Connect with us

technokrata

Teszt: HTC Desire S – Saga

HTC Desire S

Mobil tesztek

Teszt: HTC Desire S – Saga

Pár nappal a Samsung ropogós újdonsága (Galaxy S III) után egy régebbi modellt kaptam kezeim közé, nagyon érdekes volt megnézni, bő 1 év alatt mennyit változott az android piac.

Kezdem azzal, hogy mindig csodáltam a HTC-t, de valahogy igazán sosem szerettem. Mindig volt valami, ami visszatartott attól, hogy olyanom legyen. Pedig többször voltam már nagyon a határán, pl. amikor megjelent az ős-Desire, aztán amikor megjelent a Desire HD, és azóta is előfordult már párszor.

Több olyan dolgot is hozott az androidba a HTC, amit azóta is utánoznak sokan, más gyártók. A HTC Sense felület a mai napig – bizton mondhatom – a legjobban sikerült shell, sőt, több is annál. Szintén a HTC mellett szól, hogy sikeresen alakítottak ki egy egyedi kinézetet, ami szinte mindenki számára a HTC-t jelenti. Ilyen egyedi jegyek a nagyon széles hangszórórács a kijelző felett, egészen a készülék felső szélénél, a belefúrt lyuk-hatású előlapi kamera, az egy darabból álló készüléktest, és sajnos néhány modellnél a hátlap fém-felületébe csatlakoztatott GSM ill. WLAN antenna, ami hasonló gondokat okozott, mint anno az iPhone 4s-nél az antenna-gate. Később még erre visszatérek.

Külső

A HTC Desire S félig nagyon igényes, csúcsminőségű könnyűfém házat kapott, leszámítva a hátoldal alsó és felső részét.

Sajnos az említett 2 helyen ránézésre (és tapintásra) pont ugyanazt az anyagot kapjuk, amit a ZTE alkalmazott a Blade készülék teljes borításához. Ez persze mellékszál, csak furcsa volt a kettősség, az ultraprecizen megmunkált könnyűfém ház és a karcolódós-kopós műanyagrészek között. A készülék szemből igen tetszetős, a nagy felületű, 3,7″-os kijelzőn kívül más, pl. hardveres gomb nem található rajta, a Samsungoktól eltérően viszont nem 3 hanem 4 db erintőgomb csücsül a kijelző alatt. Felül a már említett igen széles, a készülék teljes szélességének bő 3/4-ét kitevő, igen hangsúlyos hangszórórács és az előlapi kamera található. Ezen kívül rejtett helyen található a közelség- és a fényérzékelő, valamint jobb oldalon a kontroll LED (amely töltéskor folyamatos vörös, feltöltött állapotban folyamatos zöld, üzenetnél pedig fehér – villogó – fénnyel jelez).

Az alsó részen – ahol az egyetlen levehető-kivehető rész van a készülékben – a beszédmikrofon található (benne a levehető részben viszont ott található a GSM-antenna is). A jobb oldal üres, felül pedig – a HTC-nél megszokottan, jobb felül – a bekapcsológomb található (a készülék – home gomb híján – csak ezzel hozható vissza alvásból), valamint – szintén a ZTE Blade-re hasonlító kialakítású – 3,5 mm-es headsetcsatlakozó pihen itt.

Bal oldalon a markáns, hosszú hangerőszabályzó, alatta pedig amúgy „kínaiasan” (a tervezőmérnökeik egy helyen végeztek vajon a ZTE-vel?), a többiekhez képest fejjel lefelé elhelyezett microUSB csatlakozó található.

A hátlapon felül egy 5 MP-es kamera, egy LED-fény valamint a hosszúkás hangszóró, valamint 2 db mikrofon látható. Utóbbiak elhelyezkedése ránézésre nem logikus, nem tudni, a 3 mikrofon hogyan működik együtt, hogyan jön össze a sztereo hang a videofelvételhez.

Belső

A HTC Sagaban egy 1magos, 1 GHz-es sebességen szaladó Qualcomm Snapdragon MSM8255 processzor dolgozik, meglepő hatékonysággal, 768 MB RAM társaságában. Annyira profi a Sense felület, semmi megakadás, gondolkodás, laggolás nincs. Nagyon szépen optimalizálták a szoftvert, még a szabadon maradó ~120 MB sem érződik kevésnek (pedig az, de a jól optimalizáltság feledtetni tudja). Igaz, én nem játszom rajta 600 MB-os memóriaigényű programokat, köznapi használatra a készülék “középkategóriásságának” megfelelő használatot zokszó nélkül teljesíti.

