Connect with us

technokrata

Teszt: Huawei Ascend Y200 –Belépőszint kínai módra

bright_screen_img

Mobil tesztek

Teszt: Huawei Ascend Y200 –Belépőszint kínai módra

A “Legyél Te is profi tesztelő!” játékunk pályázója a Huawei belépőszintű okostelefonjáról írt, amihez nem járt fülhallgató.

Egyre terjednek a kínai termékek a mobilpiacon és szinte mindegyik erőssége az ára. Gondoljunk csak a ZTE-re, a WayteQ-re vagy akár most a Huawei-re.  Természetesen nem számíthatunk egy mini atomerőműre az Ascend Y200 belsejében, de azért nagyon kitesz magáért a kicsike, árához képest elég jó teljesítményt mutat.

Mit rejt a csomag?

A készülék egy kicsi dobozban érkezett, amelybe szó szerint mindent belezsúfoltak. A dobozt kinyitva a telefon tárulkozik elénk  és csak alatta vannak a mellékelt dolgok: USB-s töltő, USB-kábel, valamint az akkumulátor. Igen, jól látjátok: fülhallgató nem járt hozzá.

A telefon maga jól van összerakva, nem recseg ha nyomogatom, minden jónak tűnik. Olyan jól van összerakva, hogy kész küzdelem leszedni a hátlapot. A telefon tetején kell kipattintani, majd onnan lehámozni. Néha megijedtem, hogy el fogom törni, de hál’ Istennek még nem sikerült. A hátlapot leszedve még nem tudjuk kivenni a microSD kártyát, ugyanis ehhez el kell távolítani az akksit is. A hátlapnak egyébként kényelmes fogása van, apró kis pöttyök domborodnak ki belőle, ami egyrészt gátolja a csúszást, másrészt jobb a fogása, sőt, emiatt a zsebemből is könnyebben ki tudom venni, mint például a kissé csúszós hátlapú Xperia X8-at.


A telefon hátulján van még egy 3.2 megapixeles kamera, mellette a hangszóró. A telefon elején a kijelző 3.5 collos, HVGA (320×480) és kapacitív. Alatta találhatók az érintőgombok: menü, home, back gomb. A felső Huawei felirat mellett ott van egy alapesetben nem látható LED, ami különböző színeken világít attól függően, hogy mit jelez nekünk. Ilyet találhatunk a Sony készülékein is és akárcsak ott, az Y200 esetében is megtudjuk a változásokat a kijelző feloldása nélkül. Kéken villog Facebook értesítés esetén, pirosan ha lemerül a telefon és akkor is világít, ha tölt.. A telefon bal oldalán vannak a hangerő-szabályozó gombok, jobb oldalon viszont semmi sincs. A tetején, bal oldalt a képernyőlezáró és kikapcsoló gomb (amely sajnos eléggé kicsi), középen pedig a 3.5 mm-es jack dugó. Alján található a microUSB csatlakozója, amely fedetlen, így sajnos belejuthat a piszok a zsebünkből, és extrémebb esetben kontakthibát is okozhat. A telefon 116,9 x 61,4 x 11,7 milliméter, kényelmesen használható még egy kézzel is.


A telefon fogása nagyon kényelmes, az egyetlen negatívum, hogy a készülék maga túl nagy egy ekkora kijelzőhöz, néha igen kicsinek mutatkozik a rajta lévő üres felületekhez képest.

Használat közben

A specifikáció pontosan azt mutatja, amire az árából következtethetünk. ARMv7-es, 800 mHz-es processzor, Adreno 200 GPU, és csak 256 MB RAM. Ez nagyon kevésnek tűnik, 2010-ben a középkategóriás telefonok rendelkeztek ennyivel, mára már a legtöbb belépő szintű telefon is 512 MB-ot tud felmutatni, elvárhatnánk ettől a gyártótól is. A szabadon felhasználható belső tárhely is nevetségesen kevés: 160 MB, épp hogy elfér pár alkalmazás, microSD kártya beszerzése kötelező!


WiFi (802.11 b/g/n), Bluetooth, GPS és 3G természetesen van. Minden hardvere ellenére a telefon hihetetlenül gyors, nem fagy le, nem szaggat. Nem tudom hogyan csinálták ezt a kínai fejlesztők, de a saját kezelőfelülettel rendelkező rendszer mintha egyenesen erre a hardverre lett volna kitalálva. Az 2.3.6-os alap Android kezelőfelülete teljesen át lett szabva a fő- és feloldóképernyőn. Utóbbinál ugyanis (akár csak az Ice Cream Sandwich-nél) három alkalmazásindító ikon van, így ujjunkat odahúzva egyből a választott alkalmazás nyílik meg. A főképernyő annyiban változott, hogy az alsó sorban bal oldalt kapott helyet az főmenü gomb, mellette pedig személyre szabható három gyorsindító, alap esetben e-mail, telefon és a böngésző.


