Játék: egy darabig nem kell új hardverre költenünk

Egyik előnye a játékkonzoloknak, hogy megvásárlásuk után az összes, rájuk írt játékot elfogadható sebességgel tudják futtatni, anélkül, hogy ehhez – a PC-s világban megszokott módon – folyamatosan újabbra kellene cserélni a videokártyát és a processzort. Persze ezeknek a masináknak is van életciklusuk; a Playstation 2 például már nagyjából elérte a végét. Az újgenerációs konzolok azonban még sokáig kitartanak.

Ezzel együtt az új modellek fejlesztése folyamatban van – a Microsoft, a Sony és a Nintendo egyaránt igyekszik innovatív újdonságokkal ellátni jelenleg piacon levő játékgépeik következő változatát. Játékfejlesztők szerint azonban a mostani – PS3, Xbox 360, Wii – készülékek még legalább négy évig kaphatók maradhatnak, de az sem kizárt, hogy egy évtized múlva is fejlesztenek rájuk játékokat.

„Az egyik dolog, amit kedvelek ebben a konzolgenerációban, hogy még mindig az elején vagyunk, és sok hely van a növekedés számára. A játékmotorokban sok gőz maradt még. Szerintem hét vagy nyolc év is eltelhet, mire elkezdenek megjelenni az új gépek.” – mondta Brian Farrel, a THQ vezérigazgatója. Mike Capps, az Eppic Games elnöke hasonló véleményen volt, szerinte a következő generáció első példányai nem jelennek meg a boltok polcain 2012 előtt, de ez akár lehet 2018 is.

És hogy mi az oka ennek? Nos, az, hogy míg a PC-s hardverpiacon rengeteg gyártó viseli a kockázatot, a konzoloknál csak néhány cég vállát nyomja a teher: nem lesz sikeres a készülék. Ha kiderült, hogy bevált a masina, akkor a sikernek örülő vállalat igyekszik kisajtolni belőle annyi pénzt, amennyit csak lehet, vagyis alapvetően új modellt nem dob piacra. Ezzel egyben biztosítja a játékfejlesztőknek is a stabil platformot, akik nyilvánvalóan szívesebben fejlesztenek egy megszokott környezetre, mint állandóan változó kialakítású gépekre.

Míg az Xbox és a PS3 esetében a magas ár lehet visszatartó tényező, a Nintendo-nak kicsit más okból is várnia kell az új generáció piacra dobásával. A három konzol közül a legolcsóbb Wii rendelkezik a legszerényebb számítási kapacitással, amit viszont kiválóan ellensúlyoz egyedi vezérlőrendszere – a kézmozdulatokkal irányítható masina olyan rétegeket hódított meg a digitális játékvilág számára, akik eddig elérhetetlenek voltak. Ők azonban többnyire csak eseti játékosok (casual gamer), vagyis szinte lehetetlen leültetni őket egy komolyabb játék, például stratégia elé. Csak bekapcsolják a gépet, amikor kedvük van, „nyomnak” rajta 10-20 percet – az ilyen felhasználók nem a hardcore játékosok közül kerülnek ki. És éppen ezért ritkábban hajlandóak megnyitni a pénztárcájukat „csak” a játékélményért: aki bevásárolt egy Wiit, az évekig meg lesz elégedve vele, és nem akar új változatot.