A kijelző is nagyon precíz, igaz, nem AMOLED (mint a nagy előd, sima Desire-nél), hanem csak SuperLCD, de nagyon szép, telt színei vannak, a betekintési szöge igen jó, oldalról nézve csak a fényerő csökken valamelyest, elszíneződés nincs. A felbontás a készülék megjelenésének idején maximumnak számító 480×800 pixeles, ez 3,7″-on elég szép (252 ppi) pixelsűrűséget eredményez. A grafikus kontroller egy Adreno 205-ös, példásan kihasználja a sense szoftver a lehetőségeit, igaz, nem izzasztottam meg nagyon komoly grafikus játékokkal, de amit próbáltam azokat szépen vitte (az Angry Birds Rionál a legbonyolultabb pályháknál sem volt megtorpanás). Nem szokásom tesztprogramok eredményeivel untatni az olvasót, de lehet, hogy ezen változtatni fogok, az AnTuTu elég korrekt és populáris tesztprogramnak tűnik, ezen 2639 pontot kapott a gép. Összehasonlításképp a sokkal újabb, azonos felbontású, azonos kijelzőméretű, ám 1400 MHz-en ketyegő Samsung Galaxy W az 3684 pont.

Az 5 MP-es hátlapi kamera megfelelő mennyiségű fénynél jó közepes képeket gyárt (lásd a galériát), sajnos a zajszűrés potmétere kicsit megszaladt a mérnökök kezében. A beépített LED 1-1,5 méterig valamicskét segít kevés fénynél, a 720p-s video is elmegy, bár a 3gp-vel, mint fájlformátummal nem vagyok kibékülve.
Meg kell mindenképpen említeni a kiváló energiafelhasználás-optimalizáltságot, készenlétben, ha nem nyúltam hozzá, nem beszéltem rajta, nem nyomkodtam (vagy csak alig), akkor 18 óra alatt alig 5%-ot esett a töltöttség, mindezt úgy, hogy folyamatosan be volt kapcsolva a WLAN, 3 mailfiókot ellenőrzött folyamatosan, 5 percenként. Nem tudom, mit tud a HTC, amit a Samsung nem, de a Note-om ennyi idő alatt 25-26 %-ot merül, ha hasonlóan nem nyúlkálok hozzá. És az S2 is így tett.

Az 1450 mAh-s akku így több mint elég, teljesen hihető, hogy kevés használattal akár 3-4 napot kibír és még erősebb használatnál sem kell minden éjszakáját madzagon lógva töltse.
Ami nem tetszik, az a hangminőség (sem a telefonáláskor a kijelző feletti hangszóróban hallható, sem a zenehallgatáskor, etalon fülessel hallott), számomra kicsit sok a magas, kemény a hangja, a Samsungoknak puhább a hangképe, sajnos ebben is a ZTE Blade-jéhez tudom hasonlítani, annál volt hasonló tapasztalható.
És ha már negatívum, ígértem, hogy visszatérek az antenna gate-re. Sajnos, ha alul ráfogok az alsó (eltávolítható) részre (ami egyben a GSM-antenna is), akkor jelentős mértékben leesik a térerő, gyengébb lefedettségű helyeken megjelenik a kis x a térerőjelen, ami a 0 lefedettséget, a hálózatról leesést jelzi. Aztán ha elengedem, máshol fogom meg, azonnal visszajön minden pálcika. Ilyet nem nagyon szokás más gyártmányú készüléknél tapasztalni.
Pozitívum viszont, hogy hihetetlenül csendes a vibramotorja, ha működik, hallani gyakorlatilag nem is, csak érezni lehet.

Összefoglalva

Féltem a HTC-től, nem ismertem behatóan, kellemesen csalódtam benne. Na persze, ma már a kategória aljára szorult, jóval olcsóbban vannak nagyobb teljesítményű készülékek, de a maga idejében kiemelkedőnek számított a tudása/teljesítménye. Kár, hogy a HTC úgy gondolta, hogy ők prémiumkategóriásak és ezt az árcédulán is igen markánsan ki akarják fejezni. Kicsit olcsóbban jobb lenne.



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

HTC Desire S

  Megjelenés éve: 2011
  Pro:  
  - Egy darabból kifaragott ház
  - Nagyrészt igényes anyaghasználat
  - Igen jó Sense UI
 
  Kontra:  
  - Térerőesés előidézhető nem megfelelő fogással
  - Zizegős, kicsit kemény hangszín
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 3,7"
  • kijelző felbontása: 480 x 800 pixel"
  • kijelző típusa: S-LCD"
  • eszköz mérete: 59,8 x 115 x 11,63 mm
  • tömeg: 130 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: Qualcomm Snapdragon MSM8255
  • memória: 768 MB
  • háttértár: 1 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: microUSB, 3,5 mm audio
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 5 MP főkamera, VGA másodkamera
  • video chat:  
  • video felbontás: 720p@24fps
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM850, GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS900, UMTS2100
  • WiFi: 802.11 b/g/n
  • Bluetooth: 3.0, A2DP
  • GPS: A-GPS, Geotagging
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android v2.3.5 (Gingerbread)
  • spec. szoftverek: HTC Sense 3.0 UI
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 1450 mAh
  • tapasztalat: 3 nap kevés használattal.
 

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Technokrata a Face-en

Tesztek