Connect with us

technokrata

Teszt: BluePanther Voyager XL – Az óriáslepke

Kiemelt01

Tablet tesztek

Teszt: BluePanther Voyager XL – Az óriáslepke

“Ott vagyunk már?” Ismerős a kérdés? Amikor nagyon várunk valamit és kétpercenként kérdezgetjük? Hát a válasz ezúttal: IGEN! De hol vagyunk ott? Hát az olcsó, óriási, minőségi táblák világában. Olyan táblák között, amelyre jó példa a tesztünk tárgya is…

A címválasztás megint nem véletlen, hiszen az óriási fém hátlap ellenére is bőven 600 gramm alatt van a BluePanther Voyager XL, amelyet azoknak szánnak, akik szeretik a nagyot. Ez a tábla tehát úgy nagy, hogy közben átlagosan 60 grammal, azaz mintegy 10%-kal könnyebb a konkurencia gépeinél. És az áráról ne is beszéljünk, mert azt meg úgysem hiszi el senki nekem. Ezek után érdekel-e? Tesztelném-e? Összetapogatnám-e? Már bocsánat, de hülye kérdés volt…

 A 9,7 colos szegmens eléggé telített és ne feledjük el, hogy ebben a méretben tanyázik az a tábla is, amelynek a nevét – tartva a megélhetési pereskedőktől – én bizony ide nem írom. Mindenesetre “az” a cucc – amit a gyártója szerint mindenki másol – pont ekkora. Mármint a képernyője. Meg egyébként mindene. Az első élmény eléggé meghatározó a viszonyulásunkban és nekem az első élményem az volt, hogy amikor kézbe kaptam ezt a BluePanthert, akkor egy “amolyan” tablet tokjából húzta elő Gyuri barátom, akinek – és egyben a BluePanther forgalmazójának – ezúton is köszönöm, hogy megint elsők között volt részem ebben a csodában.

A csoda csak három napig tart (halál pontosan), úgyhogy nagyon nem volt lehetőségem hetekig nyúzni – mások is kíváncsiak rá -, de azért határozott véleményem alakult ki róla, amit ebben az írásban megosztanék a kedves olvasóval. A szubjektumot – melyre törekszem – egy kis unalmas adatsorral kell megszürkítenem, hiszen sehol nincs még erről a masináról adat. De arra most is törekedni fogok, hogy a számok mellett megint ott legyen, hogy azok mit is jelentenek a gyakorlatban. Hát akkor “Allez maman!”.

Először is egy fontos szám: 1,6 GHz. Ennyin ketyeg a proci, ezért hasít ez annyira. A Rockchip 3066 amúgy egy Cortex A9-es, kétmagos struktúra, amelyet  a gyártó 1,2 GHz-re ajánl pörgetni. Minimum. És azt is tudjuk róla, hogy simán elvinné ez az 1920×1080-as képernyőket is, nameg bírja az 1080p-s videórögzítést is. Nincs tehát túlerőltetve ezzel az 1024×768-as képernyővel és talán – illetve biztosan – ezért rángatja úgy, mint ha maga az ördög húzkodná. Nincs akadás, gyanú sincs a fagyásra és az 1080p-s videók úgy mennek rajta, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igaz, a 4:3 képarány miatt a 16:9-es filmeknél alul és felül is széles fekete csík marad el. De legalább elfér a felirat…

Így aztán az ember azonnal arra gondol, hogy milyen jó is lesz ez a cucc majd videózgatásra. És tényleg. Nincs átverés. A belső tár a hozzám került modellnél 16 GiB, ebből majdnem 14 GiB szabadon felhasználható fájlok tárolására és emellett 32 GiB-os microSDHC kártyával fel is lehet bővíteni. Jogos igény lehet az is, hogy a képet kitegyük a tévére és ez is lehetséges, hiszen van néki egy HDMI csatlakozója, amely 1.3-as szabványú. A mérete sajnos miniHDMI, amihez kábelem nekem meg még mindig nincs idehaza, úgyhogy a tévére kötés megint elmarad.

Ha a képernyőn szeretnénk filmeket – és egyebet – nézegetni, akkor jó hír az is, hogy IPS TFT a kijelzője, amely a környezeti fényviszonyokhoz állítja a fényerejét. A pixelsűrűség nem túl nagy, mindössze 133 ppi. Mégis gyönyörű képet és takarékos használatot eredményez, bár az amúgy 6000 mAh-ás akkumulátort elég nehéz zavarba hozni még akkor is, ha ezt a majdnem 10 colos képernyőt, meg a belül doromboló erőművet kell ellátnia energiával. Sajnos tölteni ezt is egy speciális csatlakozón keresztül kell, ami annyit tesz, hogy hordhatunk magunkkal még egy töltőt. Hiába van rajta kettő microUSB aljzat, egyik sem alkalmas a töltésére. Még az a szerencse, hogy nem kell túl gyakran töltögetni, ha magunkkal cipeljük és napközben használjuk, estig simán kibírja.

