Teszt: Nokia C3-01 – Klasszikus értékek, érintésre

„Touch and type”
A Nokia „touch and type” telefonok, melyek családjába a Nokia C3-01 is tartozik, ötvözik a régi telefonérzést és funkcionalitást a menü kezelésének érintőképernyős egyszerűségével. A lényege az, hogy nincs szükségünk navigációs gombokra, hanem közvetlenül a képernyőt böködve közlekedhetünk villámgyorsan a menürendszerben, ám a szövegbevitel hagyományosan a számgombok nyomkodásával történik.

Csomagolás, tartozékok
A szokásos környezetbarát, kék Nokia dobozban ezúttal találunk a készülék társaságában egy 1050 mAh akkumulátort, egy sztereó fülhallgatót, és egy régi vágású (nem micro USB, hanem tűs) töltőt. Ennél érdekesebb azonban talán, hogy mit nem találunk, konkrétan nincsen adatkábel és nincsen memóriakártya, amik a környezetterhelés mérséklése okán maradtak ki a csomagból. Ha ez esetleg magyarázatra szorulna bárkinél, egyszerű átgondolni, hogy adatkábelből a micro USB szabvány elterjedésével egy is elég a háztartásba, fölösleges mindenkinek adni egyet a telefonjához a családban, a memóriakártya pedig nem egy drága dolog szerencsére, mindenki meg tudja venni az igényeinek megfelelő méretben, ha egyáltalán szüksége van rá. Valószínűleg töltőt is csak azért kapunk mert a Nokia korábbi beszerzéséből nem kis mennyiség állhat a raktárban, így amíg tart a készlet, kiszórják a régi változatot, de aggodalomra semmi ok, ettől függetlenül a Nokia C3-01 micro USB csatlakozású töltővel is új erőre kap, így a töltési mód opcionálisan választható.

Külsőségek
A Nokia C3-01 megjelenése hibátlan a kategóriájában, nem lehet belekötni. Habár gomb van rajta bőven, mégis a 2,4” méretű kijelző uralja, és teheti ezt úgy, hogy a „touch and type” rendszernek köszönhetően navigációs gombok nem foglalnak helyet. A telefon többi oldalát szemügyre véve felül a csatlakozókat (tűs töltő, audio, micro USB), jobb oldalán pedig a dedikált funkciógombokat (hangerő, billentyűzet lezáró, kamera) találjuk, míg a fém hátlapon az 5 megapixeles kamerába és annak LED vakujába mosolyoghatunk.

Ergonómiailag remekül eltalált, lekerekített sarkok és gömbölyödő, kézbe simuló fém hátlap jellemzi a 111 x 47,5 x 11 mm méretű és 100g tömegű telefont.  A számbillentyűk mérete, megvilágítása, tapintása és nyomáspontja is a lehetőségek felsőkategóriája, az oldalsó dedikált gombok közül pedig egyedül a talán túlságosan is készülékházba süllyesztett billentyűzár gomb igényel némi megszokást, mert eléggé nehezen kitapintható.
Az anyaghasználat a Nokiától megszokott példás minőséget képviseli, egyszerűen élmény kézbe venni. Színekből hármat kínálnak, a hivatalos elnevezések szerint melegszürke, ezüst és khaki-arany közül választhatunk, mind elegáns, akárcsak a dizájn, nem komolytalankodták el az amúgy valóban komoly megjelenésű telefont például holmi rózsaszín opcióval, szerencsére.

Kezelés, tapasztalat, funkcionalitás
A „touch and type” működése a gyakorlatban egy pillanatok alatt elsajátítható, nagyon egyszerű és nagyon gyors kezelést eredményez, ami persze nem meglepő, hiszen a menüben bóklászva épp úgy viselkedik, mint egy hagyományos, teljesen érintésvezérelt telefon, valamint szövegíráskor is remekül működnek a régi SMS-írós reflexek. Ha esetleg elsőre furcsállná az ember ezek kombinációját, vagy idegenkedne is tőle, hamar be kell látnia, mennyire adja magát a régi telefonokon nevelkedett embernek ez módszer.

Az operációs rendszer Symbian, tehát okostelefon kategória, az alap szoftver csomagot tetszés szerint bővíthetjük a Nokia Ovi Áruházból, a kezdőképernyőn elhelyezhetjük legfontosabb widgetjeinket. Egyetlen dolog furcsa talán, de hangsúlyozottan ez is inkább érdekességként jelentkezik a használat során, hátrányt nem szenvedünk miatta. Néhány kivételtől eltekintve (pl. zenelejátszó, rádió) a programok nem futnak párhuzamosan a háttérben, nem tudunk az elindított funkciók között egy gombnyomással váltani, de talán ennek is köszönhető, hogy még véletlenül sem fordulhat elő a rendszer indokolatlan belassulása a túl sok megnyitott alkalmazás következtében, hiszen ilyet ha akarnánk sem tudnánk tenni.

Adatkapcsolatra Bluetooth 2.1, WLAN b/g/n és 10,2 Mbps HSDPA lehet segítségünkre, funkcionalitás terén pedig megkapjuk a kötelezőt: e-mail kiliens, web böngésző, médialejátszó és rádió, stb., de ha valami hiányozna, az OVI Áruházból jórészt ingyenes formában is beszerezhető, mint például a különféle közösségi hálózatok kliens programjai, amikre a Nokia C3-01 alap telepítése nem fektet hangsúlyt amúgy. Ezen kívül, ami persze tudjuk, nem feltétlenül kötelező, de a Nokiától megszoktuk, ebben a készülékben mégsem kapott helyet, az a GPS,  navigációra és helymeghatározásra így nem használható.

További hiányérzetünk lehet a kamerával kapcsolatban, ami van, sőt LED vaku és dedikált gomb is jár hozzá, de tulajdonképpen mégsincs, már ha nem csak fizikai jelenlétét, hanem használati értékét is vizsgáljuk. A fotók minőségén nem látjuk azt, mitől is 5 megapixelesek, sem a színek, sem az élesség nem stimmel, ami alapján a maximum 20 fps és 640×480 felbontásra képes videó felvevőtől sem érdemes csodákat várni.

Ilyen képeket készít

Összegzés
A Nokia C3-01 készülék tehát távolról sem tökéletes, lehetne benne GPS, és a kamera is a „kár érte” kategória (bár ezen talán javít majd egy szoftverfrissítés), de ha félretesszük a maximalizmust, és átgondoljuk az előnyeit, még bőven helyrebillenhet a mérleg. A kártyafüggetlenül 40.000 forint alatti összegért cserébe a Nokia C3-01 esetében hozzájuthatunk egy kifejezetten tetszetős megjelenésű, jó minőségű, könnyen kezelhető, klasszikus értékeket modern előnyökkel kombináló készülékhez, mely tökéletesen alkalmas arra, amire való, ez egy igazi telefon.