Teszt: ASUS Eee PC X101CH – 1 kiló nőiesség

Nem akartam elhinni, hogy lehet akkumulátorral együtt 1 kilogrammos tömegű netbookot gyártani, ami működik. Nem is akármilyet, nagyon kellemeset. Legalábbis első látásra. Na persze, csodát nem kell – nem is lehet – várni, de az igyekezet mindenképpen elismerésre méltó.

Külcsín

Igényes, nem nyekergő műanyag, a felhasználó felőli részen kevesebb, mint 1 centi vastagság, de még az akkumulátornál sem vastagabb 22 milliméternél. Elől a kötelező LED-ek, töltés, HDD, WLAN, Caps Lock.

Jobb oldalon, ahol már van olyan vastagságú a készülék, hogy elfér rajta egy csatlakozó, sorrendben a következők találhatók: egy sztereo fejhallgató-csatlakozó (mikrofon csatlakoztatására nincs lehetőség, arra a beépítettet kell használni), egy USB csatlakozó és egy igen trükkös hálózati csatlakozó (a trükösség abban rejlik, hogy lenyílik a csatlakozó alsó része, hogy beleférjen az RJ-45-ös csatlakozó), valamint a Kensington aljzat.

Bal oldalon szintén a növekvő vastagságnak megfelelően jönnek a csatlakozók, előbb a multi-kártyaolvasó (ez a leglaposabb), aztán egy HDMI csatlakozó, majd még egy USB, aztán a töltő csatlakozója (ami alig vastagabb, mint egy vékony Nokia töltő), legvégül pedig a külső analóg monitor-csatlakozó aljzata. Ezzel véget is ért a dolog, ha csak nem számítjuk bele a tetőn lévő szép, csillogó ASUS logo-t. Az összhatás esztétikailag szép, sajnos azonban a belbecs vizsgálatánál esik pár szőrszál a levesbe.

Belbecs

A legelső és legfontosabb a CPU, ami esetünkben egy Intel Atom D2600-as, 2 magos, 4 szálas processzor. A grafikus megjelenítésért egy Intel GMA 3600-as grafikus kártya felelős, a képet egy 10,1 collos, 1024×600-as felbontású LED kijelzőn jeleníti meg, mely szerencsére matt felületű. Ezért mindenképpen dicséret illeti a gyártót, még ha a képe számomra sajnos túl pixeles, 2012-ben ezért az árért máshoz van szokva az ember.

Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az ASUS mindent annak rendelt alá, hogy olyan gépet alkosson, ami kicsi tömegű, de mégis használható készenléti időt tud produkálni, emellett nem mellékesen használható is minél több dologra. A tesztgépben 1 GB RAM (az alaplapra szerelve, nem távolítható el és nem is bővíthető), 320 GB-os, percenként 5400-at pörgő Hitatchi merevlemez (kettőbe particionálva) valamint b/g/n WLAN, 3.0-s Bluetooth és 100 Mbit/sec-es LAN volt.

Ezek együtt képesek működni közel 5 órát (bekapcsolt WLAN-nal) egy akkumulátortöltéssel, pedig az akksi csak 3cellás, mindössze 2200 mAh-s (csak összehasonlításképpen a Samsung Galaxy Note akkumulátora 2500 mAh-s, igaz, ott más a feszültség), ez azért elég komoly teljesítmény.

Egyáltalán nincsen például a  gépben hűtőventilátor, az ASUS teljesen passzív módon oldotta meg a processzorhő elvezetését. Mondjuk lehet is érezni az elég komoly melegedést még szerényebb használat esetén is, de  végülis működik. A tapipad is jól használható…lenne, ha lenne benne görgetés funkció, ám hiába húzom az ujjamat a pad szélén, nem görget. Elérkeztünk a billentyűzethez. Ez esztétikailag rendben van, a kivitelezés is egészen jó, jó (bár szokni kell) a nyomáspont is, egyetlen bajom a helyszűke miatt összezsúfolt billentyűkkel van a jobb alsó részen.

Ahogy képen is látható a Shift billentyű nagyon (hogy ne fogalmazzak erősen, használhatatlanul) rövid lett, állandóan a felfelé nyilat nyomtam meg (át kell szokni a bal oldali shiftre), szóval itt nagy a zsúfoltság. A folyamatos gépelés (leszámítva, hogy angol billentyűzetes, de magyar kiosztásos a tesztkészülék) megyeget rajta, Skype-olni megfelelő volt.

Itt érünk el oda, hogy tulajdonképpen mire is kell egy ilyen gép? Miért jó, ha csak 1 kilogramm tömegű? Utazáshoz, hogy  hírt adjunk magunkról, hogy megnézzük/megválaszoljuk az elektronikus leveleinket, hogy böngésszünk, esetleg egy-két – nem HD-felbontású – youtube-os video is becsúszik. És ennyi. Bizony ennyi, mert aki többre szeretné használni, az komolyat fog csalódni. Már a Skype is közli, hogy csak sárga  minősítést tud adni a gép sebességére, hiába van webkamera a készüléken, folyamatosan kép/hang átvitelre csak szaggatottan, kompromisszumokkal lesz képes. Kipróbáltam. És tényleg. A HD-video lejátszásának képessége sem igaz, kipróbáltam 1080-as és 720-as mkv-vel egyaránt, előbbinél az első képkockában gyönyörködhettem mindvégig, míg a hang ment alatta, a 720-asnál már volt mozgókép, de erősen szaggatott, élvezhetetlen volt. Ugyanezt tapasztaltam youtube-os HD tartalomnál is.

Sajnos a hangszórója (ami egyetlen db kis csipogó) is inkább csak a rendszerhangok megszólaltatására alkalmas (a képen jobb alul látható), esetleg skype-hanghívásoknál még megfelel az elvárásoknak, többre azonban muszáj lesz egy párezer Ft-os fülest beszerezni.

Szoftver

A gépen előre telepítve a lehető legegyszerűbb 32bites Windows 7 Starter van (állítólag létezik olcsóbb, operációs rendszer nélkül árusított kivitel is), szintén telepítetten több olyan szoftvert kap az ember, amit egyszer megnéz, aztán soha többet nem használ. De talán a felhő-alapú, 3 GB-os ingyenesen biztosított WebStorage az, ami érdekes, bár én inkább veszek egy 32 GB-os pendrive-ot, az offline is elérhető, sokkal gyorsabb és mindig nálam van. De tudom, a felhő meg trendi… Érdemes megemlíteni még az Instant On  nevű progit, ami semmi mást nem tud, mint amit ígér, a fedél felnyitása után 2-3 mp-cel már él az addig alvó gép. Ez tetszett.

Összefoglalva

Aranyos, kissé feminin netbook, az árát – mely szerintem a kiépítéshez képest jelentősen túlárazott – semmiképpen nem éri meg, hiszen – talán kevésbé jól kinéző – Samsungot lehet kapni 10 ezerrel olcsóbban, de aki ad a megjelenésre, az elégedett lesz vele.