ben képes csak rögzíteni és a videó maximális felbontása 1280×720, azaz a kisebbik HD. A felbontással nincs is nagy baj, a minőség gyengécske itt is. A fényképezőgép/kamera jól kezelhető felülettel rendelkezik, logikus, könnyen átlátható.

Mindenképpen említést és talán kicsit részletesebb ismertetést érdemel a telefon dupla SIM kezelési képessége. Igen, jól tetszenek olvasni, egyszerre kettő telefonszámon lehetünk jelen ezzel a telefonnal, amely – ismétlem – “ötten esze foint”. Mire is vágyik az, aki egyszerre két telefonszámot kíván használni egy telefonban? Nos, hogy ne merüljön emiatt hamarabb és nem merül. Hogy egyszerre elérhető legyen mindkét telefonszám és elérhető, bár amikor egyiken beszélünk, a másik foglaltat jelez. Hogy az ismerőseinket a legkedvezőbben hívhassuk és ez is így van, hiszen beállíthatjuk, hogy a kezdeményezett beszélgetés (és megírt SMS) melyik kártyáról menjen el. Így aztán két irányba mindenképpen kedvezőbben fogunk forgalmazni, mintha csak egy SIM-ünk lenne. Mindez kényelmesen, egy képernyősimítással.

Persze a telhetetlenek most azt mondhatják, hogy mi lesz a harmadik szolgáltatóval? Nos, ez a készülék MÉG nem tud három SIM-et, de aki azt hinné, hogy Kínának ez akadály, hát annak hadd súgjam meg, hogy ahonnan ez jött, ott van 4, azaz négy SIM-es készülék is. Azokról majd legközelebb. Mindenesetre azt azért mindenképpen kiemelném ennél a “csak” két SIM-es telefonnál, hogy van lehetőség arra is, hogy a névjegyeinket az egyik, vagy a másik kártyához hozzápárosítsuk, így akár még csak gondolkodnunk sem kell a gyakran hívott számoknál, hogy melyik hálózatról menjen a hívás. Ilyet sem láttam még eddig, pedig volt nálam már néhány soksimes csoda.

Természetesen minden tökéletesen beállítható a két SIM között, így eloszthatjuk, melyiken legyen az adatforgalom, melyikről menjenek az SMS-ek, melyikről menjen alapértelmezetten a hanghívás és videóhívás. De az adatforgalom kivételével akár azt is beállíthatjuk, hogy minden egyes alkalommal kérdezzen rá, melyik kártyát válassza ki nekünk. Az adatforgalom beállításait tökéletesen leszedi a szolgáltatótól, nem nekünk kell bűvészkedni a hozzáférési pontok neveinek beállításával. És azt, hogy melyik kártyán legyen a mobiladat-forgalom, menüből, a kártyák cserélgetése nélkül is beállíthatjuk.

A dupla SIM kezeléssel tehát meg vagyok elégedve és annak örülök főleg, hogy nem kell emiatt kétóránként töltögetni a készüléket. Mind a hívásinfó, mind az SMS-felület gyorsan és könnyedén átlátható, a kimenő és a bejövő információk elkülönülnek színnel és elhelyezkedéssel. Ettől a használat kényelmes és szerethető.

Összegezve tehát kinek ajánlanám ezt a telefont? Jelenleg csak azoknak, akiknek van annyi vér a pucájukban, hogy megkockáztatnak egy telefonvásárlást mindenféle garancia nélkül. Ugyanis a garancia érvényesítése csak azoknak járható, akik ki tudnak ugrani Kínába, ha elromlik az Android Note. Ennek fényében tehát az olcsó telefon lehet hirtelen nagyon drága is, amikor elromlik és dobhatjuk a kukába. Abban azért reménykedem – és reményeim nem alaptalanok – hogy nagy érdeklődés esetén (ami megvan) valamelyik magyar-kínai cég terméket csinál ebből a telefonból és onnantól egy kicsit drágábban, de garanciával is megkaphatjuk majd. Ha így lesz, szólunk…



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

Android Note

  Megjelenés éve: 2012
  Pro:  
  - Olcsó, szép, gyors, nagy képernyő
 
  Kontra:  
  - Nehéz, gyenge képernyő, kevés ROM és RAM
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 5"
  • kijelző felbontása: 800x480"
  • kijelző típusa: TFT"
  • eszköz mérete: 145x80x8
  • tömeg: 207 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: Ismeretlen
  • memória: 500 MB
  • háttértár: 0 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: microUSB
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 3264x2448
  • video chat:  
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM850, GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS900 (B8), UMTS1900 (B2), UMTS2100 (B1)
  • WiFi: b/g/n
  • Bluetooth: Bluetooth 3.0
  • GPS: Assisted GPS
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android 4.0
  • spec. szoftverek: n/a
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 3200 mAh x 2 db
  • tapasztalat: 1 nap
 

Technokrata a Face-en

Tesztek