Connect with us

technokrata

Teszt: Samsung Galaxy S III – a természet ihlette

Galaxy S III

Mobil tesztek

Teszt: Samsung Galaxy S III – a természet ihlette

Nem 1 és nem 2 éve tesztelek mobilkészülékeket, de mindenki higgye el nekem, hogy én még életemben nem vártam/vágytam úgy készülékre, mint a hónapok óta annyira áhított SGS3-ra.

Ebből következik, hogy igen komoly elvárásokkal vettem a kezembe 1 hete a tesztkészüléket, amit – szokatlan módon – teljesen eredeti, gyári csomagolásban kaptam, tehát semmi üres fehér doboz, promo készülék, hanem teljesen fullos, mégpedig az akkor még teljesen ritka, kék színű.

Nem vagyok híve a a gyártók közötti pereskedéseknek, és aki ismer, tudja, hogy a gyümölcs-rangsorban nem az alma az első nálam, de azért azt be kell látnom, hogy az SGS első verziója óta az összes Galaxy készülék nagy odaadással követ egy bizonyos, igen sikeres termék csomagolás-alapkoncepciót.
Ettől persze még lehet iszonyatosan jó készülék – és később meglátjuk mennyire az – az SGS3-as.

Külső

Mint azt hónapokon keresztül – ezen az oldalon is – folyamatosan figyeltük, végig beszédtéma volt a leendő SGS3-as háza, alakja, kijelzőjének mérete, felbontása. Sokan esküdtek valamiféle kerámiaházra (amit én nem nagyon tudok elképzelhetőnek tartani az anyag ridegsége miatt), aztán sokan állították a FullHD kijelzőt is, tuti helyről hallott infó alapján jósolták 5″-osnak is, meg 4,7~4,8″-osnak is (azért nem nagyobbnak, mert azt gondolni lehetett, hogy a Note-nak nem állít konkurenciát a Samsung). Olvasni lehetett még 12 MP-es kameráról is, talán a 3D volt az egyetlen, ami nem hangzott el egyedül a “kívánságműsorban”.

A végére aztán kikristályosodott. Ügyesen csinálta a Samsung – ellesve a konkurenciától – a legutolsó pillanatig lebegtette a fanokat. Ha az a könnyelmű képernyővédő-fólia gyártó nem szellőzteti meg az SGS3-ra gyártott fólia pontos kinézetét vagy 2 héttel korábban, akkor a londoni bemutatóig nem tudott volna senki semmi konkrétumot a készülékről.

Kézbe véve a szépséget el lehet gondolkodni rajta, hogy vajon melyik modellnek lehet az utóda, azt hiszem, nagyon sokadik próbálkozásra (és akkor is csak a beavatottak) tippelnének az SGS2-re, lévén attól igen sokban eltér. Talán inkább egy olyan evolúción ment keresztül a készülék, hogy SGS2 -> Note -> SGS3.

Az SGS2-höz képest (de még a Notehoz képest is) sokkal lekerekítettebb mindene, ezzel remekül tudják ellensúlyozni a készülék kijelzőjének 4,8″-os méretét, ha a mobiltelefóniában nem túl jártas user nem egymás mellett látja az SGS2 – SGS3 párost, akkor – kipróbáltam – úgy gondolja, hogy nem lett nagyobb a készülék maga, csak a kijelző. Ami részben igaz is, a kijelző körüli káva a lehetséges minimumra vékonyodott, ennél kisebb már nem nagyon lehet, mert akkor minden egyes, oldalról megfogást érintésnek érzékelne a kijelző. Inkább az oldalarány tolódott el, kissé hosszúkásabb lett a hármaska, a magassága jobban nőtt, mint a szélessége.
A dobozban a szokásos tartozékokat találjuk, a Note-nál bevált, valóban kiváló hangminőségű, kényelmes, agybadugós headset mellett egy hálózati töltőt és adatkábelt. Ezzel vége is, valami quick start guide még van benne, ha valaki pont ezzel a készülékkel kezdené mobiltelefonos életét, még jól jöhet.

A készülékre nem tudok jobb szót mondani, mint hogy csodálatosan gyönyörű, már első ránézésre is. És a másodikra is. Egyszerűen lehengerlő szépség, kifinomultság jellemzi az egészet.

