Connect with us

technokrata

Otthoni hálózat: gyorsan, kábelek nélkül

Laptop

Otthoni hálózat: gyorsan, kábelek nélkül

Kipróbáltuk a Netgear újgenerációs Wi-Fi kártyáját.

802.11n – a következő generációs Wi-Fit támogató eszközökről már több cikk és teszt is született a Terminalon. Eddig azonban még nem próbáltuk a szabvány mondhatni alapkövét képező wireless kártyák egyikét sem. A minap azonban lehetőségünk nyílt a Netgear WN311T eszközét tesztelni, így véleményt alkothattunk arról, mire is képes a hivatalosan még csak szabványtervezet formájában levő 802.11n. Érdemes-e lecserélni a korábbi, mindössze (elméleti) 54 Mbps-os vezérlőket, vagy kiváltani a lakást behálózó kábeldzsungelt? Erre keretük a választ.

A kártya dobozából tekintélyes mennyiségű papír bukkant elő, amelyeken többek között olyan figyelmeztetéseket találhat az eszköz tulajdonosa, mint például a Windows XP-s driver WHQL minősítésének hiánya. A fejlesztő/gyártó cég azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a WN311T használatba vételének külön menete van: először a szoftvert kell telepíteni, majd a hardvert beszerelni, végül jöhet a konfigurálás. Az eszköz antisztatikus zacskóján piros matrica figyelmeztet erre.

Aki látott már Wi-Fi kártyát, az tudja, hogy mindegyikhez jár külső antenna, a jobb vétel miatt. A 802.11n szabványhoz pedig mindjárt három dukál. Nos, a Netgear elegánsan oldotta meg azt a problémát, hogy miként is lehet „értelmes elrendezésben” három rudacskát felbiggyeszteni az adapter hátuljára. Sehogy – külön házban kapott helyet az adatátvitel jelerősségét fokozni hivatott antenna-triász. Ez az adapter egy körülbelül bő félméteres kábel-korbáccsal csatlakoztatható a kártyához, jó pont, hogy a csatlakozók aranyozottak. A kártya hátuljára egyébként egy aktivitást jelző LED is felkerült.

Még egy elem található a dobozban: az imént említett adaptert rögzíteni hivatott talp, amivel megelőzhető, hogy az antennadoboz eldőljön. Ezzel a megoldással gyakorlatilag nagy mozgásteret kap a felhasználó: míg maga a kártya kötött helyen – a PC belsejében – helyezkedik el, az antennák egy közel egyméteres körben bárhova rakhatók. Érdemes kísérletezni vele, hiszen akár néhány 10 centiméternyi áthelyezés is sokat javíthat a jelerősségen (és ezzel az adatátvitel tempóján).

A 802.11n elméletileg 300 Mbps-os tempóra képes, ami majdnem hatszor több, mint a korábbi 802.11b/g standardok 54 Mbps-os teljesítménye. Természetesen ez csak egy elméleti határ, sok mindentől függ az elérhető (maximális) adatátviteli sebesség: a hálózat pillanatnyi terhelésétől, a hotspotok közötti távolságtól, a két pont között levő tereptárgyaktól és/vagy falaktól stb. A következő oldalon kiderül, hogy milyen eredményt sikerült a telepítést követően elérnünk.



Szólj hozzá!

További Laptop

Technokrata a Face-en

Tesztek