Teszt: Mozilla Flame – Messze a tökéletestől

Ennek a készüléknek talán egyik legfontosabb tulajdonsága az operációs rendszere, ezért kezdjük is rögtön ezzel. A Firefox OS nem tartozik a legnépszerűbb szoftverek közé, hiszen története sem nyúlik vissza túl régre. A Mozilla Corporation 2011-ben jelentette be érkezését, mely korábban még a Boot to Gecko nevet viselte, és célja egy önálló, nyitott webet használó rendszer megvalósítása. 2012-ben Firefox OS-re nevezték át, mellyel talán jobban felkelti az emberek figyelmét, hiszen az ismert böngésző nevét viseli, melyet szintén a nonprofit Mozilla Alapítvány fejleszt. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a rendszer még messze nincs kész, de a  Huawei, a ZTE, az LG és a TCL is azt nyilatkozta, tervezik a jövőben Firefox OS-re épülő eszközök gyártását. Jelenleg három készülék érhető el, ezek közül kettő fejlesztői modell, és a harmadik az általunk is tesztelt Alcatel.

A Mozilla és hardverpartnere, a T2Mobile közös munkájaként született meg a Flame okostelefon, melynek célja eljuttatni az új rendszert megfizethető áron a nagyközönséghez. Nagyjából vámmal együtt 50 000 forintért juthatunk itthon hozzá a februárban bemutatott készülékhez. Külseje elsőre impozáns, és a Firefox jellemző színeit hordozza magán. Előlapján egy 4.5 inches kijelző, egy selfiekamera, a közelség- és fényérzékelő szenzorok találhatóak. Borítása sajnos nem Gorilla Glass, de meglepően jól bírja a karcolásokat és sérüléseket, bár érződik a különbség amint megérintjük. A fekete külsőből kitűnik a narancssárga, érintős “home” gomb és a hangszóró, akárcsak a hátsó kamera körüli perem. A hátlap leválasztható, így cserélhető az akkumulátor, és itt látható a két SIM kártya (egyik 2G másik 3G támogatással) és a micro SD kártya helye is.

A keret és a hátoldal soft-touch borítást kapott, mely az ujjlenyomatokat előszeretettel szedi össze, de legalább kevésbé láthatóak a karcok és egyéb sérülések. A sötétszürke szín viszont nem volt a legjobb választás véleményünk szerint, mivel így kevésbé tűnik minőséginek az eszköz. Persze értjük a fiatalos és sportos megalkotottságot, de mindez sajnos alulról súrolja a mércét. Ezzel szemben ergonómiája majdnem kifogástalan: a gombok jól kezelhető helyen vannak, hangerőszabályzók a jobb oldalon, a záró gomb a készülék tetejének jobb oldalán. Jó érzés fogni a telefon, bár kicsit vastagabb az átlagnál.

Egyetlen hibája ebből a szempontból, a rettentő sok helyet foglaló “home” gomb, ami majdnem 2 cm-t elvesz a képernyőtől. Az Applenél is észrevehetjük ezt a tulajdonságot, de mivel itt érintős a gomb, jóval kisebb helyen is elfért volna, és ha a kijelző nem is lett volna nagyobb, merőben kompaktabb kialakítást nyert volna az eszköz. A jack csatlakozót fent, a micro USB portot lent középen helyezték el. A nem kimondottan kiemelkedő hangszóró a kamera szenzorral egy vonalba került a videomikrofon mellé. A Firefox OS feliraton kívül már csak a szimpla vakut találjuk a hátoldalon, így át is térhetünk a mobil fontosabb részleteire.

Hardverei átlagosnak mondhatók, korunk középkategóriás készülékeihez viszonyítva. A működésért egy 1.2GHz-es kétmagos Qualcomm Snapdragon processzor felel, 1 GB RAM-mal, ami meglepő módon szoftveresen csökkenthető 256MB-ig. Ez a lehetőség a fejlesztőket szem előtt tartva készült el. Belső tárhelyül 8GB áll rendelkezésünkre, mely mint említettük micro SD kártyával bővíthető ki, egészen +32GB-ig. Egy 1800 mAh-es akkumulátor tartja életben a készüléket, ami jó használati és készenléti időt biztosít. A kijelző (4.5 inch) 854 x 480 felbontású, ami zavaróan alacsony, hiszen a rendszer jellemzően kör alakú dizájnelemeket tartalmaz, és a kevés pixeltől bizony elég recések ezek az ívek. A fotókért egy 5MP-es szenzor felel, és a selfiekhez egy 2MP-es egységet kaptunk. Ezekkel kapcsolatban nem élhetünk negatív kritikával, mivel egész jól teljesítettek a későbbiekben.