Az előoldalon a kijelző uralkodik kihívóan, minden más alá van rendelve, az alsó HOME gomb rendesen a felére van összenyomva a korábban megszokotthoz képest (alakja Galaxy W-nél alkalmazottra hasonlít leginkább, annál azonban – kicsit szerencsétlenül – lejjebb van), felül pedig a telefonhangszóró, a közelség-/fényerőszenzorok, az előlapi kamera és a kontroll LED sűrűsödik össze, mind-mind annak érdekében, hogy minél több hely maradjon a kijelzőnek és összhatásában minél kisebbnek nézzen ki a telefon. Ahol nem a kijelző van, ott egy szálcsiszolt-hatást keltő műanyagbevonat látható (mindez a Gorilla Glass alatt természetesen), mégpedig olyan trükkösen, hogy az alsó (csak világító) két érintőgomb, a menü és a vissza helye még hosszas szemlélődés, fény felé forgatás és hasonló okosság után sem látható meg, tényleg teljesen a semmiből tűnnek elő.

Alul immár szokásosnak mondhatóan a microUSB multifunkciós csatlakozó található, ami a töltéstől az adatátvitelen keresztül a HDMI csatlakozó szerepét is egymaga tölti be. Mellette kapott helyet a beszédmikrofon, mely igen kellemesen érzékeny, a suttogó hangot éppúgy, mint a legzajosabb utcán történő, az utca zaját kényszerűségből túlkiabáló beszélgetést is tökéletesen, torzításmentesen viszi át.

Jobb oldalon (mennyire letisztultan szép ez az íves oldal is!) csak a bekapcsológomb található – amúgy Samsungos hagyományként –, sajnos viszont a megszokottnál kicsit lentebb került, de egyből örültem is neki, mert azt hittem, azért csinálták, hogy ellentámasztásnál (kikapcsolásnál) ne állítsuk el a hangerőt, ami pont a túloldalon, ugyanabban a magasságban van az SGS1-es óta következetesen. De nem, a hangerőt is lejjebb vitték módszeresen. Szerintem ezt nem kellett volna.

Felül a 3,5 mm-es audiocsatlakozó pihen, mellette pedig a zajmikrofon (beszélgetésnél ezzel biztosítja a zajcsökkentést a Samsung), videofelvételnél pedig a sztereo hangfelvétel bal csatornáját veszi. Ja és átköltözött ide a hátlap-lebontó nyílás is, Az SGS2-nél eddig jobb felül, hátul volt.

Külön bekezdést érdemel (bár képpel nem tudom sehogyan sem illusztrálni) az érintőképernyő! A Corning Gorilla Glass 2-es verzióját kapta az S3, vele együtt pedig egy olyan tudást, amin csak elismerően mosolyogni lehet. Kérem szépen, valami fantasztikus, nagy melegben ugye 5-6 perc telefonálás után az embernek megizzad kicsit az arca, ebből következik, hogy többszáz DNS-vizsgálatra elegendő nyomot hagy a kijelzőn, onnan pedig eltávolítani, hát az szinte lehetetlen. Lehet próbálkozni, kenegetni, de a vége akkor is az lesz, hogy látható nyomok maradnak vissza. Nem így az SGS3-nál! Befejezed a beszélgetést, egy heveny törlés a hason – mint az mára már megszokott mozdulat – és bizony a kijelző az kvázi steril, mintha abban a pillanatban vetted volna ki a bontatlan gyári dobozból! Több készüléknél ígérték már ezt a zsírtaszító bevonatot korábban, de átélni még csak ennél tudtam, ilyen szinten. Vagy lehet, hogy ez csak az én nagy rácsodállkozásom a világra?

Belső

A készülék lelke a Samsung saját fejlesztésű 32 bites processzora, a 4db Cortex A9 magos Exynos 4412. Ez – ebben a készülékben – maximum 1400 MHz-en van meghajtva, a képességei gyakorlatilag ma még egyszerűen kihasználhatatlanok, leköthetetlenek, nincs program, ami képes lenne komolyabban megizzasztani. Úgy tűnik a hardverfejlesztők vs. szoftverfejlesztők meccsen esetünkben a HW-fejlesztők több góllal vezetnek. Na persze, ha van vas, akkor lesz rá progi is, csak idő kérdése, ebben biztos vagyok.

A memória mennyisége az viszont kissé váratlanul megmaradt 1 GB, csakúgy, mint az SGS2-nél ill. a Note-nál. Sokan arra számítottunk, ebben lesz kis előrelépés, legalább egy 1536 MB-os szintig. Lehet, hogy ma még elég az 1 GB, de ugye egy ilyen (árú) készüléket az ember általában nem pár hónapra vesz meg, alighanem borítékolható, hogy ha rendesen beindulnak a szoftverírók, lesznek olyan játékok, amiknek hasban szűk lesz a majd 1,5 CD-nyi memória is.

