Manapság pedig a 100-150 különböző TV-csatorna sem kirívó, alap lett a színes kép, a sztereo hang, egyre több csatorna sugároz végre 16:9-es formátumban, szaporodnak a HD-csatornák és már kopogtat a 3 Dimenziós televízióadás is. Tulajdonképpen azt lehet gondolni, hogy itt a vége, tovább nem nagyon van hová fejleszteni már, az ember érzékszerveit szintetikus úton szinte 100%-osan be lehet csapni (a szaglás kivételével) egy szál dróton érkező digitális adathalmaz a forrással megegyezővé visszaalakításával.
És ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha az informatikai forradalom, az internetezés, az e-mailezés betörne a nagyszoba televziókészülékébe is! Bár ez ma még teljesen gyerekcipőben jár, várható, hogy lesz belőle valami. Az elnevezés a SmartTV, a cél, hogy sokkal okosabb legyen a TV-készülékünk, mint eddig. A helyzetet viszont rontja, hogy nagyon sokan túl vannak már a lapos TV-re átálláson és mivel ilyen értékű cuccot nem 1-2 évre vesz az ember, a SmartTV-k nagyon sok embernek “holtidőben” jelentek meg.
Rájuk gondolt az LG az idén januárban bejelentett Smart TV Upgrader nevű eszközzel, rögtön két változatban, egy fullos és egy olcsóbb verzióban. Hozzám a fullos került tesztre, teljes néven az LG SP820 Smart TV Upgrader.
Hihetetlenül egyszerű és logikus a működése, a 230 V-os hálózati csatlakozáson kívül semmi más nem kell hozzá, mint egy RJ45-ös netkábel, vagy ha nem akarjuk áthúzni a szoba közepén, akkor a WLAN-kapcsolat is megteszi, persze jóval kisebb sebességgel. Ennyi a bemenet, a kimenetet pedig egy HDMI kábel jelenti, amivel a (Full)HD TV-nkre kell csatlakoztatni.
Ezen két csatlakozón kívül van még egy optikai digitális audiokimenet és 2 db USB-csatlakozó rajta.
Sajnos semmilyen leírást nem kaptam hozzá, egy sima fehér dobozban érkezett, egyetlen db DVD-vel, amin egyedül a Nero MediaHome volt, így nekem kellett mindent kipróbálgatni, ezért biztosan lesz sok olyan dolog, amit kihagyok, elnézést érte előre is.
A kezdőképernyőn nagyjából minden látható is, ennyi minden közül lehet választani, sajnos magyar területen erősen foghíjas az elérhető tartalom, egy része fizetős, amire a teszt kedvéért nem voltam hajlandó befizetni, más része pedig csak coming soon… feliratig jut. Olyan szolgáltatások is elérhetők rajta, mint a Vudu, az Amazon Direkt és CinemaNow. Sajnos azonban ezek sem kishazánknak készültek.
Ami használható viszont, az a DLNA (az LG-nél Plex-nek nevezik) és a netböngésző. Jópofa, ahogy az egy kicsit a Wii-hez hasonló távirányítóval rajzoljuk az elefántfenekeket a levegőbe, miközben a qwerty-billentyűzeten nyomogatjuk be az URL-t.
Gyakorlatilag teljes értékű webböngészőt tartalmaz, de sajnos az egér-/billentyűzetkezelésnél jóval körülményesebb a kezelése. Ehhez hozzájön még, hogy nagyon lassú az egész, egy 7-8 éves lassú számítógép is a többszörösét tudja sebességben. Valószínűleg egyedi probléma volt nálam, hogy a vissza gomb megnyomásánál 5-ből 3-szor fekete képernyőt kaptam az idők végezetéig, csak a készülék ki-bekapcsolása oldotta meg az előállt problémát.
Elvileg 3D-s tartalmak is megjeleníthetők vele (két ikon is látható a kezdőképernyőn), azonban sajnos ezek egyrészt fizetősek voltak, másrészt 3D-s TV hiányában amúgy sem tudtam volna tesztelni. Tulajdonképpen az igazi problémám ezzel a kütyüvel az, hogy olyan valamiért ad ki az ember pénzt (még ha nem is annyira egetverően sokat), ami nekünk, magyaroknak, magyar nyelven szinte semmit sem nyújt ma még pluszban (ez később remélhetőleg változni fog).
Ha valakinek van folyamatosan működő számítógépe, amire feltelpített egy DLNA-szerver programot, akkor természetesen mindjárt más a helyzet, azzal kiválóan együtt tud működni, minden DLNA-képes eszköz képes mindegyikkel kapcsolódni, a SmartTV Upgrader készülék segítségével bármelyik TV-vel meg lehet jeleníteni a szerveren tárolt képeket, videókat, zenéket.
Összefoglalva tehát egy útkereső készülékkel ismerkedhettem meg a teszt során, aminél maximálisan kütyümániásként sem éreztem azt a bizsergést, amit szoktam általában, hogy birtokolnom kellene egy ilyet.