A rendszer egyébként majdnem teljes, csak a GPS hiányzik belőle. Talán azért nem tették bele, mert szabadtéren ezt a készüléket úgysem fogjuk használni, beltérben pedig teljesen felesleges műholdakra vadászni. A helyzetünket képes meghatározni wifi alapján, a helyalapú keresésekhez ez elég. Én magam Android eszköz esetében alapvetőnek tartom a 3G-t is, de ez a gép csak wifis. Ennek ellenére van lehetőségünk 3G USB dongle (USB-s modem) segítségével csatlakozni a mobil széles sávra és a szolgáltatóknál kapható modemek nagy részét támogatja is.

A multimédiás képességek vegyesek, fényképezni se az előlapi 0,3 megapixeles, se a hátlapi 2 megapixeles kamerával ne akarjunk, hogy a videóról ne is beszéljek. Ráadásul mindkét kamera furcsa szögben rögzít, így egészen ferdén kell tartani a táblát ahhoz, hogy a fénnyel leképezni kívánt tárgy középre kerüljön. A hanggal viszont nincs baj, szabványos 3,5 milliméteres jack dugón keresztül hozhatjuk ki a zenéinket, mp3 hallgatásra a saját zenelejátszó is alkalmas, és egészen jól is szól. A beépített hangszóróval sincs panasz, elég hangos és nem torzít. Nyugodtan játszhatunk is a géppel, viszi a komolyabb grafikás játékokat is.

Hogy a használt anyagok mennyire fogják majd bírni a strapát, arról nem merek nyilatkozni, de kézbe fogva a gép nagyon egyben van, nem recseg-ropog. Az előlap teljesen síkban van, a perem negatív, azaz nem fölé emelkedik, hanem alásüllyed a széleken. Gombok az előlapon nincsenek és az oldalakon is éppen csak az egyszem bekapcsológomb, illetve a hosszabbik élen egy hangerő fel-le és egy vissza gomb árválkodnak. Mindez azért lehetséges, mert ez a tábla is 4.1.1 Jelly Bean-nel érkezik, amelynél a kezeléshez szükséges gombok virtuálisak és ha nem kellenek, eltűnnek a képernyő széléről.

Mondják a BluePantheres srácok – akik ugyebár elég sokat járkálnak Kínában és Hong-Kongban -, hogy jelenleg ott minden a tabletekről szól. Nagyon nem kell tehát csodálkoznunk, ha hozzánk is megérkezik ez a tábladömping és ha egyre több, olcsó, jó minőségű tablettel találkozunk majd a magyar polcokon. A lényeg talán a garanciális feltételekben bújik meg, hiszen bárki rendelhet Kínából bármit, még azt is megkockáztatom, hogy olcsóbban és hogy nem is lesz vele különösebb gond.

De mi van, ha igen? Nos, olyankor buktuk a pénzünket, míg  esetünkben meg az ember kibattyog az Ázsia Centerbe és ott megoldják a problémáját. Nyugodtan merem ajánlani tehát ezt a Voyager-t is, főleg ismerve az árát. Ja, hogy azt nem írtam volna még eddig? Akkor legyen ez a végszó: 75.000,-  HUF áfával.



Szólj hozzá!

További Tablet tesztek

BluePanther Voyager XL

  Megjelenés éve: 2012
  Pro:  
  - Olcsó, könnyű, szép, erős processzor, minőségi kijelző, beépített háttértár és bővíthetőség
 
  Kontra:  
  - Nincs GPS, nincs 3G, speciális töltőcsatlakozó
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 9"
  • kijelző felbontása: 1024x768"
  • kijelző típusa: IPS TFT"
  • eszköz mérete: 233x190x11
  • tömeg: 592 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: RockChip 3066
  • memória: 1024 MB
  • háttértár: 16 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: 2 x microUSB, 1xHDMI
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 2 mpix
  • video chat:  
  • video felbontás: 640x480
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: USB dongle
  • WiFi: b/g/n
  • Bluetooth: Bluetooth 3.0
  • GPS: nincs
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android 4.1.0
  • spec. szoftverek: nincsenek
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 6000 mAh Litium polimer
  • tapasztalat: 4 óra
 

Technokrata a Face-en

Tesztek