Bővül a magyar távközlési piac – 4 új szolgáltató léphet az országos piacra

Már a múlt héten ismertté vált a hívásonkénti szolgáltatóválasztáshoz szükséges előhívószámok listája (lásd korábbi hírünket), ám a mai napon a Hírközlési Felügyelet sajtótájékoztatóján azt is megtudhattuk, mely szolgáltatók milyen típusú országos szolgáltatásokkal kívánnak megjelenni a nemrégiben szabaddá vált piacon. (Ahhoz ugyanis, hogy egy távközlési vállalat országos szolgáltatást indíthasson, ezt be kell jelentenie a Hírközlési Felügyeletnek (HIF), és ezt a hírközlési törvény értelmezése szerint leghamarabb december 23-án tehették meg az érdeklődő szolgáltatók.)

A Vivendi Telecom Hungary két távközlési leányvállalata, a magánfelhasználókat kiszolgáló V-fon, illetve a V-com nevet viselő üzleti telekommunikációs szolgáltató a mai naptól kezdve nyilvános helyi távbeszélő szolgáltatással (KSH SZJ 64.20.11), nyilvános belföldi távolsági távbeszélő szolgáltatással (KSH SZJ 64.20.12.1), valamint nyilvános nemzetközi távolsági távbeszélő szolgáltatással (KSH SZJ 64.20.12.2) jelenhet meg a piacon.

Ugyanezzel a három szolgáltatástípussal léphet piacra a PanTel Távközlési és Szolgáltató Rt., valamint az eTel Magyarország távközlési Kft. is. A negyedik új belépő, a Telia International Carrier Hungária Távközlési Kft. nemzetközi összekapcsolási szolgáltatást fog bevezetni, ezzel azonban elsősorban más szolgáltatókat, nem pedig a végfelhasználókat, vagyis az előfizetőket célozza meg. (További két szolgáltató megjelenése várható 15 napon belül, bejelentéseiket ugyanis az első körben visszautalták.)

Csupán formai szempontból egyébként a Matáv Rt-nek is be kellett jelentenie azon országos szolgáltatásait a HIF felé, melyeket eddig is üzemeltetett (nyilvános helyi, belföldi és nemzetközi távolsági szolg.). Nyilvános helyi távbeszélő szolgáltatást egyébként csak az nyújthat, akinek ehhez megvan a saját hálózata, vagy a meglévő helyi szolgáltatóval megállapodott a hálózatok összekapcsolásáról (a másik két szolgáltatás nyújtása enélkül is lehetséges más szolgáltató területén is).

Ehhez azonban szükség van két szolgáltató közötti összekapcsolási szerződésre, vagy a még el nem készült, majdan a HIF által elfogadásra kerülő, ún. összekapcsolási referencia ajánlatra. Ezen dokumentum az előfizetői hurok (az előfizető lakásában végződő érpár) más szolgáltatók számára történő átengedéséről szól, valamint meghatározza azt, hogy miként és mennyiért juthat egy adott körzetben egy adott szolgáltató másik vállalat előfizetőinek végpontjaihoz (ha nem a referencia ajánlatot veszik igénybe, a szolgáltatók külön szerződéseket is köthetnek).

Frishmann Gábor, a HIF elnöke elmondta, a szolgáltatók szabadon képezhetik előfizetési csomagjaikat, de természetesen csak a versenyszabályok figyelembevételével tehetik ezt. A szolgáltatóknak a távközlési törvényben foglaltak szerint havonta – például a számla mellékletében – tájékoztatniuk kell előfizetőiket arról, hogy az adott körzetben mely más szolgáltatók szolgáltatásait vehetik igénybe.

Kissé bonyolult módon történik majd a számlázás a hívásonkénti szolgáltatóválasztás esetén, ugyanis ahány szolgáltatót választott az adott hónapban az előfizető, annyi cégtől fog külön-külön számlákat kapni. (Az előhívószám tárcsázásával, tehát ráutaló magatartással egyébként az előfizető egyben szerződést is köt a szolgáltatóval.) Mivel nyilván nem éri meg majd a vállalatoknak, hogy 100-200 forintokat számlázzanak ki, egy részük várhatóan bizonyos feltételekhez köti szolgáltatásainak igénybevételét. (Pl. a Vivendi csak írásos szerződés aláírása után 24 órával engedi az előhívószámán keresztüli telefonálást a ”külsős” előfizetőknek.) Frishmann elmondása szerint egyébként a szolgáltatás igénybevételeinek feltételét, díjszabását a szolgáltatók maguk állapíthatják meg, s ezeket csak akkor vizsgálhatja a Hírközlési Felügyelet, ha azok jogszabályi előírásokba ütköznek.