Connect with us

technokrata

Miért gyilkol az ember a videojátékok hatására?

Smart home

Miért gyilkol az ember a videojátékok hatására?

Egyszerre van igazuk az erőszakos játékok ellenzőinek és támogatóinak – de miért?

Már számos való életbeli esemény kapcsán előkerült az a megállapítás, hogy az erőszakos számítógépes játékok komoly hatással vannak a fiatalokra. Nem egy kutatás zajlott abból a célból, hogy megállapítsa: a virtuális élőlények pusztítására szolgáló szórakozási formák inkább levezetik-e a stresszt, vagy pedig felerősítik az emberben a „gyilkolási vágyat”. A felmérések eredménye attól függött, hogy ki támogatta a vizsgálatot: hol azt hozták ki, hogy az erőszakos videojátékok ártalmasak, hol pedig azt, hogy nem bizonyítható a kapcsolat az életben tanúsított viselkedés és a virtuális világokban zajló erőszak között.

Iskolai erőszak
1999. április 20-án szörnyű esemény történ az Egyesült Államokban: a Colorado-i Columbine városának egyik középiskolájában két tizenéves több társát is megölte. Eric Harris és Dylan Klebold előre kitervelte, hogy mit fognak tenni; majd lőfegyverekkel felszerelkezve mentek iskolába, ahol saját diáktársaikra lövöldöztek. Harris és Klebold összesen 12 tanulót és egy tanárt ölt meg ámokfutása során, és további 24 diákot sebesített meg, Végül önmagukkal is végeztek, így a hatóságoknak esélyük sem volt megvizsgálni a két fiatal elmeállapotát. A felfoghatatlanul véres eseményt azonban valamivel magyarázni kellett a közvéleménynek, így szinte azonnal kikiáltották a két fiatal egyik kedvenc szórakozási lehetőségét, az erőszakos számítógépes játékot bűnbaknak.

Egy hasonlóan szomorú, hétfőn lezajlott eset kapcsán lángoltak újra fel a viták a témával kapcsolatban. Ismeretes, hogy ezúttal csupán egyetlen elkövető, a dél-koreai származású Cso Szjung-Huj (Cho Seung-hui) lövöldözött, ám az állítólag szerelmi csalódásból ámokfutásba kezdő egyetemista a Virginiai Műszaki Egyetem hallgatói és professzorai közül a Columbine-i esethez képest jóval több embert (31 diákot és 2 tanárt) ölt meg. További 29 ember sebesült meg a lövöldözés során, így az eset az USA legnagyobb iskolai tragédiájává vált. És természetesen ismételten felbukkant a számítógépes játék, mint az eseményeket kiváltó, katalizáló jelenség.

Mi vagy ki a hibás
Véleményem szerint mindaddig nem lesz egységes álláspont abban a kérdésben, hogy a first person shooterek vajon ártalmasak-e vagy sem, amíg így tesszük fel a kérdést. Az emberek hajlamosak a dolgokat vagy fehérnek, vagy feketének nézni; sokunk rendszeresen ebbe a hibába esik. Evolúciós szempontból ez egy roppant előnyös képessége volt az embernek, hiszen így azonnal megtanulhatta, hogy a ragadozók elől el kell menekülni, a mérgező bogyókat nem szabad újra megkóstolni; vagyis segítette őseinket életben maradni. Gazdasági fejlődésünkhöz képest azonban érzelmi átalakulásunk sokkal lassabban zajlik, és csak nagyon nehezen tudunk változtatni saját természetünkön. Pedig a mai világban – anélkül, hogy a politikába a legkisebb mértékig is belemennénk – jóval több olyan helyzet adódik, amikor a történteket inkább egy széles spektrumú skálán kellene értékelni, nem pedig „rossznak” vagy „jónak” titulálni valamit.

Ezt támasztja alá egy nemrégiben kiadott, a British Board of Film Classification (BBFC) által végzett kutatás is. Eszerint az erőszakos játékok önmagukban nem jelentenek veszélyt a társadalomra, de a labilis, lelkileg sérült gyerekeket, felnőtteket átlökhetik azon a bizonyos határon, ami az ésszerűség és a „tébolyult problémamegoldás” között húzódik. Vagyis az egészséges mentális környezetben nevelkedett fiatalok nem válnak pisztollyal, puskával rohangáló őrültekké pusztán azért, mert a Counter Strike-kal vagy a Call of Duty-val játszanak; ennél súlyosabb okok húzódnak meg a háttérben. Az FPS-ek inkább csak megadhatják azokat a képességeket (fegyverek alapvető működésének ismerete, pontos célzás, teljes érdektelenség az életüket vesztő áldozatokkal szemben), amire egy hatékony tömegmészárláshoz szükség van.

Hosszú az út, ami elvezet addig, hogy valaki valóban fegyvert ragadjon (még ha az USA-ban számos állam liberálisan is kezeli a lőfegyver tartását, sőt, ez alkotmányos joga az észak-amerikai ország polgárainak). Véleményem szerint az iskolai közösséget érintő mészárlásokért jelentős részben pont azok a megdöbbent, kétségbeesett diákok felelősek, akik részeseivé válnak a történteknek. Ki ne látott/hallott volna olyanról, hogy valakit kiközösítettek egy osztályból, valamilyen különc dolga (viselkedése, testsúlya, kinézete, zenei ízlése stb.) miatt?

Addig nem is lesz változás, amíg az ilyen események után a videojátékokat tesszük meg bűnbaknak, és nem nézünk magunkba. Addig nem lesz változás, amíg az eseményről mobiltelefonnal készített videók után minden rekordot megdöntő érdeklődés mutatkozik. Addig nem lesz változás, amíg a mészárlás megtörténte után alig egy-két nappal milliós nagyságrendűre nő egy sebtiben lefoglalt domainnév értéke, pusztán a történtekre utaló volta miatt.

A felelősség mindannyiunké.



Szólj hozzá!

További Smart home

Technokrata a Face-en

Tesztek