Egy hétre kölcsönkaptuk az Apple új, negyedig generációs iPodjait, konkrétan a Touch, a Nano és a Shuffle változatot (utóbbival kapcsolatos tapasztalatainkat itt osztottuk meg). Nomen est omen, mondta Julius Cezar népe, ám ebben az esetben nem áll a mondás: a Nano, nevével ellentétben nem a legkisebb modell.
Ugyanis – szemben a Shuffle-lel – ezt az iPodot az Apple ellátta egy kijelzővel. Igaz, meglehetősen picikével: a nálunk járt sötétszürke változat 1,5 colos LCD-t kapott. Mire is elég ez a kevesebb mint 4 centiméteres méret? Erre majd később térünk ki, de annyit már most elárulunk, hogy az almás vállalat egyszerre több érintés kezelésére képes panellel szerelte fel ezt a modellt.
Ahogy az összes többi iPodnál, úgy a Nano esetében is a csomagolás lejátszó alatti picike terébe zsúfolták a kiegészítőket. A standard fehér Apple-füles mellett egy külön USB-s táp/adatkábelt is kapunk hozzá. Valamilyen ismeretlen okból vezérelve a mérnökök itt nem ragaszkodtak a Shuffle-nél alkalmazott okos megoldáshoz: míg a fülhallgató szabványos mini-Jack csatlakozót használ, addig az USB-kábelhez egy külön 30 tűs csatlakozó dukál. Ezen felül még egy képekkel illusztrált, de velős, alig pár oldalas felhasználói útmutatót tartalmaz a műanyag doboz.
Nagy pozitívuma a készüléknek, hogy a többi változathoz hasonlóan ez is töltött akkumulátorral kerül a felhasználóhoz, vagyis akár azonnal használható – persze, csak miután elvégeztük a telepítési és zenemásolási lépéseket. Az első bekapcsolást követően ki kell választani a használandó nyelvet, ami között a magyar is megtalálható. Már ennek során látszik, hogy a felbontás szinte tökéletes (ezt a 240×240 pixeles részletességnek köszönheti), kis túlzással azt írhatnánk, hogy nem sok különbség van a rá ragasztott matrica és a kijelző nyújtotta kép között. Ugyanakkor a betekintési szög hagy még kívánnivalót maga után; igaz, ilyen pici méretben nem okoz gondot mindig szemből nézni az LCD-t.
Biztos kevesebb ideig bírja szuflával, mint a Shuffle – gondolhatnánk, de ez nem igaz. Egyrészt a nagyobb méret miatt nagyobb lítium-ion akkumulátor kerülhetett bele, másrészt pedig az Apple mérnökei „képernyővédőt” alkalmaztak a kis lejátszónál. Ez konkrétan annyit jelent, hogy pár másodpercnyi érintésmentes időszak után a Nano automatikusan leveszi a fényerőt, majd további néhány másodperc után kikapcsolja az LCD-t. Ilyen állapotban megszűnik a kijelző fogyasztása, a nagyobb akku miatt viszont tovább – az Apple állítása szerint akár 24 órán keresztül – bírja egy töltéssel.
Önkéntelenül is összehasonlítható a Nano a Shuffle-lel, hiszen ugyanazon koncepció szülötte mind a két iPod. Jelen cikkünk alanya is rendelkezik például csiptetővel, aminek segítségével ruhánkra rögzíthetjük a kis lejátszót. Igaz, a Nano majdnem dupla olyan „nehéz”, mint kistestvére, de 21 grammos tömege még mindig nagyon kényelmesen használhatóvá teszi.
Begombolva
Tekintve, hogy érintőképernyős médialejátszóról van szó, mindössze három gomb került a készülékre. A képernyő be- és kikapcsolására szolgáló fémlapocska mellett a hangerőt változtathatjuk külső kezelőszervekkel – és finito, ahogy az olaszok mondanák. Minden egyéb funkciót ugyanis vagy az érintőképernyővel, vagy rázással érhetünk el.
Tekintélyes méretű tárterületet kapott a lejátszó, 8 és 16 GB-os modell létezik (nálunk utóbbi vendégeskedett). Ekkora területre már nagyon komoly zenei gyűjtemények is felhalmozhatók, persze az iTunes telepítését és használatát most sem ússzuk meg. A nagymennyiségű dal eltárolásából következően sokkal több értelme van például a véletlenszerű lejátszásnak. A dalok között a kijelző érintése nélkül, pusztán a készülék megrázásával válthatunk. És ezt szó szerint kell érteni: egy apró mozdulattal elindíthatjuk a következő, véletlenszerűen választott zenét. Emellett jobban domboríthat a Genius mix funkció is: a kis iPod szoftvere automatikusan képes kiválasztani és aztán lejátszani az azonos stílusba illeszkedő dalokat.
Amit érdemes még megemlíteni zenevonalon: tud normalizálni (vagyis nem fogja egy halk dal után a következő, hangosabb szétrepeszteni a dobhártyánkat), sokféleképpen hangszínt szabályozni, és hangáttűnésre is képes. Hatalmas piros pont, hogy ebbe a modellbe már jutott rádió, így ha elunjuk zenéinket (ami ekkora tárterület esetén azért elég sokára következik be), pár mozdulattal átállhatunk rádióhallgatásra.
Apropó, mozdulatok! Az iPod Touch-ról ismerős kezelőfelület köszön vissza, csak kisebb méretben. Az érintéssel vezérelhető felület egyszerre négy ikont tartalmazhat, rajta keresztül érhetjük el a legtöbb funkciót. Többek között „beletekerhetünk” a számokba, megváltoztathatjuk a lejátszás sorrendjét, beállíthatjuk/megtekinthetjük a dátumot és az időt. Sőt, extra szolgáltatásként még lépésszámlálója is van: a kis készüléket gravitációs-gyorsulás érzékelője révén akár edzéshez is használhatjuk. Ha Nike futócipőt húzunk lábunkra, akkor a cipőbe rakott érzékelővel pontos képet (ritmus, idő, távolság) kaphatunk futóteljesítményünkről.
Jó-jó, de…
Tény, hogy sokkal részletesebben beállítható a grafikus kezelői felületnek köszönhetően a kis eszköz, de ha ezt egyszer megtettük, viszonylag ritkán fogjuk használni az LCD-t. Cserébe viszont mélyebbre kell a pénztárcánkba nyúlni: a 8 GB-os változat ára 45 ezer forinttól indul, míg a 16 GB-os verzióért legalább 10 ezer forinttal többet kell leszurkolni a pénztárnál (kereskedői árak összehasonlítása). Ha tehát rászántuk magunkat az újgenerációs iPod megvásárlására, érdemes előtte megfontolni, mi a fontos, és annak megfelelően választani.
Végül néhány technikai adat: az új iPod Nano 37x41x9 milliméteres fizikai paraméterekkel rendelkezik. 20 és 20K Hz közötti frekvenciaátvitelt támogat, de egyrészt a fülhallgató nem vetekszik egy elit márkás fülessel, másrészt a tömörített daloknál talán nincs is értelme ilyen széles spektrumnak. AAC, védett AAC, konstans és változó bitrátájú MP3, Apple Lossless, AIFF és WAV formátumú dalokkal egyaránt megbirkózik.