Connect with us

technokrata

Egy gyárbezárás margójára

nokia

Kütyük

Egy gyárbezárás margójára

Azzal, hogy a Microsoft kilóra megvette Nokiát, majd most látványos létszámleépítésekbe kezd, egy újabb fejezet nyílt a mobil-informatika történetében.

Nem lehet úgy a Nokiáról cikket írni, hogy az embert ne fogja el valamiféle nosztalgia-érzés magával a márkával kapcsolatban. Mint ősnokiás , mai napig emlékszem az első 1611-es mobilomra, az ezt követő 2110-5110-6310 sikerszériára, melyet aztán az N sorozat tetézett. Mint ahogyan arra is, hogy külföldi útjaim során nem egyszer volt olyan, hogy megkérdezték, hogy honnan vagyok, majd amikor meghallották, hogy Hungary, visszakérdeztek, hogy „aa, Nokia?” (valószínű, hogy az itthon gyártott készülékek hátulján a Made in Hungary miatt – a szerk). Aztán megjelent az iPhone, és a Nokia teljesen elveszítette a fonalat az érintőképernyős vezérlés kapcsán.

Egyszer fent, egyszer lent

A Nokia eladásával nemcsak Finnország, Magyarország, a gyárakban és alkatrész beszállító gyárakban dolgozók veszítettek, hanem egész Európa. Az egész ugyanazon ment el, mint anno az amerikai zászlóshajó, a Motorola: a szoftveren. Jól emlékszem, hogy már MMS-eztünk, amikor a Motorolánál sikerült megoldani azt, hogy a fogadott SMS-nél a telefonszámot ugyan párosítsa már össze a telefonkönyvben lévő adatokkal. Nos, a Nokiánál valami hasonló történt: későn és rosszul reagált az érintőkijelző-adta előnyökre, és nem volt képes a Symbiant az új input élményhez igazítani. Se felhasználó élményben, se sehogy.

Ne felejtsük el, hogy egy kis félreeső szobában mindeközben a Nokia – kicsit későn ugyan, de – elkezdett egy MeeGo operációs rendszert fejleszteni, melyet ha 1-2 évvel előbb indít el, valószínű, hogy nem kellett volna eladni a céget. A MeeGO ugyanis – megkockáztatom – verte volna az Androidot, nemcsak abban, hogy nem kellene a futtatásához nyolc mag, hanem egyszerűségében és a felhasználói élményben. Majd miután a MeeGO-t kidobták a kukába, elkezdtek dolgozni androidos Nokiákon, mely tény ugyan kicsit káoszkapitánynak tűntetheti fel a finn gyártót, de valószínű, hogy ez inkább a Microsoft deal siettetéséhez szükséges taktikai lépés volt már.

Centralizálódó adatvagyon

Az a tény, hogy ma az európai okostelefon felhasználók adatainak 90%-a amerikai cégek kezében van, elképesztő szám. Ha ezt megfejeljük a Facebooknak – és egyéb böngészőknek, operációs rendszereknek, felhőszolgáltatóknak – önként átadott adatainkkal, akkor felbecsülhetetlen adatvagyont halmoztak fel ezek a cégek. Az pedig, hogy ezzel mit kezdenek, egyértelmű: monetizálják őket.

Emlékszem, hogy valahol olvastam már egyszer, hogy Amerika az internettel akarja gyarmatosítani a világot. Nos, lévén már a zsebünkben vannak az ujjlenyomatos mobilok, így az eddigi informatikai adatállomány után a biometrikus adataink vannak soron, majd jön a Google Glass és mindent, amit látunk, már nem csak a mi élményünk lesz. Hanem valaki másék is, a „vonal” másik végén.

Miért baj ez?

Amióta Edward Snowden – az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivataltól – kinyitotta a száját, azóta azért hónapról hónapra ijesztőbb, hogy annak a bizonyos „vonalnak” a másik végén ugyanolyan emberek – járják ők éppen gyarlóságuk bármelyik bugyrát – ülnek, akik ugyanúgy kíváncsiak, éhesek, viccesek, szeretetre éhezők, mint mi. Ugyanazon a Maslow-piramison próbálnak ők is kínkeservesen felkapaszkodni, ugyanabban a hamis, materializálódó értékrendű világban, mint mi, ezáltal ugyanazok jutnak az eszükbe egy elkapott adatfolyam, vagy chat-beszélgetés kapcsán, mint ha mi fürkésznénk éppen a szomszéd titkait.

A megoldás ugyanakkor nem a teljes paranoia, nem az, hogy holnaptól ne internetezzünk, mert a kényelem – például online vásárlásoknál – nagy úr, nem beszélve a szórakoztató-jellegű tartalmakról és az internet-kínálta kommunikációs lehetőségekről. A megoldásnak sokkal inkább felülről kellene érkeznie. Azt nem állítom, hogy a legjobb az, amit Kína csinál, hogy egyszerűen eltiltja a felhasználókat a Google és Facebook szolgáltatásoktól, de például az orosz modell hosszútávon reálisnak tűnik. Az orosz alsóházban elfogadott törvény szerint ugyanis 2015-től valamennyi cégnek országhatárokon belül kell tárolniuk a személyes adatokat, mely szabályozás által vélhetően sokkal inkább felügyelhetővé válik azok felhasználása, monetizációs folyamata.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek