Zsugorodó számítógépek: győz a nanotechnológia?

Örök érvényű a számítástechnikai alkatrészek, különösen a mikrochipek zsugorításának igénye (az ipar megszületése óta egyfolytában fennáll). A szilícium adta lehetőségek egyre közelebb jutnak a technológia korlátjához, ezért több új fejlesztés látott napvilágot az elmúlt hónapokban.

A nanotechnológia kihasználását több neves cég is kutatja, az IBM mellett most a HP is eljutott a baktériumnál kisebb méretű, komplex nanochip előállításáig. Az új szabvány létrehozása lehet a kulcs a technológia széles körű elterjedéséhez: a HP szerint hamarosan ipari méretekben gyárthatóvá válnak a különböző zónákra osztott (és így különböző számításokat végző) egységekből álló chip.

Az óriáscégnél dolgozó kutatók már korábban rájöttek, hogyan lehet kémiai eljárásokkal nanovezetékekből álló hálózatot készíteni és a metszéspontokba egy-egy molekulát beültetni. Emellett azt is felfedezték, miként vehető rá egy molekula arra, hogy az elektromosságot vezesse vagy blokkolja. Ezen technikák birtokában lényegében egy működőképes processzor építhető. Az egymástól független működésre képes részekre bontás pedig lehetővé teszi bonyolultabb chipek létrehozását.

Hogy mi az előnye ez utóbbi megoldásnak? Ha belegondolunk a jelenlegi architektúra felépítésébe, kézenfekvővé válik: egyrészt több szálon, több feladatot képes végrehajtani egy chip, ennek köszönhetően felgyorsulnak a számítási folyamatok. Egyetlen probléma állt csak a tömegtermelés útjában: a nanoháló sérülékeny és hajlamos a tökéletlenségekre. A HP ugyan nem képes kiküszöbölni a hibák létrejöttét, ám azokat képes áthidalni.