Hogyan egészíti ki egymást a mobil és vezetékes kommunikáció?

Csaknem egyéves előkészítő munka eredményeként 2003. júniusában elkészült az elektronikus hírközlésről szóló törvény tervezete, melynek kapcsán egyre inkább előtérbe kerül a távközlési piac jelene és jövője. A vezetékes és mobilkommunikáció csak látszólag a gigászi nagyvállalatok csatája. A versengés beleszól az emberek mindennapjaiba, átalakítja környezetünket és életvitelünket.

A technológia-technikai vitán túllépve egy kerekasztal-beszélgetés során György Péter esztéta, Nyíri Kristóf filozófus, és Tóth László, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Piacelemzési Főosztályának vezetője a minap több érdekes szemszögből járták körül a témát.

„A hosszú házasság titka”
A három szakértő arra kereste a választ, hogy mik a vezetékes- és mobiltelefon hosszú távú egymás mellett élésének feltételei. A mobilkommunikáció napjainkban zajló diadalútját ugyan mindannyian elismerték, ám abban is egyetértettek, hogy ez semmiképpen sem jelenti a vezetékes telefon eltűnését, hiszen más iparágak ugyanezen a fejlődési folyamaton mentek át.

Tóth László, az IHM főosztályvezetője szerint a tévé mindennapossá válásával nem szorult ki a mozi, mint ahogy a digitális technika sem váltotta fel a nyomtatott könyvet. A vezetékes telefon sem tűnik el, csupán kell egy kis idő, míg megtalálja a helyét a mobil kihívásaival szemben. Az előfizetői számokban bekövetkezett stagnálás is a nemzetközi tendenciát követi. Bár a hazai piac abban különbözik a nyugati országokétól, hogy az adatforgalom még sokáig a vezetékesen marad, még ha a hang típusú átvitel bizonyos részben átterelődik is a mobilra.

A vezetékes telefon funkcióvesztését a Szonda Ipsos által a távközlési piacról készített átfogó kutatás adatai sem támasztják alá. Míg a mobiltelefont használók 78%-a tartja a mobiltelefonálást valamelyest helyettesíthetőnek SMS-ezéssel, a vezetékes telefonálást már csak 41%-uk esetében válthatja ki az SMS-ezés. Sőt, 44%-uk egyáltalán nem tartja helyettesíthetőnek a vezetékes telefont szöveges üzenetekkel.

„Halló, itt vagyok a buszon!”
A telefónia társadalomfilozófiai hátterét boncolgatva a szakértők egyértelműen a két kommunikációs eszköz egymást kiegészítő hatását hangsúlyozták. Ez nem egy vagy-vagy kérdés – állapította meg György Péter esztéta –, hiszen minden egyes kommunikációs eszköznek megvan a maga kultúrtörténeti dimenziója. Gondoljunk a legalapvetőbb dologra: a vezetékes telefonálást sohasem kezdjük úgy, hogy hol vagy. Egyértelmű, hogy a beszélő a telefonvonal végén lévő készüléken beszél.

A mobil sikertörténetének megkérdőjelezése nélkül Nyíri Kristóf is elismerte, hogy a személyhez, nem pedig helyhez kötött mobiltelefonnak van egy pszichológiailag megbolondító hatása, melynek következtében a beszélgetések kezdetén helyre kell állítani a térkoordináták valódiságát. Soha nem tudhatjuk, hogy a hívott fél hol és milyen körülmények között tartózkodik éppen. A vezetékes telefonálás során a kommunikációnak nincsenek nyugtalanító aspektusai. Nyugodt, bensőséges hangulatot biztosít. A kommunikációs eszközhasználat eltérő pszichológiai, antropológiai aspektusait, a szerepkör változását tanúsítja az is, hogy míg régen a mobilszámunkat titkoltuk, ma már a lakásunkban található vezetékes telefonszám az, ami igazán privát információnak számít.

Virtuális mentőöv?
György Péter hívta fel a figyelmet az intimitáson túlmutató gyakorlati előnyökre és hátrányokra is. Példaként az augusztusi New York-i áramszünetet, a „black outot” említve, amely a vezetékes telefonálás egyértelmű diadalát hozta. A 110 Volton működő komputerek és ezáltal a mobilkommunikáció is megbénult. Ugyanakkor az elsötétült város telefonfülkéi előtt hosszú sorok kígyóztak.

A másik gyakorlati érv a vezetékes telefon mellett a rajta keresztül megvalósítható Internet-csatlakozás. Sokan éppen ezért az Internetet tekintik a vezetékes kommunikáció „mentőövének”, mely megfogalmazás ellen Nyíri Kristóf határozottan tiltakozott. Véleménye szerint az Internet szerepére a vezetékes telefonálásban a „gazdagodás, a kiegészítő kategória” szóhasználat a megfelelő.

A Szonda Ipsos felméréséből is kitűnik, hogy a stagnáló vezetékestelefon-használat számára az Internet nem csupán a mentőöv szerepét tölti be, hiszen a statisztika szerint a legtöbb (61%) otthoni internetezési lehetőséggel bíró háztartás hagyományos vezetékes telefonon csatlakozik a világhálóra. Ezt követi a még mindig vezetékes ISDN-csatlakozás (14%), a kábeltelevízió (12%), majd holtversenyben az ADSL és a mobil (7%).

A szakértők egyetértettek abban, hogy a téma sokoldalúsága, fontossága és aktualitása miatt mindenképpen továbbgondolásra érdemes, filozófiai, szociológiai, információtechnológiai vagy éppen viselkedéskutatási megvilágításban.