Connect with us

technokrata

Miért NTFS – a legfőbb indok

Laptop

Miért NTFS – a legfőbb indok

A Miért NTFS? című cikkünk megjelenése utáni nagy, a folytatás iránti érdeklődésre (e-mailek, telefonok) tekintettel előzetesben bemutatjuk a FAT-ről NTFS file-rendszerre való átállás legfőbb indokát – miközben a többi kiváló funkció leírása a folytatásban, a hamarosan megjelenő Működésben az NTFS című cikkünkben lesz olvasható.

A műveletnaplózásról van szó – a műveletfolytonosság megszakadásából adódó adatvesztés megelőzésére szolgáló automatikus funkcióról, amely minden bizonnyal az NTFS egyik, ha nem a legjobb funkciója, egyben a legkomolyabb indok egy otthoni felhasználónak az átállás mellett.

FAT-et használva szinte mindegyikünk került már ugyanis olyan helyzetbe, amikor a valamilyen okból végzetesen lefagyott számítógépet újraindítva a merevlemez tartalma összekuszált clusterhalmaz maradt csak. Ez rendszerint a nem kék halálos lefagyás után fordul elő.

Hiszen a Kék Halál – bár mindig rosszkor jön – mégis egy viszonylag (ha lehet ilyet mondani egy gépre) ˝humánus˝ lépés a megoldhatatlan hardveres vagy szoftveres probléma ˝megoldására˝. Ugyanis a Kék Halál esetében az operációs rendszer a végzetes hiba észlelésekor önmaga állít le mindenféle lemezaktivitást – így ezzel ˝csak˝ a memóriából és nem a merevlemezről vesznek el az adatok.

Ha azonban a számítógép úgy fagy le, hogy a grafikus kezelői felület utolsó állapota marad a képernyőn, akkor – ha a merevlemez éppen FAT-írási műveletet végzett – komoly esélye van egy jelentős adatvesztésnek, ami rossz esetben a merevlemez egész tartalmát érintheti. Az ilyen jellegű lefagyásnak a mozdulatlan egérmutató állít emléket. Ennek előfordulásakor – hacsak nincs mentésünk a FAT-ről – nincs más dolgunk, mint keresztet vetni a partíció tartalmára, és újraformázni azt.

NTFS-t használva azonban ilyen nem fordulhat elő, ugyanis az NTFS írási mechanizmusába olyan védelmi eljárás – a műveletnaplózás – van építve, amely teljes mértékben kiküszöböli az ilyesfajta baleseteket.

Az – alapértelmezettként bekapcsolt – eljárás sorban a következő extra (az 1.x. és 3.) műveleteket végzi az írás (például egy file módosítása) során a FAT-hez (csak a 0. és 2. műveletek) képest:
0. Megkapja az írási parancsot.
1.1. A memóriába naplózza az írás majdani eredményét.
1.2. A memóriába naplózza az érintett bejegyzés eredeti állapotát.
1.3. A naplóban végrehajtandóként megjelöli a bejegyzést.
1.4. A lemezre írja a naplót.
2. A lemezen végrehajtja az írást.
3. A naplóban befejezettként megjelöli a bejegyzést.

A műveletsor valamilyen okból (például lefagyás) történő megszakadása utáni újbóli műveletképességkor a végrehajtandóként megjelölt műveletek automatikusan végrehajtódnak – tehát az írás az előzetes napló alapján befejeződik.

Jól követhető, hogy ha a műveletsor az 1.3. művelet előtt vagy alatt szakad meg, akkor biztosan megmarad az eredeti állapot, az 1.3 művelet utáni megszakadáskor pedig a következő műveletképességkor megtörténik az írás – tehát nincs rés a pajzson.

A módszer rendkívül hibatűrővé teszi az NTFS-t – és mivel ma már az otthoni számítógépek is meglehetősen nagy háttértárral rendelkeznek, az adatvesztés elleni biztosítás igazán fontossá vált. Fontossá vált a megelőzés azért is, mert pillanatnyilag nincs elérhető árú és/vagy kapacitású backupkészítő eszköz az otthoni felhasználók nagy (20 GB-nál nagyobb) méretű háttértárolói számára.

Az eljárás nem jelent komoly többletterhelést a file-rendszer számára – a FILE_FLAG_WRITE_THROUGH Win32 flag kikapcsolásával alig növekszik az adatátviteli sebesség, miközben az adatvesztési kockázat a FAT szintjére emelkedik, mert az írási műveletek a napló megkerülésével azonnal a lemezre történnek.

Az NTFS által támogatott többi kiváló funkció leírása a folytatásban – a hamarosan megjelenő Működésben az NTFS című cikkünkben lesz olvasható.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Laptop

Technokrata a Face-en

Tesztek