3 fajta belső memóriával kerül forgalomba az SGS3, egyelőre – ha jól tudom – nálunk csak a 16 GB-os férhető hozzá, de rövidesen lesz belőle 32-es is, meg talán 64 GB-os is (legfeljebb nem nekünk).
A kijelző az a Note-nál már bemutatott technológiájú PenTile matrixos HD S-AMOLED, annyiban különbözik attól, hogy „csak” 4,8 collos, a karcsúság érdekében itt csak 720 pixelt pakoltak rá rövidebb oldalon, míg a Note-nál 800-at. A pixelsűrűség valami bámulatos, 305,8 ppi, ennél nagyobbat szerintem AMOLED-nél még nem gyártottak, azt mondják, 300 felett az emberi szem nem képes már közelről sem érzékelni a pixeleket. Na de végülis nem a számok a meghatározók, hanem az, amit látunk, és amit látunk, az valami csoda. A legvékonyabb vonalak is csodálatosan épek, nincs „szőrösség” a betűszéleknél, nem lépcsősek az épp csak ferde élek sem.

Sok támadás érte a készüléket megjelenésekor a PenTile matrix miatt, sokan nem látják át e rendszer lényegét, rosszabb minőségűnek gondolják – és ezt hangoztatják is – ezt a kijelzőfajtát. Igaz, hogy az előd, az SGS2 az RGB S-AMOLED Plus kijelzővel van a piacon, azonban az „csak” 480×800 pixeles felbontású, amelynél még épp megoldható az RGB (tehát a PenTile matrix-tól eltérően minden egyes pixelhez külön-külön R, G és B szubpixel), bár erről a megoldhatóságról sokaknak megoszlik a véleménye, nem alaptalanul. Ahogy telik az idő, úgy változik sajnos az S-AMOLED Plus képének színárnyalata, bizonyos használat után a kék szín (ez a leginstabilabb alapszín az AMOLEDnél) aránya alig észrevehetően, de folyamatosan csökken. Egy ma 1 éves, kímélt külsejű, de rendesen használt kijelzőjű készülék képét összehasonlítva egy új készülékével, bizony kiabálni fog – sajnos – a különbség, míg egy hagyományos TFT-nél nincs eltérés gyakorlatilag.

Összefoglalva: az AMOLED gyártása ma itt tart, sajnos igaz, hogy nem egyforma néha két kijelző képe, azonban a fekete mélysége, a kijelző képének denzitása miatt mégis ezeket alkalmazza a felső kategóriás készülékeiben a Samsung. Na de elszakadva a száraz technikától, nézzük inkább mit tud összhatásában a tesztalany!

Már említettem az elején a gyümölcspreferenciámat. Ennek ellenére – elismerve azt, ami jó – mégis mindig ahhoz hasonlítom felhasználói élményben a tesztkészülékeket. Nos kérem, le merem írni, hogy az SGS3 az első olyan androidos készülék, amelyik kb. ugyanazt az érzést adja felhasználói élmény szinten, mint az almás termék. Ahogy hozzérek a kijelzőhöz, ahogy megmozdítom, ahogy követi az ujjam mozgását a képernyő, végre tudja ezt androidos készülék is. A savanyú a dologban az, hogy az android oprendszer – ami a szívem csücske – még most is, a 4.0.4 verziónál is van annyira optimalizálatlan, hogy ugyanahhoz a grafikai élmény eléréséhez 3x akkora hardver kell, mint amivel az alma megoldotta évekkel ezelőtt.

Tehát, van egy olyan készülékünk, ami az érintésünkből a gondolatainkat kitalálja, olyan érzékeny. És itt el is érkeztünk az SGS3 várható sikerének legfőbb biztosítékaihoz, az apró kedvességekhez, kényeztetésekhez. A Samsung ugyanis több fronton támad, semmit nem bíz a véletlenre, a brutális hardverrel viszont még az emberek csak egy részét győzte meg – jellemzően a férfiakat – ám a kedvességek, az apró figyelmességek még ezek után jönnek!

