Új generációs LCD: szupervékony, keveset fogyaszt

A katódsugárcsöves megjelenítéssel szemben az LCD-k kevesebbet fogyasztanak és kompaktabb mérettel rendelkeznek. A fogyasztás csökkenéséből származó előny azonban gyakran semmivé válik, ahogy a felhasználók a CRT-nél jóval nagyobb képátlójú televíziót, monitort vásárolnak maguknak – a nagyobb méret nagyobb fogyasztást is eredményez. Ez az egyik oka, amiért folyamatosak a fejlesztések a technológia még energiahatékonyabbá tételében.

Jelenleg az LCD-k jövőbeli potenciális ellenfele közül kettő érdemel komoly figyelmet. Az OLED-es (szerves fénykibocsátó diódára alapuló) és az úgynevezett bi-stable technológiák egyaránt jobb paraméterekkel rendelkeznek a hagyományos folyadékkristályos megjelenítéshez képest. Az első módszer révén adott képernyőméret mellett 40 százalékkal mérsékelni lehet a fogyasztást, ráadásul felére csökkenthető a készülékvastagság. Mindezt annak köszönhetően érhették el a mérnökök, hogy az OLED alkalmazásával kihagyhatták a háttérvilágítást.

Tulajdonképpen az OLED-es korszak már megkezdődött, csak nem a nagy monitorok, televíziók piacán találkozik az ember ezekkel a készülékekkel. A kisebb, hordozható eszközökbe szerelik bele a gyártók, mint például digitális zenelejátszók, mobiltelefonok. Az első, kisebb méretű televízió ebben a kategóriában az idei év vége felé jelenhet meg, a Sony jóvoltából.

Iparági elemzők szerint az alacsony fogyasztású OLED és LCD piaca gyorsan nő, sokkal gyorsabban, mint a hagyományos LCD-k szegmense. 2012-re a piac mérete el fogja érni a 24 milliárd dollárt, ami átlagosan évi 27 százalékos bővülést feltételez a 2007-es, 6 milliárdos kapitalizációhoz képest, állítja az Isuppli. Egyelőre azért nem lehet különválasztani a két technikát, mert a meglevő technológiák fejlesztése olcsóbb, mintha a cégek teljesen új eljárásokba fektetnének. Ezt az utat követi például az LG.Philips, amely vállalat a háttérvilágítást igyekszik kisebbre és energiatakarékosabbra „faragni”. Ez egyben késleltetheti is az OLED-ek térnyerését, amelyek másik hátránya, hogy 1,7-1,8-szor drágábbak, mint az LCD-s monitorok, kijelzők.

Nem beszéltünk még a másik, fent említett, kétállapotú (bi-stable) fejlesztésekről. Ezek érdekessége, hogy anélkül is meg tudják tartani a rajtuk megjelenített képet, hogy ahhoz energia szükségeltetne. Ez ideálissá tehetné őket például nyilvános megjelenítési célokra – egyelőre azonban a kép minősége még kifogásolható szintű. És szólni kell a rugalmas, színes OLED kijelzőkről, amelyek a szerves fénykibocsátó diódák összes pozitív tulajdonságával rendelkeznek, plusz még érzéketlenek is a fizikai változásokra – összehajtogathatók anélkül, hogy az eszköz sérülésétől kellene tartani.

Előbb-utóbb pedig be fog köszönteni az a korszak is, amikor az újságok többé nem papíron jelennek meg, legalábbis nem a mai értelemben vett papíron, ólomalapú tintával. A digitális megjelenítők el fognak jutni arra a szintre, hogy imitálni tudják a szembarát külsőt, ugyanakkor használatukkal rengeteg fa kivágását lehet majd megspórolni, hiszen az olvasnivalót csak fel kell rájuk tölteni. Erre azonban – sajnos – egy darabig még várni kell.