Connect with us

technokrata

Kipróbáltuk a legkisebb iPodot

Smart home

Kipróbáltuk a legkisebb iPodot

Nagyon szubjektív tesztünk az Apple új médialejátszójáról.

Egy hétre kölcsönkaptuk az Apple új, negyedig generációs iPodjait, konkrétan a Touch, a Nano és a Shuffle változatot. Mindháromról írni fogunk (a Nano modellről készült cikkünk itt olvasható), elsőként az utóbbi modellt nézzük meg közelebbről!

apple iPod-shuffle-vs-nano-vs-touch.jpg

Shuffle, Nano és Touch – egymás mellett a negyedik generáció

Személy szerint egy ideje már kétsége vonom a modern mobiltelefonok (okostelefonok, ha úgy jobban tetszik) korában egy képernyő nélküli, apró médialejátszó létezésének értelmét. Nincsen rá szükség, hiszen az ember úgyis magával hordja mobilját, amin meg ott az integrált lejátszó, plusz akkora memóriakártya, amekkorát nem szégyell bele vásárolni. Miért „cipelnék” még egy elektromos eszközt?

A jeget tavaly karácsonykor kezdte megtörni a húgom, akinek kifejezett kérése volt egy ilyen mütyür. Indoklása szerint sportoláshoz jóval kényelmesebb, mint egy telefon, futáshoz meg kifejezetten ajánlott. Habár napi rendszerességgel nyúzom magam a futópadon, eddig sosem hiányoltam a fülemből dübörgő zenét. De ha már adott a lehetőség, tegyünk próbát vele! Az elgondolást tett követte, és a gyakorlati próbát megelőző este kicsomagoltam a mindössze 12 grammos, bélyeg méretű eszközt. Zenét rá, és nyomás! (Az akku ugyanis dicséretet érdemlően, már fel volt töltve.)

Vagy legalábbis ez volt a terv. Hiába dugtam bele ugyanis a hozzá adott picike USB kábelt a gépbe, másik részét pedig az iPodba (utóbbit cselesen úgy alakították ki, hogy ide kell csatlakoztatni a fülhallgató mini-Jack bemenetét is, újabb piros pont), józan paraszti észnek ellentmondóan iPodra nem lehet „csak úgy” feltolni a zenegyűjteményt. Kell neki az iTunes, anélkül bármit is másolunk rá, csak az egy idő után kissé ridegen hangzó „Please use itunes to sync music to this ipod” szöveget ismételgeti a lejátszó.

Apple ipod Shuffle szines.jpg

Egy személyes megjegyzés: kifejezetten háklis vagyok arra, amikor „holmi programok” fel akarják magukat telepíttetni a Windows-ra, ami minden fejlesztés, Microsoft-ígéret ellenére egy idő után akkor is belassul, ha rendszeresen karbantartjuk. Nem jó szívvel, de rákattintottam az iTunes beszerzésére, ami újabb meglepetést tartogatott: a „szeretetcsomag” magával hozta a QuickTime-ot is. Telepítéskor ráadásul fel sem kínálta annak lehetőségét, hogy utóbbit hadd ne már. Választás nem lévén, kattintgattam a Next-Next-Finish ösvényén tovább (hogy miért kellett az installálás során még az Outlookot is bezárni, rejtély), végül felkerült az iTunes a PC-n (szerintem az ilyen mondatok leírásakor Jobs még mindig csuklik egyet Cupertino-ban).

Nem vesztegetnék több időt a telepítésre: innen már további bonyodalmak nélkül ment a dalok felmásolása a kis eszköz 2 GB-os memóriájára (ami persze se nem bővíthető, se nem cserélhető). Sőt, az iTunes előzékenyen még figyelmeztetett is, minden egyes másolásnál, hogy ne húzzam le az iPodot, amíg tartanak a file-műveletek.

Másnap reggel, a futópadra felállást követő nagyjából ötödik percben jött az isteni megvilágosodás, és ezúton meg kell követnem mindenkit, akit eddig leszóltam a hasonló lejátszók vásárlása miatt: tényleg van értelme! Aki egy kicsit is aktívabban sportol, tisztában van azzal a ténnyel, hogy sokkal többet bír az emberi szervezet, ha ritmusosan, ütemre végezzük a gyakorlatokat, és nincsen ez másként a futásnál sem. Megfelelő zenékkel pedig könnyen kialakítható, tartható egy olyan ütem, amiben az ember szárnyakat kap. Én legalábbis úgy éreztem, hogy ennyire jól még sosem ment az edzés, és ebben nagy szerepe volt a kicsi iPodnak is.

Apple ipod Shuffle futas kozben

Ugyanakkor nem egyértelműen pozitív a kép. Sajnos az Apple nem szerelt távirányítót a fülesre, így hiába egyértelmű a kör alakú gombok elrendezése, az az intenzív testgyakorlás során túlságosan messze van. Ráadásul a drót ide-oda lebeg, ami szintén zavaró. Ha viszont bebújtatjuk a póló alá, ki tudja, meddig bírja a fehér műanyag az izzadtság savas hatásait – én ezért inkább a szabadon kalimpálást választottam. Hiányoltam még egy rádiót is, jól jönne, ha megunjuk a saját dalokat.

Begombolva
A hangvezérlő gombok (lejátszás/felfüggesztés, hangerő növelés/csökkentés, előző/következő dalra lépés) a csiptetővel átellenes oldalra kerültek, az Apple mérnökei pedig a fülhallgatónak és a töltést/akkuállapotot jelző LED-nek is helyt adó burkolatrészre tervezték a VoiceOver gombját (ennek megnyomásával meghallgathatjuk az aktuálisan lejátszott dal előadójának nevét és címét). Illetve ugyanitt található a kétfokozatú bekapcsológomb: a csúszkát félig eltolva az iPod egymás után játssza le a zeneszámokat, teljesen elcsúsztatva pedig véletlenszerűen (angolul shuffle, és így már ki is derült, honnan kapta a nevét).

Ezt és az iTunes-erőszakot leszámítva príma kis eszköz az iPod Shuffle, picivel kevesebb mint 17 ezer forintért. Apple-mániásoknak még külön matricát is csomagoltak a műanyag dobozba, ha esetleg valakinek nem lenne elég almás logó otthonában, irodájában. Ötletesen még egy – igaz, nagyon tömör – használati útmutató is helyet kapott a csomagolásban, sajnos csak „külföldiül” (angolul, olaszul); de az itthon forgalomba hozott modellekben minden bizonnyal magyar nyelvű tájékoztatót is találunk majd.

Végül az adatmániásoknak egy rövid technikai ismertető: 29x31x9 milliméteres méretekkel rendelkezik a Shuffle, amibe belefért a 2 GB-os memóriaalapú tárhely és a lítium-ion akkumulátor is, mellyel elméletileg maximum 15 órányi üzemelésre képes a lejátszó. 20 és 20K Hz közötti frekvenciaátvitelt támogat, de egyrészt a fülhallgató nem vetekszik egy elit márkás fülessel, másrészt a tömörített daloknál talán nincs is értelme ilyen széles spektrumnak. AAC, védett AAC, konstans és változó bitrátájú MP3, Apple Lossless, AIFF és WAV formátumú dalokkal egyaránt megbirkózik.



Szólj hozzá!

További Smart home

Technokrata a Face-en

Tesztek