Connect with us

technokrata

Vízből nyer energiát a tengeralattjáró robot

Kütyük

Vízből nyer energiát a tengeralattjáró robot

Nincs károsanyag-kibocsátás, külső energia emberi erővel való bevitele, mégis, akár több százszor is lemerülhet fél kilométer mélyre.

Habár ezernyi műhold kering bolygónk körül, köztudomású, hogy az egyes kontinensek, nagyobb szigetek és a szárazföld lehetetlen pusztán ezek segítségével megfelelő adatátviteli sebesség mellett összekötni. A vezetékes kommunikációnak egyáltalán nem áldozott le, sőt – sosem hálózta még be annyi kábel a Földet, mint napjainkban. Ezek egy része azonban a tenger fenekén fut, amely rendszer létrehozása igazi mérnöki kihívás minden egyes területen. Nem csak a tengerfenék egyenetlenségével kell ugyanis megküzdeni, de változó mélységekkel, a vizek élővilágával, a tektonikai mozgásokkal. Nem egyszer írtunk az online kommunikációt biztosító kábelek elszakadásáról.

Ezúttal azonban az adatátviteli közeg létrehozásának fejlődéséről szól cikkünk. A NASA, az USA haditengerészete és a Scripps Oceanográfiai Intézet közreműködésével létrehozott Solo-Trec (Sounding Oceanographic Lagrangrian Observer Thermal RECharging) nevű eszköz az első a konzorcium állítása szerint, amely kizárólag az óceán hőenergiáját használja működéséhez. A tengeralatti jármű az egyes vízrétegek közötti hőmérsékletkülönbségeket aknázza ki: a sekélyebb, melegebb területek és a mélyebb, hidegebb régiók közötti eltérésekre építi energia-utánpótlását.

A Solo-Trec vízre bocsátása

Tíz darab külső csővel látták el, ami egyfajta viaszos (fázisváltó) anyagot tartalmaz. Amikor sekély vizekre halad a robot, akkor ez megolvad, míg a hidegebb rétegekbe érkezve lehűl és megszilárdul. Ez a halmazállapot-változás biztosítja a működéséhez szükséges energiát. Melegedéskor ugyanis kitágul az anyag, ami nyomás alá helyezi a jármű belsejében levő olajat. Ez utóbbi meghajtja a hidraulikus motort, ami pedig a Solo-Trec akkumulátorait hivatott feltölteni.

A robot három hónapos vízalatti útjának térképe

A rendszernek köszönhetően a közel 70 kilogrammos tömegű szerkezet több mint 300 merülésre képes az óceán felszínéről akár félkilométeres mélységbe. És mindezt úgy, hogy közben működteti navigációs és irányító berendezéseit, kommunikációs és tudományos feladatokat végző egységeit. Kábelt fektetni egyelőre nem tud, de mivel prototípusról van szó, egyelőre a működési elv biztosítása volt az elsődleges cél, amit Hawaii mellett sikeresen teljesített is. A NASA elképzelése szerint hamarosan egész kis autonóm flottát hozhatnak létre a technológiát alkalmazó járművekből, amikkel aztán folyamatos megfigyeléseket lehet végezni a tengerekben, óceánokban; kezdve a klímaváltozásoktól, a tengeri élet felfedezésén keresztül, a tengerfenék feltérképezéséig és víz alatti kémkedésig.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek