A 8 GHz-es processzor

Olvasóink közül bizonyára sokan hallottak már az overclocking (magyarul túlhajtás vagy tuning) néven említett jelenségről: a CPU/GPU/memória órajelének előírt értékét „piszkálják meg” vállalkozó szelleműek, hogy egy kis extra erőt nyerjenek. Előnye, hogy nem kell új hardvert venni, szerelgetni (feltéve, ha az alkalmazott hűtés még bírja a pluszterhelést), hátránya ugyanakkor, hogy instabillá válhat a rendszer, ráadásul az esetlegesen megnövelt feszültség nagyobb hőtermelést is jelent.

Ennek ellenére sokan vágnak bele egy kis túlhajtásba, páran pedig igen extrém határokat döntögetve végzik ezt a tevékenységet. Az Xtremelabs.org overclockerei például a minap rekordot is döntöttek: 8,2 GHz-es (egészen pontosan 8199,5 MHz-es) órajelet sikerült elérniük egy Intel processzor segítségével. A szerencsés példány a chipgyártó egyik legolcsóbb modellje volt: a Celeron D 347 modelljének egyik darabja tudta felmutatni ezt a teljesítményt.

A még Netburst microarchitektúrára alapuló CPU 65 nanométeres gyártási eljárással készült, és hivatalosan 3,06 GHz-es órajelet kapott a gyárban. Egy módosított, P35-ös chipkészlettel szerelt DFI LanParty UT P35 alaplapba helyezve és OCZ memóriákkal megtámogatva azonban szárnyakat kapott. Ehhez persze az is kellett, hogy a tuningbajnokok lecseréljék a léghűtést, és a hagyományos folyadékalapú rendszereket rögtön átugorva folyékony nitrogént alkalmazzanak.

Az eredmény pedig magáért beszél: a 8,2 GHz lett a legmagasabb CPU-frekvencia, ami valaha is hitelesített adatként bekerült a processzorokat monitorozó CPU-Z szoftver adatbázisába. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy az extrém túlhajtással létrehozott konfiguráció igazából használhatatlan: folyékony nitrogén házi környezetben nehezen szerezhető be / tartható folyékony állapotban, nem is beszélve a számítógép teljes inmobilitásáról.