Connect with us

technokrata

Chipek a gyorsvonaton

Laptop

Chipek a gyorsvonaton

Kőkemény tempót diktál a félvezetőipar a következő időszakban. Is.

Még nincsen egy éve, hogy az Intel előrukkolt a 45 nanométeres gyártási eljárással készülő processzoraival, melyek legújabb változata Core i7 néven egy héten belül piacra lép. Ehhez képest még legalább kétszer kell gyártástechnológiát váltani, hogy elérjük a 22 nanométeres csíkszélességet. A félvezetőipar egyik legnagyobb szereplője, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) ugyanakkor azt ígérte be, hogy 2011-re már ilyen lapkákat fog előállítani távol-keleti üzemeiben. A tajvaniak nem pihennek ezután sem: 2013-ra tervezik a 15 nanométeres csíkszélességű chipek első példányainak megjelentetését. A fizikai határ elérése tehát minden korábban gondoltnál gyorsabban közelít.

Jack Sun, a vállalat kutatásért és fejlesztésért felelős alelnöke úgy nyilatkozott, hogy Moore törvénye még mindig érvényes, de két komoly akadállyal is záros határidőn belül szembe kell nézniük a mérnököknek. Egyrészt az új gyártástechnológiai eljárások kifejlesztése és üzembe állítása mindig is költséges volt; ezt a nagyobb szilíciumszeletek alkalmazásával lehet ellensúlyozni. Egy waferből annál kevesebb anyag megy „szemétbe”, minél nagyobb méretű, és a rajta kialakítandó lapkák minél kisebbek. Ezért tért át az ipar néhány éve a 300 mm-es ostyákra, és várhatóan 2014 környékén ugyanez lesz az oka a 450 mm-es átmérőjű waferek hadrendbe állításának.

Másrészt a fogyasztás elszabadulásának réme is folyamatosan fenyeget. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Pentium 4-esek Netburst mikroarchitektúrája azért bizonyult végül zsákutcának – és juttatta az AMD-t évekig tartó helyzetelőnyhöz -, mert a frekvenciaemelésre építő elképzelés túl magas fogyasztást eredményezett. Ez a csökkenő csíkszélességgel kicsit más formában üt vissza: mivel a processzormagban található kapuk egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz a miniatürizálás miatt, megnő az úgynevezett szivárgási áram mértéke; ez pedig magával hozza a fogyasztás emelkedését.

Tovább nehezíti a fejlesztők/gyártók helyzetét, hogy a korábbihoz képest kevésbé mérséklődik az egy tranzisztorra jutó előállítás költségének esése. Míg 1993 és 2003 között éves szinten 29 százalékkal lett olcsóbb egy processzor-tranzisztor, addig Sun szerint 2003 és 2018 között 26 százalékra változik ez a mérőszám. Nem tűnik soknak, de ne felejtsük el, hogy a hardverpiacon – néhány szegmenstől eltekintve – az elmúlt egy évtizedben egyre alacsonyabb nyereségkulccsal dolgoztak, ami alól bizonyos mértékben még maguk a gyártók/fejlesztők sem tudják kivonni magukat.



Szólj hozzá!

További Laptop

Technokrata a Face-en

Tesztek