Connect with us

technokrata

Nyugdíjazzák a tranzisztort

Smart home

Nyugdíjazzák a tranzisztort

Pár nap múlva hatvan éves lesz a találmány, ami megváltoztatta az elektronika világát és lehetővé tette a számítástechnika kifejlődését.

William Shockley, John Bardeen és Walter Brattain – az elektronikai tanulmányokkal rendelkezők számára ez a három név is elegendő ahhoz, hogy pontosan beazonosítsák, milyen témáról is lesz szó. E három szakember felel ugyanis azért, hogy létrejött a mai elektronikai eszközök legalapvetőbb eleme, a tranzisztor. Ennek pedig már közel hatvan éve: a tudósok 1947. december 16-án hozták létre a Bell Labs-nél a világ első tranzisztorát, és ezzel alapvetően megváltoztatták a fejlődés irányát. A Cnet egyik blogjában összefoglalták történelmének néhány jelentős állomását; íme, a lista!

Az elektronika hajnala
A vákuumcsövek irgalmatlan mennyiségben ették az energiát, ráadásul törékenyek voltak. A világ elsőnek elismert digitális számítógépe, az ENIAC például 28 tonnát nyomott, és 170 ezer watt (!!) energiát igényelt működtetéséhez. Emellett több ember együttes munkájára is szükség volt, hogy használni lehessen a szörnyet: a kiégett csövek cseréjére és más üzemzavarok elhárítására komplett kis karbantartó gárdát kellett fenntartani. Összesen ötezer műveletet tudott másodpercenként elvégezni, és látszott, hogy ezt drasztikusan nem lehet megnövelni az elektroncsöves technikával.

Létrejön a tranzisztor
Bardeen és Brattain létrehozzák a tranzisztor első, úgynevezett pont-kapcsolat típusát. Shockley, aki már hosszú évek óta foglalkozott a problémával, hozakodott elő a rétegtranzisztorral, ami végül a kereskedelmi forgalomba kerülő példányok alapjává vált. Briliáns, ugyanakkor zsarnoki hozzáállásával Shockley elérte, hogy a tranzisztor kifejlesztését leginkább az ő nevéhez kössék. Ugyanakkor maga az elnevezés egy másik Bell Labs-beli alkalmazott, John Pierce ötlete volt.

Szilícium-völgy
A Stanford Egyetem egykori igazgatója, Fred Terman elkezdett olyan embereket toborozni az elektronikai lehetőségek kiaknázásához, mint Shockely. Többek között ekkor bukkant fel először Gordon Moore neve is az iparban – hozzá köthető az úgynevezett Moore-törvény, a tranzisztorok teljesítményének másfél-két évente való megduplázódásáról. A felpezsdülő környezetben számos fejlesztés érett be, így a dolgok egyre kisebbek, gyorsabbak és olcsóbbak lettek. Arról itt egy szemléletes példa, hogy mennyivel olcsóbb: ha az autóipar követni tudta volna két évtizeden keresztül a More-törvény által diktált ütemet, akkor a Rolls Royce-ok kevesebb mint egy dollárba kerültek volna (igaz, ekkor már alig egy centiméteres darabokról beszélünk).

A befektetők lecsapnak
Az új fejlesztésekbe való befektetés mindig kockázatos volt, hiszen ki akarna 2 milliárd dollárt befektetni egy processzorgyárba, vagy akár csak 20 milliót adni egy új keresővállalatnak, ha csak nem várható, hogy a befektetett összeg belátható időn belül megtérül. Nos, az elektronikai ipar kiszámítható fejlődése ezt a viszonylagos biztonságot hozta el a befektetők számára, így nem csoda, hogy elkezdett ömleni a pénz a félvezető iparágba.

Összekötött világ
A tranzisztor mindenhol megveti a lábát, a mobiltelefonoktól és a PC-ktől kezdve a távirányítókon és televíziókon keresztül a mikrohullámú sütőkig és autókig. Nélküle nem tudna a mobiltelefon-ipar évente százmilliós nagyságrendben kommunikációs eszközöket legyártani, és még hosszan sorolhatnánk. Moore-törvénye élt, él és élni fog, de hogy meddig, azt nem látni tisztán. Egyes vélemények szerint 2020 környékén veszti érvényét, de új anyagok és ma még nem ismert eljárások felfedezésével talán tovább is kitolható ez a korlát.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Smart home

Technokrata a Face-en

Tesztek