A telefon felhasználói interfésze (UI) úgy lett kialakítva, hogy a leginkább kielégítse igényeinket. Egyszerű, gyors felület, nagy ikonok és gombok, és mindezek mellett saját animációk. Nem szűkölködtek a változtatásokban, teljesen új, Huawei-es boot-animációja van, valamint a telefonkönyv és a tárcsázó kinézetét is megváltoztatták egy kicsit.

 

Multimédia

A hagyományos Android billentyűzeten kívül telepítve van rajta a TouchPal, mindenkinek saját szívügye, hogy szereti-e vagy sem. Plusz alkalmazásként jár hozzá fájlkezelő, jegyzettömb, de  ezek mind alapszintű appok, ezeknél szinte csak jobbak vannak a Google Play-en. Egy nagy pozitívum a Documents To Go nevű app, amellyel Office fájlokat tekinthetünk meg vagy módosíthatunk. Még egy ajándék tőlük az Adatfolyamok, amely a Sony Ericsson Timescape-jének gyártói megoldása, ezzel egy helyen tekinthetjük meg a Twitter-es vagy Facebookos újdonságokat. Van egy egyszerű időjárás-előrejelző applikáció saját widgettel, valamint egy AppInstaller (apk fájlok telepítését teszi lehetővé).


Az egyik legjobb húzás mégis a következő: a Biztonsági mentés. Ezzel alkalmazásokat, névjegyeket, SMS-eket, de még a kezdőképernyőt is lementhetjük SD kártyára, ahonnan visszahozhatjuk őket.

Multimédiás szempontból a telefon nem nyújt túl sokat. A kamera nagyon kiábrándító. Nagyjából olyan képet ad, mint egy jobbféle 2 megapixeles kamera. Szemcsés, a fényekkel sincs jóban, és gyári szoftver révén túl sok beállítást sem tartalmaz. A videófelvétel is csak VGA. A zenék terén viszont már más a helyzet, ugyanis a hangszórónak egész kellemes hangja van, elég hangos, és mindent összevetve nem lehet rá panaszunk. A zenelejátszó is teszi a dolgát, az albumborító mögött egy ritmusra mozgó animáció van, ellenben hangszínszabályozó nincs.

Ahhoz képest, hogy a telefon nagyjából 35 ezer forintba kerül, rendkívül sokat nyújt: gyors rendszer, teljesen új kezelőfelület, plusz alkalmazások. Nincs igazán mihez hasonlítani, hiszen ebben az árszegmensben nincs versenytársa (talán a Samsung Galaxy Y – a szerk.). Egy tíz ezressel drágábban sokkal jobb termék nála a Sony Ericsson Live with Walkman, azonban alacsony áron ezen a két terméken kívül vásárolni valószínűleg hiba.

Vini, Vidi, Verdict

Rengeteg terméket gyártott már le a cég, az Y200-tól a többmagos telefonokig, de a legnagyobb durranás mégis ez, hiszen a gyenge hardvert ellensúlyozza a pénztárcában maradt pénz. És ami még mellette szólhat, az a remek megoldás, amit a szoftverrel műveltek a kínai mérnökök, hiszen amit sikerült kihozniuk 256 MB RAM-ból és 800 mHz-ből, azt iskolákban kéne tanítani. Az egyetlen hibája a kamera, ott viszont sikerült melléfogniuk. De nincs okuk panaszra így sem, a képességei messze túlmennek a vártnál, mindennapos használatra is ajánlani merem. Ha éppen olcsó telefon választása előtt állsz, akkor azt hiszem nem is kell keresned tovább, mert ennél jobbat nehéz lesz találni.



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

Huawei Ascend Y200

  Megjelenés éve: 2012
  Pro:  
  - trendi
  - viszonylag gyors
  - olcsó
 
  Kontra:  
  - gyenge akksi
  - nagyon belépőszint
  - gyakorlatilag microSD-re rak mindent
  - nem adtak fülhallgatót
  - gyatra fényképező
  - pocsék videó
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 3.5"
  • kijelző felbontása: 320x480"
  • kijelző típusa: IPS LCD"
  • eszköz mérete: 116.9 x 60.4 x 11.7 mm
  • tömeg: 120 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: 800 MHz Cortex-A5
  • memória: 256 MB
  • háttértár: 0 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSD
  • portok: jack out, microUSB
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 3.15 MP
  • video chat:  
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900 HSDPA 900 / 2100
  • WiFi: 802.11 b/g/n, Wi-Fi Direct, Wi-Fi hotspot
  • Bluetooth: 2.1 A2DP
  • GPS: A-GPS
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android v2.3.5 (Gingerbread)
  • spec. szoftverek: TouchPal, Documents To Go, Adatfolyamok, Biztonsági mentés
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 1400 mAh, 220 óra készenlét, 4 óra 3G
  • tapasztalat: nap végére lemerül
 

Technokrata a Face-en

Tesztek