Teszt: BluePanther Defiant Phone – pont jó

A Dupla SIM-es telefon olyan, mint a tej: nem lehet megunni. Olyan szabadságot ad az embernek, amihez foghatót egy szimpla telefon sosem fog adni. Hiába próbálnak minket szolgáltatók húszezer forintos telefoncsomagokba kényszeríteni csak azért, hogy havonta nyamvadt néhány gigát internetezhessünk is, egy dupla SIM-es telefonnal ezt ki tudjuk védeni. Így nem csak azoknak van fantázia ezekben a készülékekben, akik több szolgáltató telefonszámait szeretnék olcsóbban hívni – egyébként ez már szinte minden esetben megoldható egy kártyáról is -, hanem azoknak is, akik olcsón kiváltható stick-es netet szeretnének a telefonjukra is. Így egy dupla SIM-es telefon néhány hónap alatt megspórolja nekünk azt, amennyivel többe kerül, mint egy ugyanilyen képességekkel rendelkező szimpla készülék. Ezért tesztelem lelkesen a duál telefonokat és ezért nem tudom megunni soha. Szeretem ugyanis az okos dolgokat.

A BluePanther Defiant Phone-t a márka forgalmazójától kaptuk, nagyon köszönjük! A teljes specifikáció ide kattintva elérhető, így nem fárasztanám a kedves olvasót számokkal. A szubjektív élményeimet mesélném inkább el, mert a tapasztalatok azok, amelyeket nem lehet kiolvasni a gyári adatokból. Az első szubjektív élményem az, hogy megint egy kifejezetten jó minőségű, már első ránézésre meggyőző készülékről van szó, amellyel kapcsolatban minden eszünkbe jut, de az semmiképpen nem, hogy kínai. Pedig az, de itt tart Kína. Tökéletes illesztések, igényes anyagválasztás, kifogástalan összeszerelés. Még a tok is szép, amit kaptunk hozzá, bár kicsit zavart, hogy nem lehet leszedni, mert hozzá van ragasztva a hátlaphoz. De gondolom a boltokba kerülő változatnál a vevő dönti el, hogy használja-e a tokot, vagy nem. Nekem tetszik, elegáns és védi a telefont. Mivel a kiállásával felkeltette az érdeklődésünket, késztetést érzünk arra, hogy gyorsan bekapcsoljuk.

A gyors beüzemelés nem probléma, Android a rendszer, mégpedig 4.0-ás. Egy létező fiók rászinkronizálása 5 perc és már készen is vagyunk. Ehhez mindössze valamilyen adatkapcsolat szükséges. Nos, adatkapcsolat az van bőven, hiszen mindkét SIM-re lehet feltenni és bekonfigurálni mobilinternetet és természetesen van jó erős Wifi is. A telefon tud magyarul, 99%-ban a menü legmélyebb bugyraiban is magyar szöveg fogad minket és csak néhol akadhatunk rá némi elfordításra, de ez teljesen megszokott a kínai telefonoknál. Még a beüzemelés során tehetünk bele külső SD kártyát, amelyből 32 GiB-ig fogad el, így a belső 2 GiB jelentősen megnövelhető. Érdekesség, hogy a SIM kártyák egymás alatt foglalnak helyet, de behelyezésük könnyű. Ha betettük a helyére a 2200 mAh-s akkumulátort – amelyből egyébként jó szokás szerint kettőt kapunk a dobozban -, be is kapcsolhatjuk.

Kis kellemetlenség már itt az elején, hogy töltés közben furcsa dolgokat csinál a készülék. Mintha eltájolódna a kijelző, nem azt csinálja, amit szeretnénk. Hogy ez a tesztkészüléknél előforduló egyedi probléma, vagy szériahiba, az nem tudom, mindenesetre így töltés közben nem tudjuk használni a telefont semmire. Ha már töltés és akkumulátor: a dupla SIM ellenére meglepően jól fogyaszt a telefon, másfél napot elmegy erős nyomkodás mellett is. A titok annyi, hogy a dupla SIM úgynevezett dual-standby üzemmódban működik együtt, ami annyit tesz, hogy mindkettő készenlétben van, mindkettő hívható és mindkettőről kezdeményezhetünk is hívást, de beszélgetés közben a másik SIM nem elérhető, azaz foglaltat jelez a minket hívóknak. Így az ezen a telefonon használt telefonszámainkon érdemes a hívásértesítést aktiválni, hogy az esetleges kimaradt hívásainkról üzenetet kapjunk. A hívásértesítés többnyire ingyenes, vagy párszáz forint havonta és a beszélgetés befejezése után SMS-t kapunk a nem kapcsolt hívásainkról (ha a hívó engedélyezte a hívószámkijelzést). Ennyi kényelmetlenség van a dual-standby miatt, viszont az energiatakarékosság ezt feledteti velünk.

A készülék lényege – és egyben az ok, amiért van keresnivalója a piacon – az, hogy 4,5 colos, 854×480 képpontos kijelzővel érkezik. Ez annyit tesz, hogy egy nagyon kényelmes méretű, 132 x 67 x 10 milliméteres és mindössze 110 grammos telefont kell elviselnie annak, aki erre az okostelefonra szánja rá magát. Tehát úgy kapjuk meg a dupla SIM-et, hogy cserébe nem kell egy kényelmetlenül nagy szörnyet cipelni magunkkal. Ráadásul a 4,5 colos képernyőre bezsúfolt 409920 darab képpont egy jónak mondható, 217,7 PPI-s felbontást eredményez, ettől a kép szép éles. A kijelző egy kutya közönséges TFT, annak minden előnyével és hátrányával. Az előnyök a fényes, nagyon erős háttérvilágítás miatt jelentkeznek, a hátrányok a viszonylag gyengébb színekben érhetőek tetten. Ez persze csak az AMOLED-hez szokott szemnek tűnik fel. Természetesen képes a környezet fényviszonyaihoz automatikusan alkalmazkodni, de manapság ez már szinte magától értetődik.

