Connect with us

technokrata

240 milliárd euró kárt okozunk a zeneletöltéssel?

Smart home

240 milliárd euró kárt okozunk a zeneletöltéssel?

2015-ig 1,2 millió ember azért nem kaphat munkát vagy veszti el állását Európában, mert nem akarunk zenét vásárolni. Rossz-rossz-ROSSZ!! Értem?!

Az Európa Parlament határozottan állást foglalt az internetes kalózkodással szemben, jött a napokban történteket méltató közlemény a MAHASZ-tól. A jogvédők üdvözölték a lépést, mivel – Frances Moore, az IFPI ügyvezető igazgatójának szavaival élve – „a kalózkodás jelentős mértékben veszélyeztet európai munkahelyeket, és közvetlen akadályt jelent a legális üzleti vállalkozások számára a zene-, könyv-, film- és további iparágakban. A Parlament felismerte, hogy a kormányok nem tudnak önállóan szembeszegülni ezzel a veszéllyel.”

De mi is történt pontosan az elmúlt napokban? Az európai honatyák nagy többséggel elfogadták a Szellemi Tulajdon Belső Piaci Védelméről szóló jelentést, amely az egyes tagállamok kormányai számára pontos jogi kereteket megállapító, a szellemi termékekkel szembeni online jogsértéseket szankcionáló törvénykezésre szólítja fel az Európai Bizottságot.

Durva számok
2010 márciusában a Tera nevű független tanácsadó szervezet jelentést készített a főbb szakszervezetek (UNI, MEA, FIA) támogatásával, amely kimutatta, hogy a kalózkodással szembeni fellépés elmaradásának költsége 2015-ig várhatóan több, mint 1,2 millió elvesztett munkahely és 240 milliárd euró fölötti bevételkiesés a kreatív iparágak összessége számára. A főbb kreatív iparágak már önmagában a 2008-as évben is több mint 185 ezer munkahelyet vesztettek és 10 milliárd euró fölötti bevételkiesést szenvedtek el a kalózkodás következtében.

Ha Magyarország és az EU teljes lakosságának arányára vetítjük a fenti számokat, azt láthatjuk, hogy Magyarországon a kreatív iparágak (zene, film, könyv, szoftver stb.) összesen kb. 4,8 milliárd euró, vagyis több mint 1300 milliárd forint bevételkiesésre számíthatnak 2015-ig. A károsultak között a zeneipar több ezer szereplőjét is megtaláljuk, köztük szerzőket, előadókat és hangfelvétel-előállítókat egyaránt.

Akármilyen finoman fogalmaz is a közlemény, legegyszerűsítve arról van szó, hogy a jogtulajdonosok tolvaj bandának tartanak nagy általánosságban mindenkit, hiszen fél évtized alatt képesek vagyunk 1300 milliárd forint értékben könyvet, zenét és filmet lopni. Szinte csodaszámba megy, hogy egyáltalán születik még új szellemi alkotás, adott hangot vélekedésének Dr. Musinger Ágnes, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének igazgatója: „A Gallo jelentés [..] az online kalózkodás által okozott hatalmas károkra igyekszik felhívni a Parlament és a Bizottság figyelmét, és egyben rávilágít arra, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet felszámolása érdekében korszerű, hatékony jogi eszközöket kell biztosítani a kárt elszenvedő jogosultak számára.”

Ám a „legviccesebb” megállapítás nem is a célközönség kriminalizálásában, a zenerajongók elidegenítésében rejlik, hanem a közlemény utolsó bekezdésében. Íme:

A zene-, könyv- és filmipar üzleti működését folyamatosan alakítja az online világhoz való alkalmazkodás jegyében. Több mint 400 legális online zenei szolgáltatás létezik világszerte, ezek közül 250-nél is több Európában, s összességében 12 millió fölötti az elérhető dalok száma. Ezek a szolgáltatások jelentős, folyamatosan növekvő tőkebefektetést igényelnek, jövedelmezőségüket, hosszabb távú fenntarthatóságukat és működésüket ellehetetleníti azonban a hatalmas mértékű digitális kalózkodás.

Grétsy László tanár úr örökbecsű mondatát aljas módon plagizálva: álljunk meg egy szóra! Aki még nem vált a kereskedelmi televíziózás zombijává, elgondolkodhat rajta, hogyan is lehet annyira siralmas helyzetben a zeneipar. Az internetes kalózkodás pöppet régebb óta létezik, mint fizetős online zeneszolgáltatás, Napster még rémlik valakinek? Az azóta – egyébként valóban üdvözlendő módon – elszaporodó legális lehetőségek mind úgy nőttek ki a digitális talajból, hogy közben „dühöngött” a kalózkodás (Kazaa, Limeware, majd bittorrent, rémlik?). Hogyan történhet akkor, hogy a hosszú évek óta létező fizetős letöltő-szolgáltatások ellehetetlenülni készülnek a „hatalmas mértékű digitális kalózkodás” miatt? Miért eszközölnek a kiadók „folyamatosan növekedő tőkebefektetést”, ha azok nem térülnek meg?

Őszintén, kedves olvasó, rakna milliárdokat olyan buliba, amiből nem hogy haszon nem jönne vissza, de még csak a befektetés összegét sem látná viszont? Vagy csak arról van szó, hogy már nem elég a (fizikai/online) bolti eladás, a lassan már a zenélő képeslapokra is rákerülő hologramos matrica, a média jogdíjakkal való megsarcolása, még több pénz kell a jogtulajdonosoknak? Félreértés ne essék, a szerzőket, a dalszövegek íróit, előadóit igenis megilleti munkájuk ellentételezése, de azon keresztül talán nem a zenerajongók elkárhoztatásán keresztül vezet az út…



Szólj hozzá!

További Smart home

Technokrata a Face-en

Tesztek