Valójában 1000 dollárba kerül a 100 dolláros laptop?!

A Nicholas Negroponte nevével fémjelzett One Laptop Per Child (OLPC) projekt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megszüntesse, vagy legalábbis csökkentse a Föld fejlett és elmaradott térségei között kialakult digitális szakadékot. Ennek érdekében olyan hordozható számítógépeket fejlesztettek ki, melyek egyszerű felépítése olcsóvá teszik az eszközöket; ezeket a gazdaságilag fejletlenebb országokba tervezik szállítani. A költségek alacsonyan tartása végett Linuxot használnak operációs rendszer gyanánt, de a Microsoft kedvéért, a Windows CE futtathatóságának biztosítása végett külön SD slotot kapott az eszköz.

A 100 dolláros laptop jelenlegi előállítási költsége valahol 200 dollár környékén áll, bár az OLPC ígéri, hogy a nagyobb szériák gyártásával megközelítik majd a 100 dolláros szintet. Ugyanakkor nem számolnak a járulékos költségekkel, állítja például Jon Camfield, a George Washington Egyetem Nemzetközi Tudomány és Technológia Program mesterképzését végző diákja, aki nem mellesleg az OLPC News egyik írója. Camfield szerint a valós költségek sokkal magasabbra rúgnak: a karbantartás, a képzés, az internetes csatlakozás biztosítása és más tényezők miatt összességében 970 dollárba (!) kerül a kis eszköz – darabonként. És ebbe még bele sem számolta az olyan, járulékos költségeket, mint a lopás, elvesztés vagy sérülés.

Karbantartás
Habár a cél az volt, hogy az eszközzel kapcsolatos hibák 95%-át maguk a gyerekek vagy közvetlen környezetük tudja orvosolni, Camfield szerint ez az ötlet „vagy működik, vagy nem” a gyakorlatban. Chris Blizzard, a Red Hat egyik fejlesztője, aki szoros együttműködésben dolgozik az OLPC-vel, úgy nyilatkozott, hogy a rutin karbantartási feladatok könnyen elvégezhetők lesznek. Példának a kijelző LED-es háttérvilágítását hozta fel, melynek cseréje egyszerűen véghez vihető. Ahogy az akkumulátoré is, állítja Blizzard.

Az OLPC-nél önkéntesként dolgozó Edward Cherlin szerint a 12 évesek inkább rájönnek egy elektronikai eszköz működésére, mint a felnőttek, ezért ő sem lát különösebb nehézséget a javítás tekintetében. Cherlin úr csak azt felejti, el, hogy az érintett gyerekek valószínűleg akkor fognak először számítástechnikai eszközhöz jutni, amikor megkapják a kis laptopot, és nem egy technokrata világban nőnek fel, mint a fejlett(ebb) nyugati világban élő kicsik.

Drága az Internet
Ami viszont vitán kívül költségessé teheti a projekteket, az az Internet-hozzáférés biztosítása. A legtöbb célországban az alapvető infrastruktúra is igen alacsony szinten áll – például az elektromosság tekintetében is nagy kihívásokkal küszködnek Afrika szegényebb régiói. Nem véletlen, hogy a laptop kurblival felszerelten érkezik – így használatra kész állapotra tölthető akár a sivatag közepén is. Viszont a hálózati csatlakozás biztosítása ezzel még nem megoldott. Camfield szerint a harmadik világban egy 20 órás, dial-upos hozzáférés átlagosan 56 dollárba (átszámítva több mint 11 ezer forintba) kerül, amit még nemhogy mi, magyarok, de a nyugat-európaiak sem szívesen fizetnének meg.

Mindazonáltal ezzel a problémával az OLPC-nél is tisztában voltak, vannak. Éppen ezért olyan alacsony költségű alternatívákat keresnek, amelyek a szükséges infrastruktúrát a helyi lehetőségek, eszközök, erőforrások maximális kihasználásával építenék ki. Egyfajta ad-hoc WiMAX hálózatot szerveznének az iskolák, műholdkapcsolatok és a mobiltelefonos hálózatok között.

A siker még várat magára
Egyelőre tehát korántsem vehető biztosra, hogy az OLPC projekt sikeressé válik, és ennek legfőbb oka a járulékos költségekben keresendő. Negroponte éppen ezért szorgalmazza az olyan tesztprogramok végrehajtását, mint amilyenre nemrég Kambodzsában, egy kisebb faluban került sor – az itt élő gyerekek már kaphattak a „100 dolláros” laptopból.