Nos vizsgáljuk is meg, hogyan teljesít az állítólag roppant alacsony igényű szoftver ezen a hardveren. Valóban eredményes a készülék ezen a téren, ugyanis ha csak a sebességet figyeljük semmi bosszantóval nem találkozunk. Az applikációk gyorsan megnyílnak, és a multi-tasking is folyékony. Ebben az árkategóriában meg kell elégednünk ezzel a gyorsasággal. Azonban ami a legjobban zavart, az a rendszer szörnyű animációkból adódó akadozása. Például a kezdőképernyőn nem lehet gyorsan váltani az oldalak között, mint azt más rendszereknél megszokhattuk, mivel ugyanazt a lassú animációt követi léptetésnél függetlenül ujjunk mozgásától. A értesítések és a gyors beállítások legördülő panelje indokolatlanul eltűnik félúton, amint vissza akarjuk csúsztatni kezdő pozícióba.

Ideje, hogy az egyedi rendszerről is szóljunk néhány szót. A zárógomb megnyomása után egy ismerős záróképernyővel találjuk szembe magunkat, melyen a középső panelt jobbra illetve balra húzva oldhatjuk fel a telefon, illetve léphetünk be a kamera applikációba. Ezt követi a kezdőképernyő ahol leginkább az iOS-hez hasonlóan látjuk elrendezve alkalmazásainkat, egy különbséggel, ami automatikusan csoportokba rendezi meglévő szoftvereinket. Ez nagyon ötletesnek tűnhet elsőre, de ha 40-50 appunk van már, eléggé megnehezíti a munkát. Természetesen a következő oldalon szintén elérjük a programokat, és a mappákat akár ki is törölhetjük. A legelső oldalon egy kereső panelt láthatunk legfelül, melyen keresztül az applikációk között és a Google-ben is böngészhetünk.

Az említett mappák témakörök szerint különítik el applikációinkat alapértelmezetten, de mi is létrehozhatjuk sajátjainkat. Ez nem a megszokott módon megy (nem egymásra kell húzni az ikonokat), hanem külön hosszan megérintve a képernyőt új “okos gyűjteményt” kell felvennünk. Ennek lényege, hogy amint létrehozunk egy ilyet, az oda kapcsolódó weboldalakat is listázza programjaink alatt. Ha bővíteni szeretnénk bele kell húznunk a kívánt alkalmazást (ettől függetlenül még kezdőoldalunkon marad az ikon, csak duplikálódik), de onnan csak törölni tudjuk. Az élmény borzalmas, összehasonlítva a népszerű iOS és Android rendszerekkel.

Egyik legfontosabb dolog az alkalmazások gyűjteménye, ami jelen esetben elég szegényes, ahogyan azt sejthettük is. Szinte semmilyen népszerű alkalamzás nem készült még el rá a Facebookon kívül, így csak azon szolgáltatásokat érjük el, melyek egy böngészőn keresztül is használhatóak (pl. Twitter, Tumblr, YouTube). Ez igen releváns probléma, hiszen igaz, hogy leggyakrabban ilyen alkalmazásokat használunk, de nagy mértékben korlátoznak ezzel bennünket.

A multimédia témakörében dicsérhető egyedül a telefon, hiszen képei tiszták lettek, és élethű színeket hoztak, mind makró mind távoli használatnál. Kimondottan ügyesen használja ki az 5MP-t, így egyértelműen a kamera a legelőnyösebb tulajdonsága. Kiemelhető még, hogy támogatja a WiFi 802.11 b/g/n és a Bluetooth 3.0 kapcsolatokat, valamint NFC-vel is rendelkezik.

Összefoglalva jó látni, hogy a Mozilla egy olyan szoftveren dolgozik, mely nem követel meg drága, erős hardvereket, és hogy egy új irányból közelítik meg az mobil operációs rendszer fogalmát. Sajnos még hosszú út áll a fejlesztők előtt mire tökéletesítik a rendszert, ezért senkinek nem ajánljuk a készüléket, hiszen az okostelefonok piacán könnyedén találunk sokkal kiemelkedőbb készüléket ilyen áron, és a kezdeti stádiumban lévő rendszer problémáival sem kell találkoznunk.