Teszt: HTC Desire 510 – Reménytelen jövő

Beérkezett szerkesztőségünkbe egy HTC Desire 510-es készülék és egy Samsung Galaxy Ace 4 Style is. Ebben a cikkben a HTC csodájával fogunk foglalkozni, de hasonlítási alapként itt is megfog jelenni a Samsung új készüléke, melyről külön cikkünk is megjelenik.

Csomagolás

A Desire 510-et csupán egymagában kaptam meg, de a forgalmazott csomagolásban jelen lesz majd a töltőfej és adatkábel is, valamint egy olcsóbb fülhallgatót sem zárnék ki a csomagból. Másra ezen kívül nem is lesz szükségünk a hétköznapi életben és már haladhatunk is a készülék külső jegyeihez.

Külső

Tesztalanyunk előlapja némi változáson esett át a többi Desire készülékhez képest, mégpedig ami egyből feltűnik, hogy az előlapi sztereó hangszórónak már búcsút is mondhatunk. Az előlap alján csupán a mikrofon található, felette a kijelző síkjában már a gyártó fémjelzése is olvasható. A felső részen a beszédhangszóró, előlapi kamera és a fény-és közelségmérő szenzor kukucskál a nagyvilág felé. A frontot egy 4,7 hüvelykes, 480 x 854 pixel felbontású TFT kijelző uralja. A kijelző fényereje megfelelő, viszont a betekintési szögei és a kijelző színei messze elmaradnak a mai elvárásoktól sajnos. Az őszintét megvallva a Galaxy Ace 4 Style mellett mely Super AMOLED-et használ egyszerűen pocséknak mondható és már szembántó is.

A mobil jobb oldalán a hangerőszabályzó gombpáros, míg az alsó élen a microUSB csatlakozó jelenik meg. A készülék bal oldala teljesen letisztult, míg a felső élre egy ki-és bekapcsoló gomb, illetve a 3,5 mm-es jack csatlakozó került. A készülék oldalai gömbölyded kialakítást kapott és puha, nem csúszós anyagból készült, amiért piros pont jár.

A hátoldalon alul a hangszórót, feljebb egy halvány HTC feliratot látunk, ami felett pedig a főkamera helyezkedik el, pontosan középre igazítva. A hátlap anyaga selymes, de nem csúszós műanyagból készült, remek fogást ad az eszköznek. A hátlap egy mozdulattal lepattintható, ami után hozzáférünk a microSIM kártyahelyhez, microSD kártyahelyhez, illetve a 2100 mAh-s akkumulátorhoz is. Az akkumulátor egy feltöltéssel, körülbelül 1,5 napnyi energiával képes ellátni a készüléket közepes használat mellett.

Hardver/ Sebesség

Ma egy még nem nagyon használatos, Qualcomm Snapdragon 410-el ismerkedhetünk meg, ebben a SoC-ban négy darab, magonként 1,2 GHz-es Cortex-A53-as mag felel a számításokért, míg a grafikai munkát egy Adreno 306-os GPU végzi el. A RAM mérete 1 GB, a belső tárhelyé pedig 8 GB, utóbbi microSD kártya segítségével tovább is bővíthető 128 GB-ig. A processzor elég gyors és energiatakarékos is, a RAM mérete véleményem szerint ez kell legyen manapság a minimum, mert még így is kérdéses a 2-3 program RAM-ban tartása újratöltés nélkül. Szó se róla a hardver teljesen megfelelő, viszont a kijelző átka miatt nem élvezetes használni, holott akadások nincsenek.

Tesztalanyunkon egy 4.4.3-as Android verzió pörög, amire a gyártó ráhúzta saját 6.0-ás Sense kezelőfelületét. Ugyebár itt is megkapjuk a BlinkFeed kezdőképernyőt, de ezt akár ki is törölhetjük a kezdőképernyők közül. A kezelőfelületben semmi változást nem találni, minden maradt az eddigi formában.

A menüben az extra appok listájára írható a gyerek mód, a Car alkalmazás, a Google extra appjai, mely kötelezően minden Androidos készüléken fellelhető. A középkategória készülékei persze nem is szoktak nagy extrákat tartalmazni, ez itt is igazolódott.

Multimédia

A hátlapon elhelyezkedő kamera 5 megapixeles, fixfókuszos egység. Igen sajnos nem elírás, nincs benne fókuszálás aminek köszönhetően körülbelül semmire nem alkalmas a kamera. A beállítási lehetőségeket innentől kezdve nem is sorolom, teljesen felesleges az ISO mérés, ha nincs normális fókusz.

A képek minősége egy szóval pocsék, mást tényleg nem tudok rá mondani. Életlenek, fakók a képek és az ég is hajlamos beégni, ráadásul a makró képeknek eleve lőttek. A HTC üzletpolitikáját ennél a telefonnál nem értem, rendben, hogy olcsó készülék, de azért 2014-ben egy fixfókuszos kamera nagyon ciki.

Videózás terén akár 1080p-s videót is rögzíthetünk de ezt is kár erőltetni, folyamatos fókusz nélkül a videózás is sokkal rosszabb minőséget ad, hiába a Full HD felbontás. Zenei fronton már jobb a helyzet, bár a külső hangszóró nem a gyártóhoz méltóan dübörög, annál sokkal rosszabb a hangzáskép. Fülhallgatót csatlakoztatva végre meghallottam azt amiért annyira szeretem a HTC-ket, itt már gyönyörűen, élvezhetően adta ki a hangokat. A megszokott HTC zenelejátszójában van albumborító megjelenítésére lehetőség, ismétlési módok de nincs a készülékben equlaizer, sem BoomSound. A hangzás persze jó, de ez azért még így is érződik rajta.

Eszközünkben megtalálható a HSDPA és LTE modem, WiFi b/g/n, DLNA, Bluetooth 4.0, NFC és GPS. Itt is látszik a spórolás, de legalább bekerült az NFC még ha csak néhány verziójába is, és az LTE. Utóbbit nagyon kár lett volna kihagyni, manapság sok embernek fontos az LTE csatlakozási lehetőség.

Összegzés

Amilyen örömmel fogadtam a készüléket, olyan bánatosan helyeztem vissza az asztalra a tesztelés végeztével. Sokat csalódtam a Desire 510-ben, legtöbbször olyanokban, amit a Samsung Galaxy Ace 4 Style röhögve tudott, de itt tényleg a legnagyobb csalódás a kijelző és a kamera. Hiába van jobb anyagfelépítése a HTC-nek, egy AMOLED kijelző sokkal szebb képet ad és ezzel nem tud így versenybe szállni, főleg, hogy függetlenül 68 900 forintba kerül, míg a Samsung újdonsága „csupán” 60 ezer forintot kóstál függetlenül. Azt tudom zárásként mondani, hogy ezzel a modellel a gyártó nagyon mellélőtt, legközelebb remélem tanulnak a hibákból.