Erőszakon és szexen nevelkedik a magyar ifjúság?

Vajon hány éves koruktól ülhetnek először a tévé elé az európai gyerekek? Milyen műsorokat néznek velük közösen a szüleik? Melyik országban töltik a legtöbb időt a képernyő előtt a kicsik? Mitől tartanak a leginkább ezzel kapcsolatosan a szülők és hol a legszigorúbbak? És vajon igazából ki rendelkezik a távkapcsoló fölött: a gyerekek vagy a szüleik? Ezekre és más hasonló kérdésekre keresett választ a UPC idei pán-európai televíziós felmérése.

Magyarország a tévé előtt ülő gyerekek valóságos paradicsomának számít Európában: hazánk ifjai élvezik a legnagyobb szabadságot a távkapcsoló felett. Miközben a többi országban élő szülők a túl sok erőszakos és szexuális jelenetet tartalmazó műsorok miatt aggódva igyekeznek kézben tartani a távirányítót és több felügyeleti beavatkozást várnak el a médiahatóságtól, a magyarok a legkevésbé törődnek azzal, mikor és mit néz a gyermekük. Többek között erre világított rá a UPC megrendelésére 13 országban, hatezer szülő megkérdezésével végzett idei átfogó, pán-európai televíziós felmérés.

A legnagyobb európai kábeltelevíziós szolgáltató 2007-ben már negyedik alkalommal végzett az egész kontinensre kiterjedő felmérést a világ legnagyobb fogyasztói piackutató intézetével, a Research Internationallel együttműködésben arról, hogy az európai nézők mindennapi életében milyen szerepet tölt be a televízió. Az idei, a gyermekek tévézését és a felnőttek ezzel kapcsolatos hozzáállását vizsgáló felmérés eredménye szerint az európai szülők többsége (57%-a) a jelenleginél szigorúbb ellenőrzést tart kívánatosnak a tévéműsorok tartalma felett. Összességében csupán 3%-uk vélekedik úgy, hogy lazíthatnának a médiahatósági felügyeleten. A nagyobb mértékű beavatkozásra a válaszadók több mint háromnegyede szerint a tévés tartalmak túlzott erőszakossága miatt lenne szükség, de 56%-ban a szexuális jelenetek elburjánzása miatt is indokoltnak tartják ezt.

A tévés erőszak és szex a fő oka annak is, hogy a szülők kétharmada bizonyos műsoroktól eltiltja gyermekét. Zömében (74%) a szülők önállóan vagy a gyerekkel közösen döntik el, hogy mit nézzenek és mit ne, a látottakat pedig túlnyomó többségük (83%) kisebb-nagyobb rendszerességgel megbeszéli, együtt értékeli csemetéjével.