3D-s tévét teszteltünk

2010 végén még a japán gyártó egyik legfejlettebb kétdimenziós modellje járt nálunk, de már akkor a levegőben lógott egy 3D-s megjelenítésre képes készülék „bevizsgálása”. A Sharp ugyanis még a 2010-es berlini IFA-n bemutatta 3D-s televízióit, melyek egyikét, a méretben kisebb Aquous LC-46LE925E modellt volt szerencsénk kipróbálni az elmúlt néhány napban. Habár a készülék egyértelműen a 3D-s őrület meglovaglására született, egyéb, szintén fontos újítások is helyt kaptak benne. Ilyen például a négy alapszínes Quattron technológia, mely most először dolgozik három dimenzióban, és amely a Sharp X-Gen paneljének köszönhetően teszi még színtelibbé a filmek, sorozatok, televíziós műsorok megtekintését.

Mit rejt a doboz?
A 46 colos, azaz 117 centiméteres képátlójú tévé csomagolására az elborzasztó 39,5 kilogrammos értéket írták, és tény: a kartondoboz dögnehéz. A készüléket – üzembe helyezését követően – tipikusan nincs kedve többé megmozdítani az embernek. Ezelőtt azonban még vár egy kis szerelés az újdonsült tulajdonosra, ugyanis a Sharp – szokás szerint – a fekete-átlátszó talapzatot külön, a panel mellé állítva csomagolta be. Érthető a koncepció, hiszen így foglalja a legkisebb helyet szállításkor, de a készülék hátlapjára felcsavarozni a szintén nem lepkesúlyú talpat egyáltalán nem leányálom.

Mit találunk még a csomagolásban? Természetesen egy távirányítót (elemekkel), néhány, egyéb szórakoztatóelektronikai eszközzel való kapcsolódást biztosító kábelt (HDMI továbbra sincs készleten), illetve pár vaskos, termékismertető könyvet (magyar nyelven is). No és egy aktív rekeszes (active shutter) szemüveget, mivel a televízió csak ennek segítségével képes becsapni az emberi agyat, és azt az illúziót kelteni, hogy három dimenzióban jelennek meg szemeink előtt a filmek (erről picit később még lesz szó).

Elegáns külső
Mielőtt azonban rátérnénk a 3D-re, vizsgáljuk meg magát a készüléket! A Sharp jó munkát végzett, ami a karcsúságot illeti: 1 milliméterrel 4 centiméter alatt marad a vastagsága. Ez többek között a LED-es háttérvilágításnak (Edge) köszönhető, mely egyben a fogyasztásra is jó hatással van. A panel lekerekített sarkokkal bír, melyeken sajnos azonnal meglátszik minden ujjlenyomat. Érdemes puha ronggyal letakarítani róla a maszatokat, miután üzembe helyeztük. A kijelző közepén, alul, a már megszokott fehér nyíl jelzi, ha a készülék bekapcsolt állapotban van, a jobb alsó sarokban pedig különböző információs LED-ek és vezérlőszervek (hangerő, csatornaváltó stb.) kerültek.

Hátlapján találjuk a készülék bekapcsológombját, illetve a csatlakozókat. Utóbbiakból bőven el van látva a tévé: analóg antenna, műholdas antenna, RGB, RS-232, digitális hangkimenet, fejhallgató csatlakozó, hangbemenet, 10/100 megabites Ethernet port, D-Sub – no és természetesen a HD-s tartalmakhoz HDMI (1.4) csatlakozó hegyek (pontosabban négy darab). Mert azt talán említeni sem kell, hogy a televízió full HD, azaz 1920×1080 pixeles felbontást is támogat. Ehhez a részletességhez pedig leginkább egy HDMI kábelen csatlakoztatott Blu-ray (vagy más, HD-s) lejátszó dukál.

Természetesen egy USB port is rendelkezésre áll, ha pendrive-ról akarnánk fényképeket nézni, vagy külső merevlemezt akarnánk csatlakoztatni. Sőt, az univerzális soros busz támogatása révén Wi-Fi hálózatba is csatlakozhat a készülék: az ehhez mellékelt adaptert csak be kell dugni a hátlapon található USB portba. Emellett még SCART csatlakozós lejátszókkal is megbirkózik (adapteren keresztül), illetve PCMCIA slottal is rendelkezik.

A kijelzőnapelt pár csavar és egy fémidom segítségével rögzíteni kell a szélein átlátszó, egyébként pedig feketére fújt üvegtalphoz. Elsőre kicsit rémisztőnek tűnhet, hogy alig négy csavar fogja a nehéz panelt; ez vészesen kevésnek tűnik, de két hétig tartó tesztünk alatt sziklaszilárdan állt a helyén készülék, meg sem próbált a padlón laposkúszásban menekülni. Aki még a talp 34 centiméteres mélységét is sokallja, az természetesen falra is szerelheti a készüléket; ehhez minden feltétel adott. Azért előtte nem árt tájékozódni, milyen téglába is fúrjuk a lyukakat, nehogy a belerakott tiplik egyszerűen kicsusszanjanak – kétségtelenül látványos, de drága mulatság lenne végignézni a panel bedőlését.

Sokat tudó belső
A 200 Hz-es technológiát támogató LC-46LE925E megbirkózik az SD tartalmakkal (analóg tévéadások, DVD-k, Xvid filmek), de vétek ilyesmire pazarolni a készülék erejét. Sőt, igazából még „csak” full HD-ra is, hiszen azért van a háromdimenziós megjelenítés, hogy használjuk.

