Laptop
Önmagát hajtja túl a Core i7
Ha kell, korábban tabunak számító lépéseket is tesz a Core 2-eseket leváltani hivatott új Intel processzor.
Azzal indult a hét, hogy megjelentek az első elemző tesztek az Intel Nehalem kódnevű, Core i7-es processzoráról, amely a korábbi Core 2 név alatt futó Penryn változatokat teszi elavulttá (legalábbis középtávon). A chipgyártó marketinggépezete – megint – ügyesen működött, így a hardvertémában érdekelt felhasználók kíváncsian várták, mire képes a lapka. Az első beszámolók azonban vegyesek.
Arról persze szó sincs, hogy ne lenne gyorsabb az új CPU, elődjéhez viszonyítva. Számos újítás helyett kapott benne: például az úgynevezett Turbo Boost, amely akkor aktivizálódik, ha a központi vezérlőegységnek nem használja minden magját a számítógép; egy vagy két mag azonban csúcsra járatva pörög. Ilyen esetben a processzor képes megemelni ezek órajelét, így a feladatot végző, „izzadó” magok még kapnak egy kis extra teljesítményt.
Emellett megjelent az úgynevezett PCU (Power Control Unit), amely egy nagyjából egymillió tranzisztoros egység, és a CPU energiafogyasztását hivatott kordában tartani. Ennek érdekében egyenként képes a magokat vezérelni, mind órajel, mind feszültség tekintetében. Ssőt, ha nincs szükség az egyik vezérlőegységre, akkor azt akár úgynevezett deep sleep állapotba is tudja helyezni, amely esetben közel nulla fogyasztást mutat fel a processzor vonatkozó részegysége.
QPI, vagyis QuickPatch Interconnect – ezt az elnevezést kapta az új processzorbusz, amely a magok közötti kommunikációt hivatott kiszolgálni, magasabb szinten megvalósítani, amely elődjénél, a Quad Pumped busznál (FSB) jobban skálázható, és természetesen nagyobb sávszélességgel is rendelkezik. A QPI két darab 20 bites kapcsolatot tartalmaz, amellyel képes az adatokat továbbítani. 16 bit ebből közvetlenül az adatok számára van fenntartva, a maradék 4 bit pedig átviteli célokat szolgál, például a protokollok és a hibajavítás végett. A busz másodpercenként 6,4 millió átvitelre képes, 12,8 GB/s-os sávszélesség mellett mindkét irányban (ez összesen 25,6 GB/s).
Fontos szólni az integrált memóriavezérlőről is, amely most először jelenik meg asztali Intel processzorokban, miközben az AMD már az ezredforduló óta integrálta CPU-iba. A Nehalem első négymagosai háromcsatornás működésre képesek, természetesen DDR3 SDRAM modulok támogatása mellett. 1067 MHz-es órajelen üzemelő RAM-okkal így a memória alrendszer teljes sávszélessége 25,6 GB/s-ra nő, ami tiszteletreméltó eredmény. További előny, hogy közel a felére esik a memória és a processzor közötti késleltetési idő.