Azt már több modelljében is megcsinálta, hogy hívás esetén, amikor felveszi/leteszi a túloldali személy a készüléket, akkor zizzen egy diszkrétet. Most olyanokkal erősít pl. hogy ha SMS/MMS-t kaptam valakitől (vagy csak ráálltam a telefonkönyben a nevére), akkor a szán felhívásához nem kell mást tennem, csak a fejemhez emelni a készüléket, azonnal tárcsáz is. A Samsung pótolta végre egy súlyos mulasztását is (sajnos nagyon későn!), a figyelmeztető LED hiányát. Kaptunk egy szép nagy, kör alakú LED-et, ami képes kék, zöld és vörös fénnyel világítani. Vöröset töltéskor, zöldet töltés végeztével, kéket (villogtatva) pedig ha esemény (SMS/MMS/nem fogadott hívás/levél érkezése) történt. De ha ez nem lenne elég, a Smart Alert nevű szolgáltatás – engedélyezés esetén – a telefonunktól távol töltött idő alatt történt eseményekre apró rezgésekkel figyelmezteti a gazdáját visszatéréskor. Azt is tudni kell, hogy ebben a készülékben már teljes értékűen működő NFC chip van. Sajnos egyelőre a lehetőségei nincsenek kiaknázva, pillanatnyilag meg kell elégedni a villámgyors fájlátvitellel (azonos típusú, ill. más NFC-képes készülékkel), esetleg egy-két okosabb bluetooth headset NFC-vel történő csatlakozásával (az én BH-505-ösöm passzív maradt a készülékkel szemben). Remek dolog a DLNA és a WiFi Direkt, fantasztikus látni, ahogy felolvassa a hálózatban lévő gépekből a megosztott tartalmakat, nézhető/hallható lesz mind!

Ami viszont nem jött be, az a nézésfigyelés (vagy csak én nem tudom, hogy kell nézni?). Ugye azt írják/mondják a reklámokban, hogy az előlapi kamera figyeli a szem mozgását, ha azt észleli, hogy lecsukódott a a szemünk, akkor diszkréten kikapcsolja ő is a kijelzőt. Nos, nekem ebből annyi van csak meg, hogy a státuszsorban néha felvillan egy szem-ikon. De nem tartom kizártnak, hogy én nem tudom, hogyan kell használni ezt a lehetőséget.

Sarkalatos pontja még a készülék használhatóságának az akkumulátor. 2100 mAh-sat kapunk a dobozban, ezzel már előre vetítik a garantált napi töltögetést, mivel saját tapasztalat szerint 24-28 óránál többet nem nagyon lehet kihozni a készülékből úgy, hogy használjuk is. A teszt végefelé sikerült elérnem, hogy 28 óra alatt csak 39%-ig merült, azonban ebben benne volt egy éjszaka is, teljes WiFi/3G tilalommal (a GreenPower programot használva, miként a Note-mon is teszem), azon kívül egész nap más dolgom volt, alig volt időm nyomogatni. Úgy gondolom, hogy reggel senki sem indul el szívesen otthonról 39% töltöttséggel melóba, inkább minden éjszaka tölteni fog és reggel 100%-os akksival indul útnak. Sajnos a régi S40-es Nokiák, symbianok 3-4-5 napos készenléti ideje úgy látszik, végleg elmúlt, egyáltalán nem arra megy a világ, az igények az energiafaló (és -pazarló) programokat preferálják.

Meg kell említeni még a kártyákat, a microSD ha nem is kívülről, a hátlap levétele nélkül, de legalább a hátlap levételével hot-swap cserélhető (a képen bal oldalon), sokkal szimpatikusabb, mint az SGS2-nél és Note-nál használt “majd ha kiveszed az akksit” megoldás. Végül elérkeztünk a megmagyarázhatatlanhoz, a védhetetlenhez, a SIM-kártyához. 18 évvel ezelőtt, a mobiltelefonok hőskorában teljesen indokolt volt a 85.6×53.98 mm-es, 0,76 mm vastag, teljes méretű SIM-kártyáról (ekkora egy mai bankkártya) átállni a méretben talán tizedét kitevő mini (PLUG-IN-nek nevezett) SIM-re (25×15 mm). Arra azonban indokot mondani, hogy egy olyan készülékben, aminél (a képen is látható módon) vastagon lenne hely a 25×15 mm-es SIM elhelyezésére, abba minek microSIM-et (12×15 mm) tervezni, ezt senki sem fogja tudni megmagyarázni nekem. A trendiség önmagában nagyon kevés ütőképes érvnek. Igen, lehetne mondani, hogy így kisebb készülékeket lehet gyártani, biztosan így is van, ám jelen esetben épp egy 4,8 collos kijelzőátlójú készülékről beszélünk, aminél nagyobb talán csak pár modell van, a többi mind kisebb. És igen, normál SIM-kártyával. Tehát ebben nem értek egyet a Samsung mérnökeivel, ha tényleg nem az almás mobil másolása, trendiségének követése/kihasználása a cél, akkor miért is kellett ez? Persze a Nokiánál is felmerül ugyanezez a kérdés mostanában, egyre több modellnél. Na de nem akarok negatív kicsengésű tesztet írni, hiszen a készülék remek és kívánatos.