Amint már említettük, a készülék aktív rekeszes szemüveggel biztosítja a megfelelő élményt, enélkül – 3D-s film lejátszása esetén – olybá fog tűnni a látvány, mintha szellemképes lenne. A technika a következő elven működik. Maga a kijelző egymás után jeleníti meg külön a bal és külön a jobb szemnek szánt képi tartalmat – értelemszerűen ezek között van némi eltérés, ettől lesz „szellemképes” szemüveg nélkül a látvány. A kijelző megjelenítésével összhangban a szemüveg mindig eltakarja az egyik szemet, így értelemszerűen a bal szemhez igazított képet csak a bal szemünk fogja látni, a jobb szemhez igazítottat pedig csak a jobb. Ha ez a folyamat – a szemek váltakozó eltakarása – kellően gyorsan történik, akkor az eltakarás tényét látószerveink már képtelenek megfelelően feldolgozni; agyunkba olyan képet küldenek el, melyet az háromdimenziósnak értelmez. Valahogy így:

A készülékhez csomagolt szemüveg belső energiaforrással működik (ettől aktív). Sajnos a benne levő elemek nem utántölthetők, sem USB-vel, sem külön töltővel. A parányi gombelemeket cserélni kell, ha lemerültek. Ehhez egy parányi csavarhúzó szükséges, amivel az elemet védő burkolat (és annak csavarjai) eltávolítható – nem éppen kényelmes megoldás. Ugyanakkor pozitívum, hogy a szemüveghez több méretben is csomagoltak orrcsiptetőt, így a kisebb-nagyobb szaglószervvel rendelkezőknek nem kell mérgelődnie a teljesen egyen kialakítás miatt. A használat közben való véletlen leverést pedig a szemüvegszárra erősített fekete zsinór akadályozza meg.

Ha rendelkezünk 3D-s Blu-ray lemezzel és vele megbirkózó lejátszóval (mi ehhez a japán vállalat BD-HP90 modelljét kaptuk kölcsön), akkor nincs is további kérdés, hogyan lehet előcsalni a háromdimenziós hatást. Viszont ha nem, és napjainkban ezek a tartalmak vannak többségben, akkor sem kell feltétlenül lemondanunk a 3D-ről. A Sharp tévéje ugyanis képes a 2D-s tartalmak „felskálázására”, vagyis lejátszás közben valós idejű felkonvertálásra. Ezt gyakorlatilag bármilyen 2D-s tartalommal megtehetjük, ráadásul igen könnyen: a távirányítón dedikált gombot kapott a 3D-re konvertálás funkciója. Megnyomásával kiválaszthatjuk, hogyan akarjuk három dimenzióssá tenni a képi tartalmat, és voilá.

Azaz inkább csak voi. Vagy még inkább csak v. Ez a funkció ugyanis játéknak jó, de meg sem közelíti az eredetileg is 3D-sre szánt tartalmak megjelenítésekor tapasztalt látványt (IMAX mozi szintről pedig ne is álmodjunk). Egymástól élesen elkülönülő képi tartalmak (jellemzően rajzfilmek) esetében egészen jó hatást tud elérni, de például gyors mozgásokat tartalmazó akciófilmeknél értelmetlen bekapcsolni.

Ha minden klappol, akkor meglepően szép 3D-s kép tárul szemeink elé. Az LC-46LE925E háromfokozatú skálán teszi lehetővé a fényerősség változtatását, melyből a sötét verzió tapasztalataink szerint felejtős (a szemüveg elég sokat levesz a tévé fényerejéből). Nagyobb fényerősség mellett viszont jól látható, éles képeket produkál a japánok tévéje, bár hajlamos crosstalkra. A jelenség a két szemnek szánt különböző képi tartalmak „keveredését”, „szellemképesedését” jelenti akkor is, ha a tévét néző viseli a szemüveget.

Extrák
Maradjunk még egy kicsit a képi látványnál! Mint említettük, a fényerő növelésével a 3D-s megjelenítés is jobbá válik, ennek azonban ára van. Ára van, mégpedig a fogyasztás oltárán kell áldoznunk: annál többet „eszik”, minél magasabb a fényerő. A készülék standard beállítások mellett ugyanakkor meglepően keveset, 110 watt körül fogyaszt, amit az Eco mód alkalmazásával jónéhány wattal lejjebb szoríthatunk. Amíg nem zavaróan sötét a kép, érdemes alkalmazni a különböző fokozatokat, bár tapasztalatunk szerint az Advanced Eco már túl sötét (ekkor viszont beéri átlagosan 70 wattal). Természetesen legtöbbet 3D módban fogyaszt, ilyenkor 130 wattot is mutatott fogyasztásmérőnk.

Érdemes még említést tenni beépített 8 GB-os tárterületéről. Ez nem tűnik soknak (és nem is az), de arra a feladatra, amire a japán mérnökök kitalálták, pont megfelel. Általa lehet szünetet tartani az élő lejátszásban, vagy timeshifting módra váltani. Sajnos tévéadásokat időzítetten rögzíteni nem képes a készülék.

A fentiekért persze nem meglepő módon elég komolyan ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. Az általunk is tesztelt, 46 colos modell az olcsóbb, jelen pillanatban valamivel 600 ezer forint alatt lehet hozzájutni egy példányhoz. A 60 colos változat ára alulról nyaldossa az 1 millió forintot. Ezek az árak azonban sokáig nem tarthatók, véleményünk szerint hamarosan érezhető áresésre lehet számítani a kategóriában.