A mindennapi használat során nagyon jól teljesít a telefon, nem figyelhető meg tétovázás semmilyen szinten. Ez a már-már közeli ismerősnek számító MTK 6577-es procinak köszönhető, telefonok százaiba került bele ez a széria. 1 GHz-es órajelet produkál, dupla magos. A grafikát egy PowerVR SGX 531-es GPU támogatja meg, ettől mennek szépen az erősebb grafikát kívánó alkalmazások is. A készülék a teszteken nem egy Qualcomm és nem egy Samsung Exynos processzort maga mögé utasított, így érthető, hogy miért is olyan zökkenőmentes a mindennapokban. Csodákat persze nem kell tőle várni, de egy átlagos felhasználó nagyon meg lesz vele elégedve. A processzor mellé egy szintén elfogadható RAM-ROM párosítás került, így a rendszer futása közben 116 MiB RAM marad meg, amely sok háttérben futtatható folyamatot tesz lehetővé. Az 1 GiB-os belső tárból majdnem 500 MiB szabad, erre telepíthetjük a saját alkalmazásainkat (nagyjából 200-250 darab fér el az átlagos méretűek közül). A fájlok tárolására további 2 GiB-ot kapunk, amellyel el tudunk létezni addig, amíg egy külső SD kártyát nem vásárolunk magunknak.

Multimédia terén gyengének ítélem ezt a telefont. Akik hozzá vannak szokva például a jó minőségű fényképekhez és videókhoz, amelyeket a telefonjukkal készítettek, azoknak nem lesz jó a BluePanther Defiant Phone. Fényképeket csak szabadtérben lehet vele készíteni, ott is csak közepes minőségben és ne tévesszen meg minket, hogy specifikációban 8 megapixelesnek írják a fényképezőgépet, mert nem ez a lényeg. Gyakorlatilag olyan rossz minőséget produkál, hogy úgysem fogjuk használni semmire. A videófelvételről meg ne is beszéljünk, mert a 640×480-as  3GP videó, 15 fps-sel (képkocka/másodperc) és 16 bites monó hanggal vicc kategória. Ezt sem fogjuk használni, mert élvezhetetlen.

A zökkenőmentes filmlejátszásról is lemondhatunk, mert az saját lejátszóval nincs a DivX és az MKV filmeknek hangja, telepített lejátszók közül meg nem sikerült olyat találni, amelyik erre a hardverre lenne optimalizálva, így a hang nyávog, a kép akad. Zenét tudunk lejátszani vele, de a hozzá járó fülest nem kaptam meg tesztre, így értékelni sem tudom. A saját fülesemmel jól szól, így a telefon hangkimenete jó. A mélyeket is szépen kitolja, a magasak is sivítanak és nem esik ki a közép tartomány sem. Az FM vevő elég erős, így a rádióadások élvezhető minőségben érkeznek. A magyar rádiók többsége ugyan nem nyomja a szám címeket (azt meg várhatják, hogy én SMS-t küldjek…), de az RDS beállításával elvileg még az éppen játszott muzsika adatai is jönnek. Van lehetőség a füles bedugása esetén is a saját beépített hangszórón hallgatni a zenét, de a füles kell mindig, mert az az antenna. A saját hangszóró is elég hangos, így akár internetrádiózásra is használhatjuk a strandon és az ám az igazi életérzés, amikor amerikai adót hallgatunk a Duna partján heverve.

A GPS képességekre nincsen panaszom, a vevő maga magabiztos, de ez nem véletlen. Már ez a készülék is tudja az EPO-t, azaz a műholdak várható helyzetének kiszámításával gyorsítja a helyzetmeghatározást. Természetesen A-GPS-es, így a mobiltornyok hálózati adataiból is tudja javítani a pozíciónkat illetve GPS-vétel hiánya esetén, zárt térben egy elnagyolt (10-100 méteres) pontosságú meghatározást lehetővé tesz, ami kiválóan alkalmas helyi szolgáltatások keresésére. A navigációra minden olyan szoftvert tudunk használni, amely támogatja a 854×480-as képernyő felbontást és mivel a Motoroláknak is ilyen a felbontása, számos szoftver van is erre a képernyőarányra. Ingyenesen a Google Maps is muzsikál nekünk, de használatához adatkapcsolat szükséges. Aki tehát a GPS funkciókat akarja használni, az nem fog csalódni.

Kiknek és minek? Azoknak, akiknek fontos a két SIM használata, de emellett fontos a telefon viselhető mérete is. Azoknak, akik olcsóbban akarnak internetezni és olcsó beszéd csomagok mellé olcsó mobilinternetet szeretnének. Azoknak, akiknek a kedvező ár mellett a magyar garancia is fontos, hiszen a BluePanther jól vizsgázott a szervizháttért vizsgáló tesztünkön. Azoknak, akik nem akarnak egy logóért plusz pénzeket kifizetni és megfelel az ugyanolyan (esetenként jobb) minőség egy kevésbé ismert gyártótól is, töredék áron.