A szoftverek, amiket kapunk, bővültek, ill. átstruktúrálódtak a korábbi, 4.0.4 előtti ROM-okhoz képest, összesen 44 db ikon van a programok között és ebben benne van már a Dropbox, mint szériatartozék, az AllShare Play (DLNA-kezelő), a Google Talk, a Google+ és az S-jegyzet is. Bár ez utóbbi a Note után (ahol van szuper ceruza) kicsit komolytalannak tűnik számomra.

Hasznos infó lehet még azoknak, akik a beszélgetéseiket (minőségbiztosítási okokból) rögzíteni szokták, hogy az SGS3 az első olyan Samsung modell, amelyen bármilyen mókolás, root vagy custom kernel nélkül is tökéletes minőségben rögzíti mindkét beszélgetőpartner hangját a Total Recall program. Ezt a programot még az SGS1-emhez vettem meg, azóta már a negyedik készülékkel használom teljes megelégedéssel. Ja, és ínyenceknek elmondom, hogy még a Bluetooth-fülesen (vagy BT-s autókihangosítón) keresztül folytatott beszélgetések is tökéletesen rögzítésre kerülnek, ez máig megoldhatatlan pl. akár az SGS2-nél, akár a Note-nál.
Ejtsünk szót a kameráról is. Annál is inkább, mert Samsungban én még ilyen minőségű kamerát nem láttam, fantasztikus, mi fér bele 3-4 mm vastagságba. Akár az állóképei, akár a mozgóképei zseniálisak, kis ízelítő látható a galériában.

Meg kell említsem méág a villanófénnyel készült makró képeket, ezeknél más készülékek (pl. az SGS2 is) előszeretettel égették ki a képet, itt nagyon szépen beállított fényerőt tapasztalhatunk. A FullHD videofelvétel nem csak mobiltelefonhoz képest szuper minőségű, egy százezres kamerától talán annyiban tér el mindössze, hogy nem lehet vele zoomolni. Az AF szupergyors és folyamatos (már a felvétel megkezdése előtt(!) is fókuszál)

Összefoglalva

Évek óta nem volt a kezemben ilyen jól összerakott, eltalált okostelefon. Minden millimétere azért van, hogy kiszolgálja a gazdáját, hogy örömet szerezzen. Ez kicsit reklámízűre sikeredett, de tényleg így érzem! Tessék kipróbálni, érdemes!



Szólj hozzá!

További Mobil tesztek

Samsung Galaxy S III

  Megjelenés éve: 2012
  Pro:  
  - Anyaghasználat
  - Összeszerelés minősége
  - Corning Gorilla Glass 2
 
  Kontra:  
  - Indokolatlan microSIM
  - App2SD nem működik
 
  Méretek:  
  • kijelző mérete: 4,8"
  • kijelző felbontása: 720x1280 pixel"
  • kijelző típusa: Super AMOLED PenTile"
  • eszköz mérete: 70.6 x 136.6 x 8.6 milliméter
  • tömeg: 133 gramm
 
  Hardver:  
  • processzor: Samsung Exynos 4412, 4 magos, Cortex A9
  • memória: 1024 MB
  • háttértár: 16 GB
  • bővíthetőség:  
  • kártya típusa: microSDHC
  • portok: microUSB, 3,5 mm audio
 
  Multimédia:  
  • kamera felbontás: 8 MP főkamera, 2 MP webkamera
  • video chat:  
  • video felbontás: FullHD (1920x1080 pixel)/1280x720 webkamera
  • FM rádió:  
  • 3D:  
 
  Hálózati adatok:  
  • mobil: GSM850, GSM900, GSM1800, GSM1900, UMTS850, UMTS900, UMTS1900, UMTS2100
  • WiFi: Wi-Fi 802.11 a/b/g/n, Wi-Fi Direct, dual-band, Wi-Fi hotspot
  • Bluetooth: Bluetooth 4.0
  • GPS: A-GPS, Geotagging
  • NFC:  
 
  Szoftverek:  
  • op. rendszer: Android v4.0.4 (Ice Cream Sandwich)
  • spec. szoftverek: Google Maps, Youtube, Gmail, Google talk, Picasa, ChatON, Dropbox, Messenger+, Google+
 
  Akkumulátor:  
  • gyári adatok: 2100 mAh
  • tapasztalat: 28-30 óra óvatos használattal.
 

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Technokrata a Face-en

Tesztek